Szerbiai egyetemi autonómia és/vagy politikai szerepvállalás

A koradélutáni órákban két és fél órás találkozóra került sor Đuro Macut szerb miniszterelnök és a Vladan Đokić által vezetett egyetemi küldöttség között. Vladan Đokić, a Belgrádi Egyetem rektora egy héttel ezelőtt lemondta a találkozót a miniszterelnökkel, mert közben újabb feljelentés történt ellene a szerb elnök által támogatott „tanulni vágyó diákok” részéről.

A rektor akkor közölte, hogy a héten hajlandó folytatni a tárgyalásokat a miniszterelnökkel az egyetem valamelyik tagintézményének épületében – tehát nem a kormányhivatalban – és szélesebb körű részvétellel, amibe dékánokat és más releváns akadémiai szereplőket is bevonna.

Végül kompromisszumos megoldásként a miniszterelnök elfogadta az egyetemi küldöttség kibővítését – az első találkozón Đokić és két ügyvédje vett részt –, viszont a találkozót a kormány épületében tartották, ahova egy hatfős egyetemi delegáció fáradt be, a Belgrádi Egyetem képviseletében.

Miután a találkozót követően senki sem nyilatkozott a fejleményekről, csak feltételezhetjük, hogy a diákdemonstrációk mellett szóba került a felsőoktatás aktuális helyzete, valamint mélyebben az egyetemi autonómia kérdése, a diákmozgalmak politikai artikulációja, valamint az akadémiai közösség és az államhatalom közötti viszony.

Nem megnyugtató a helyzet

Április 22-én zajlott le az első hivatalos találkozó Đokić és Macut között, amelyet a kormány „konstruktívnak” minősített. Ezt követően azonban gyorsan elakadt az együttműködés: a másnapra tervezett újabb találkozó elmaradt, mert Miloš Pavlović, egy magát „tanulni vágyó diákvezető” büntetőfeljelentést tett a rektor ellen.

Kapcsolódó cikk

Elakad-e a kormány és a Belgrádi Egyetem közötti párbeszéd?

Đokić ennek hatására visszalépett a találkozótól, hangsúlyozva, hogy a politikai akarat hiánya, a diákok legitim követeléseinek negligálása, valamint az egyetemekre nehezedő kormányzati nyomás ellehetetleníti az érdemi párbeszédet.

Ma – április 30-án – viszont mégis megtartották az újabb találkozót, amelyen a különböző tudományterületek képviselői (medicina, társadalomtudomány, természettudomány és technológia) is részt vehettek a tárgyaláson, jelezve, hogy az egyetemi közösség kollektív álláspontra törekszik.

Bár semmilyen nyilatkozat nem hangzott el a találkozót követően, azon kívül, hogy Goran Roglić, a Kémiai Kar dékánja megjegyezte, hogy „relatíve” jól sikerült a megbeszélés – ami azonban sokkal inkább jelenti a feszültségek folytatódását, semmint a helyzet nyugvópontra kerülését.

Új politikai szerepvállalás

A párbeszédet súlyosbítja, vagy legalábbis nem könnyíti meg, hogy a diákok és a professzorok körében mozgalom szerveződik, amely egy új politikai artikuláció irányába mutat.

Kapcsolódó cikk

A szerb elnök nap mint nap megsérti az alkotmányt

A Vučić elnököt maradéktalanul kiszolgáló Informer a napokban kiszivárogtatott egy e-mailt, amely szerint a Jogi Karon zajló egyik ülésen a diákok választási részvételt vetítettek előre, ami megalapozta az egyetemek politikai szerepével kapcsolatos támadásokat a kormánypárti médiában, valamint a kormányzati szereplők részéről.

Miután az Informernek nemigen lehet hinni – néha még a szóköz sem igaz abból, amit írnak –, ezért minden szavukat nagyfokú elővigyázatossággal kell kezelni, és ez vonatkozik az „egyetemi választási lista” ötletére is, amely hallgatókból és támogató oktatókból állna, és jókora kihívást jelentene a kormányzat, de az ellenzék számára is.

A sajtó „konzervatívabb szegmense” – az Informer által vezérelve – heves támadásokba kezdett a mozgalom ellen, „kis fotelpolitikusoknak” nevezve a diákokat, és „választási stábként működő egyetemeknek” megrajzolva a felsőoktatási intézményeket.

