Álljon meg a menet, ki ez a szerb, akit Miloševićnek hívnak?

A horvátországi tudósító time-out-ot kér, mert ezt már nem lehet ép ésszel kibírni. Szerencsére nincs semmi olyan, amit okvetlenül meg kellene írni, most és azonnal, mert óriási pazarlás lenne. A jelen pillanatban minden visz Románia, illetve az itteni, mondhatni ukrán stílusú demokrácia, ha meg marad is egy kis szabad tér, azt lefedi a szerbiai ricsaj.

Ha most valaki azt várta, hogy a demokrácia moszkvai olvasatát emlegetem, annak egy nagy nyet. A Vučić-féle kormányzási stílus inkább Erdogan szultán neo-ottomán stílusához közelít, mínusz a Muszlim Testvériség.

Eme kis, jóízű fecsegés után előadom, miért kértem játékszünetet. Az általános földindulásban egy roppant fontos horvátországi esemény került háttérbe. Ez pedig Milorad Pupovac múlt heti távozása a horvátországi Szerb Nemzeti Tanács éléről, illetve utódja Boris Milošević megválasztása.

A belső szerb-horvát viszony Horvátország egyik legfontosabb és legérzékenyebb belpolitikai kérdése. A mintegy 120 ezer polgárt számláló horvátországi szerb nemzeti kisebbség a legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbség a Horvát Köztársaságban, és a horvát történelem részét képezi még valahol a török hódoltság idejéből, amikor az osztrákok létrehozták a határőrvidéket és letelepítették a Boszniából kiszoruló szerbeket.

A Jugoszláv Királyság, illetve a Jugoszláv szövetségi állam fennállása megkönnyítette a lakosság mozgását az országon belül, és a horvátországi szerbek jelentős kolóniái jelentek meg a tengerparton, főként Isztriában.

Az 1991-ben kitörő horvát-szerb háború előestéjén a szerb kisebbség több mint fél millió embert számolt, a lakosság 12 százalékát haladva meg. A Belgrád által irányított „spontán felkelés” nyomán kialakult szerb fantomállam, a Knin központú Szerb Krajina, gyakorlatilag megszakította a szárazföldi kapcsolatot a tengerpart, illetve Dél-Horvátország és a Zágráb központú kontinentális Horvátország között.

A csetepaté 1995-ben zárult, elsöprő horvát győzelemmel, illetve a keleti végek békés reintegrációjával.

A Szerb Nemzeti Tanács

Miután a Vihar hadműveletben a szerb hatóságok elrendelték a lakosság számára Horvátország elhagyását, a háború után a horvátországi szerb kisebbség lélekszáma jelentősen megcsappant.

Az operatív jelmondat a békés egymás mellett élés megteremtése volt, s ez kisebb nehézségek mellett, létre is jött.

Miután a horvátországi szerbek és a horvátok együttműködése nem volt előzmények nélkül, a két háború (mármint az első és a második világháború) között Svetozar Pribićević vezetésével közeledtek a horvátokhoz, a Milorad Pupovac vezette szerb kisebbség pedig elindult az egymás közötti viszonyok javításának az útján.

Ez nem volt könnyű, mert Belgrád továbbá is ellenőrzése alatt szerette volna tartani a horvátországi szerbeket, és bevonni őket a „szerb világba”, de Pupovac vezetésével 1997-ben megalakult a Szerb Nemzeti Tanács és a horvátországi szerbek ez után nem tértek le a független, lojalista politika útjáról. (Zárójelbe ideírom, hogy ennek mára már komoly irodalma van, természetesen szerb és horvát nyelven, így ha valakit érdekel a dolog és beszél nyelveket, szinte mindent megtudhat a témáról.)

Milorad Pupovac leköszönt, helyébe Boris Milosevic lépett (Forrás: Szerb Nemzeti Tanács)

A Szerb Nemzeti Tanács (Srpsko narodno vijeće – SNV), a szerb nemzeti kisebbségi tanácsok nemzeti koordinációja, egy választott politikai, tanácsadó és koordináló testület, amely lényegében a szerbek önkormányzataként működik a Horvát Köztársaságban.

