Palikatúrák a Telepen (Léphaft a „Kispecsában”)

PHILOSOPHIA EST ANCILLA THEOLOGIAE, azaz: a filozófia a teológia szolgálólánya – hitték és mondták rég, a skolasztika idején. Ugyanakkor nem tanácsos elmulasztani annak megjegyzését, hogy ez nem jelent, azaz semmiképp sem jelentett teljes alárendeltséget. Mert például híres Szent Aquinói Tamás sokkal többre tartotta a filozófiát, aminek nem egyszer hangot is adott, mintegy odaengedve a cselédlányt az asztalához. – Ám hogy erről pontosan mit gondolhat az elhalálozott Ferenc pápa után most megválasztott, nála jóval konzervatívabbnak mondott XIV. Leó, egyelőre még kérdés.

Kíváncsian várjuk hát a fejleményeket, az új pápa arcát fürkészve a fényképeken. Közben elmosolyodunk, amikor LÉPHAFT PÁL friss pápakarikatúrájára téved tekintetünk, amely rajz máris kikerülhetett valamelyik kiállítótér falára. – Tehát ez lenne igazából az, amit mi is itt hírül szeretnénk adni, Léphaft egyik bölcs mondásával fűszerezve netán némi élvezettel is szolgálni tudó szövegünket.

XIV. Leó pápa (Léphaft Pál karikatúrája)

Egyebek mellett Pali azt tudja mondani az általa régen kiválasztott és alkalmazott műfajról – túl azon, hogy kifordítva mindenki rózsaszín, vagy aki nem nevet, veszíthet! –, tudja sommásan megfogalmazni, hogy a karikatúra olyan a művészetek nagy családjában, mint a zabigyerek. Sokat beszélnek róla, az asztalhoz is odaülhet, de nem örökölhet.

(SÚGÓ: Tehát a kiállítófal… ps, pss.)

Ja, arról lenne itt szó konkrétan – amit a sajtó, többek közt a Magyar Szó meg a Pannon RTV is hírül adott –, hogy a múlt hét péntekén, méghozzá estefelé az újvidéki PETŐFI SÁNDOR MMK emeleti galériájában megnyílt Léphaft Pál PALIKATÚRÁK című kiállítása. Megnyitotta Klemm József, ugyanott Király Károly, a Petőfi igazgatója köszöntötte a tisztelt egybegyűlteket.

Klemm József (Léphaft Pál karikatúrája)

Ahogy az a képzeletünkben hangzott:
– Üdvözlet itt a Telepen, Isten hozott mindenkit
Azaz:
– Szevasztok, vannak itt a határainkon túlról…?

Így hát részünkről is innét egy lezser üdvözlégy az Ismerős arcok együttes stílusában mindenkinek, aki a Palikatúrák okán ment oda épülni és szórakozni. Kacajra fakadni azon a régi Darányi-telepen, amelyik volt már Adamovićevo is, de – hála az Úrnak – most csak: TELEP. A Dusán cár utca felől közelítve a határán lévő körforgalmat pedig nevezik viccesen Hungaroringnek.

Pali & Józsi (Forrás: Facebook)

Ritka jó alkalom ez azon a kulturpatinás helyen, ahol már évezredek óta nem vetítenek Tarzán-filmeket, meg Belmondo-filmeket, sajna nincs már ott hajnali jazz-jam session sem (vagy csak nem tudunk róla), azonban ugyanott most elit karikaturisztikus megvalósulásában láthatják magát az ÚJ PÁPÁT. Meg pár szál politikust pl., aki pápább tud lenni a pápánál. A leghatalmasabbak, egyben leghangosabbak között ott van természetesen Donald Trump, de nem marad le a némi bonyodalmak árán megválasztott, majd úgy frissibe’-rögtönibe’ Ukrajnába kívánkozó Friedrich Merz német kancellár se.

Nem utolsósorban ott látható – példának okáért – a lovát fordítva megülő Európai Unió, ahogy a számozott részeire bontott békegalamb ugyancsak. (Mellékesen: püspökfalat az ötös számnál!)

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a legjobb Palikatúrák között leledzik maga a megnyitó ember: bölcs, jó humorú, derék Klemm Józsefünk, aki a nagyobb intézmények mellett a Telepi Rádiót is a hátára tudta venni. A két másik társával együtt könnyedén cipelni, mint Krisztus a keresztjét: itt emlegetett Palival és jócskán megbölcsült, a keleti filozófiákban és vallásokban nyugalmát meglelő Heinermann Péterrel. – Folytatásként Klemm József, azaz Klemmcsi szövegében kapirgálnánk pindurit. Mazsoláznánk mintegy, igazából hoznánk szükség szerint kurtítva, közben ne feledkezzünk meg semmiképp se a bánya-kanáriról, mert ha ő elhallgat, akkor ROBBANÁSVESZÉLY VAN! (Értve?)