Ana Brnabić házelnök közben „nyílt törvénysértésnek” és „politikailag motivált visszaélésnek” nevezte a Jogi Kar falain belül zajló eseményeket, a felsőoktatási törvény 43. cikkelyére hivatkozva, amely tiltja a pártpolitikai tevékenységet a felsőoktatási intézményekben.

Egy új választási koncepció születése

A diákmozgalmak nyomán kibontakozó bizalmi és politikai válság a kormányzó és ellenzéki pártokat új pozíciók keresésére ösztönözte, és ez a felsőoktatási intézményekre is vonatkozik.

A Műszaki Tudományok Karának újvidéki plénuma nyomán olyan szokatlan javaslat is megfogalmazódott, hogy a diákok és professzorok közös szerepvállalását a közéletben egy egységes „diáklista” révén valósítsák meg.

Kapcsolódó cikk

Vučić keményebb fellépést vár a rendőröktől a diákok ellen

Ez a „politikai innováció” azonban nem szült azonnal egyértelmű lelkesedést az akadémiai közösségben, inkább visszafogott érdeklődéssel és óvatos mérlegeléssel találkozott.

A Vreme hetilap által közölt riportokból kiderül, hogy a professzori kar jelentős része, ha nem is aktívan, de kész tanácsadói szerepvállalásra egy esetleges „diák-kormányban”.

A javaslat szerint a „hallgatói–polgári front”, amely diákokból és professzorokból állna, egy olyan választási listát hozna létre, amely az intézményes pártpolitikától függetlenül próbálná meg képviselni a társadalmi változás szükségességét.

A kezdeményezés hátterében az a felismerés húzódik meg, hogy a jelenlegi kormányzat nem képes érdemben kezelni sem a felsőoktatás válságát, sem a tágabb társadalmi értelemben vett feszültségeket.

Az érintettek többsége hangsúlyozta, hogy tudományos hátterük elsősorban a szakpolitikai elemzésekben és stratégiai tervezésben teszi őket alkalmassá a szerepvállalásra, nem pedig a politikai küzdőtéren történő részvételre. Ugyanakkor azt is elismerik, hogy egy ilyen kezdeményezés szükségszerűen igényli az akadémiai szféra aktív jelenlétét.

A diáklista ötlete egy fontos társadalmi kísérlet kezdete lehet – az akadémiai közösség felelősségvállalása és a civil társadalom új politikai formáinak keresése között.

A professzorok reakciói alapján kijelenthető: az egyetemek világa nem zárkózik el a közéletben való részvételtől, de határozottan igyekszik megőrizni szakmaiságát, függetlenségét és erkölcsi integritását.

A harmadik oldal

Marija Draškić, a Jogi Kar professzora, valamint Ana Vuković Vimić, a Mezőgazdasági Kar oktatója ugyanakkor jelezte, hogy egy átmeneti, szakértői kormányban hajlandó szerepet vállalni, amennyiben a hallgatók részéről érkezik ilyen megkeresés.

Viszont a karok vezetői, azaz a dékánok, többnyire elutasítják a közvetlen részvételt, gyakran személyes vagy adminisztratív okokra hivatkozva.

Danimir Mandić, a Tanárképző Kar dékánja egészségügyi problémákra hivatkozott, míg a fentebb már említett Goran Roglić, a Kémiai Kar vezetője hivatalos teendői miatt tartja lehetetlennek, hogy csatlakozzon a listához. Mindazonáltal egyikük sem zárkózott el a háttértámogatás megadásától.

A helyzet összetettségét jelzi, hogy sok oktató már most is aktívan jelen van a politikai színtéren – különösen az ellenzék soraiban. Példaként említhető meg, hogy Biljana Đorđević, a Zöld–Baloldali Front társelnöke (Zeleni-levi front, ZLF), a belgrádi Politikatudományi Kar docense, parlamenti képviselő is egyben.

Ez viszont új dilemmákat szül: miként lehet hiteles egy független diáklista, ha azon olyan szereplők is helyet kapnak, akik korábban pártpolitikai kötelezettséget vállaltak?

Miután Szerbiában is hasonló a helyzet, mint Magyarországon – csak ott a diákok lopták el a show-t az ellenzéki pártoktól –, az utóbbiak arrafelé is háttérbe szorultak, és csak cammognak az események mögött, miután a kezdeményező attitűd helyett követő magatartásra kényszerülnek.