A horvát-szerb viszonyok javításához jelentősen hozzájárult Andrej Plenković, aki 2020-ban a kormány alelnökéve nevezte ki Boris Miloševićet, aki ha másért nem is, de már most beírta nevét a történelembe, mint az első szerb nemzetiségű állami tisztségviselő, aki részt vett a Vihar hadműveletről való ünnepélyes megemlékezésen.

Időközben a Hazafias Mozgalom buzgó nemzetvédő tevékenységének köszönhetően a horvát-szerb kapcsolatok ismét egy kis vargabetűt írtak le, ám ez lényegében nem hozott semmilyen újdonságot.

Boris Milošević az új főnök

Szóval, 2025 március 2-án, a Szerb Nemzeti Tanács közgyűlésén Milorad Pupovac, az eddigi tótumfaktum hivatalosan is leköszönt, és helyébe megválasztották Boris Miloševićet, aki mostanra már szerzett annyi tapasztalatot, hogy elirányítsa a horvátországi szerb kisebbséget. A politika nem fog változni, legalábbis egyelőre, csupán a vezető személye.

Boris Milošević 1974. november 5-én született Šibenikben. A rijekai jogi karon szerzett oklevelet, Zágrábban tett ügyvédi vizsgát. Házas, egy gyermek apja. „Politika előtti” karrierje során bírói gyakornok volt a benkovaci városi bíróságon, jogi tanácsadó a „Mozgalom a Békéért” humanitárius szervezetben, Kistanje önkormányzatának titkára és jogi tanácsadó a Szerb Nemzeti Tanácsban.

Miután a nemzeti kisebbségi közösség képviselőjeként belépett a horvát politikába, karrierje szakadatlanul ívelt felfelé. A Közigazgatási Minisztérium miniszterhelyettese lett, a Horvát Köztársaság Emberi Jogi Központja igazgatótanácsának tagja, 2015 és 2020 között a horvát kormány helyi önkormányzati egységeinek határaival foglalkozó bizottságának az elnöke, a Független Demokrata Szerb Párt (Samostalna Demokratska Srpska Stranka, SDSS) parlamenti képviselője, és a horvát parlament SDSS Helyettes Klubjának elnöke, 2015 és 2020 között pedig a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának tagja volt.

Eddigi politikai karrierjének koronája az volt, amikor 2020-ban a Horvát Köztársaság szociális kérdésekért, valamint emberi és kisebbségi jogokért felelős miniszterelnök-helyettese lett.

Kapcsolódó cikk

VUKOWAR: Emlékmenet, járvány és politikai kirakodóvásár

Ugyanebben az évben, hogy a kormánykoalíció első szerb nemzetiségű politikai képviselőjeként bevonult a történelembe azzal, hogy megjelent a Vihar hadműveletre történő megemlékezésen Kninben.

Ekkor megdöbbentő bejegyzést tett közzé Facebook-profilján a háború alatti tapasztalatairól, mint a szerb nép tagja, akik a Krajinai Szerb Köztársaságon kívüli területen, azaz a horvát hatóságok által ellenőrzött területen találta magát.

Apja ugyanis szerbként a horvát hadsereg tagja volt, nagyanyja pedig a háború alatt végig a megszállt területen élt, és sajnos e területek felszabadítása után a horvát katonák által elkövetett háborús bűncselekmény áldozataként meghalt.

A szerbiai média viszont nem értette honfitársa bonyolult sorsát, ezért miután részt vett a nemzeti ünnep megünneplésén, a szerb nép árulójának nevezték.

Sajnos politikai útja nem telt el hibátlanul. Így 2022-ben a pozícióval és hatalommal való visszaélésre való felbujtás bűncselekményének elkövetésének gyanúja miatt hallgatták ki, és nyomozás indult korrupcióra való felbujtás, azaz állami ösztönzők jogellenes elosztása miatt.

Ez ügyben még nem született ítélet, ám mint a fentiek bizonyítják, politikai karrierjének ez kicsit sem ártott.