A lovát fordítva megülő Európai Unió (Léphaft Pál karikatúrája)

KLEMM úgy fogalmaz, hogy akinek volt már szerencséje megismerni és ízlelgetni ezeket a gyümölcsöket, amelyek a kortárs vajdasági, szerbiai és összmagyar karikatúra-művészet egyik legjelesebb művelőjének, Léphaft Pálnak a kertjében termettek, az talán hajlamos elhinni, hogy az idők kezdetén hasonló gyümölcsöt kínálhatott ősszüleinknek a tudás fájáról alákúszó kígyó is. Olyan gyümölcsöt, aminek köszönhetően a felsőbb tilalommal szembeszegülő, s a tiltott gyümölcsbe harapó ember szeme megnyílt, és képessé vált arra, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól, a morálisat az erkölcstelentől, a valódit a hamistól. Mi több, képessé vált arra is, hogy a valóság mögött további rétegeket ismerjen meg: egy még összetettebb realitás körvonalait.

Jóska szerint szóban forgó karikatúraművész esetében egy nagyon lényeges, mindenképpen determináló tényre fokozottan oda kell figyelni:

– Szemüveget, bajuszt és 42-es cipőt viselek – vallja Pali, nyomában ezt a vallomást idézi Józsi, közben felhívja a figyelmet, hogy súlyosan el van hallgatva itt valami. Márpedig, hogy az a bizonyos szemüveg eredetileg mínusz hét és feles erősségű volt. Ami azt jelenti, hogy művészünk indián fedőneve akár GYATRA SZEM is lehetett volna. – S hogy miért annyira fontos ez? Csupán azért, mert az évszázadok során többen is felfigyeltek arra, hogy a hibás szemű emberek valóságlátása sokkal hitelesebb lehet, mint a tökéletes látószervvel megáldott embertársaiké. Így Vincent Van Gogh – a másképpen látás egyik jeles példája – ezt úgy fogalmazta meg, hogy neki a leghőbb vágya megtanulni hibásan festeni. A valóságnak olyan átalakításával, hogy hazugság legyen belőle, amely hazugság azonban igazabb a szó szerinti valóságnál.

Béketubica (Léphaft Pál karikatúrája)

– Aztán hogy mindez hogyan kötődik Léphaft Pálhoz meg az általa művelt köztes műfajhoz, a karikatúrához? – teszi fel a szónoki kérdést Jóska, rögtön válasszal is szolgálva: – Ugye hát a nevetés vagy nevettetés elméletével foglalkozó teoretikusok is felfigyeltek arra a jelenségre, hogy a humor szerteágazó fajtáinak talán egyetlen közös jegye az inkongruencia, vagyis az említett „másképpen látás”. Léphaft Pál esetében annak a szódásüveg aljú szemészeti ketyerének köszönhetően eleve adva volt a lehetőség erre a másképpen látásra. Az eszközt pedig, amellyel ezt a célt megvalósíthatja, a „másodrangú művészetek“ egyik válfajában, a KARIKATÚRÁBAN ismerte fel.

Hogy miért nevezem másodrangú művészetnek a karikatúrát és általában a humor műfajait? Nyilvánvalóan Platónra hivatkozhatok, aki kapitális művében, az Államban megkövetelte, hogy a művészek sose fessenek nevető isteneket, mert ami magasztos és erkölcsös, az eleve komoly. A nevető ember így a platóni hagyományra épülő elméletekben szemben áll a mindig mogorva isten-alakokkal. Szentekkel, prófétákkal, akik erkölcsi felsőbbrendűségük tudatában nemhogy nevetni, de mosolyogni sem tudnak. Nyilván ebből a kétezer éves hagyományból tanultak a mai nagyobb vagy kisebb helyi istenségek is, akik nehezen viselik el a nevetést. Főleg akkor, ha ez a derű az általuk kiépített privát valóság mögötti igazság felismeréséből és művészi körvonalazásából fakad.

Ergo: Léphaft Pál munkái éppen ezt a másképp-látást igazolják. A bennük létező, többé vagy kevésbé rejtett utalásoknak, a megmosolyogtató, de ki nem gúnyoló, az odamondogató, de nem sértő poénjainak köszönhetően olyan személyes vagy kortörténeti tények is eszünkbe juthatnak, amelyek mindannyiunk, az egész vajdasági magyar közösség sorsát is befolyásolták, meghatározták. Ezekben a portrékban politikusaink, közösségi jeles személyeink és vallási vezetőink egy másabb, igazabb képével szembesülhetünk, amit befogadva talán mindannyian kicsit igazabbak leszünk – így Klemm.

A világ ura (Léphaft Pál karikatúrája)

P.S. Fentiekkel összefüggésben állapíthatjuk meg, hogy Léphaftnak viszont még nem nyílt önálló kiállítása a „Nagypecsában”. Tudják, abban az ugyancsak arról a mi legendás költőnkről elnevezett jókora csarnokban Pesten. Ott a városligeti korcsolyapályánál, szemben a Szépművészetivel, amelynek oldalába egyszer fát ültettünk Joseph Beuys tiszteletére, hogy utána valaki viszonylag gyorsan kivágja, aztán azzal a művészi akcióval a bronz plakettnek is lába keljen. – Ott nem nyílt még Palinak bájos rózsaszál, ám ami késik, nem múlik. Vagy amiről nem tudunk, nem biztos, hogy nincs is. Nem is volt és nem is lesz.