Balkán
A Trump-adminisztráció és a Balkán
Az előző amerikai kormányzat nemrégiben szankciókat vezetett be a szerbiai olaj- és gázipari vállalat, a NIS ellen, amelynek a Gazprom a többségi tulajdonosa. Nem nehéz elképzelni, hogy Trump az új balkáni politika keretében enyhíti a Szerbiára gyakorolt nyomást az Oroszországgal való kapcsolatai miatt, miközben nem törődik a szerbiai emberi jogi problémákkal
A Trump-adminisztráció hivatalba lepését követően mindenki elsősorban Grönlanddal, Kínával, Mexikóval, valamint az ukrajnai eseményekkel kapcsolatos fejleményekkel volt elfoglalva. Ugyanakkor számos jel utal arra is, hogy az új amerikai adminisztráció a Balkánon más irányban gondolkozik. Mi az, amit eddig tudunk és mi várható a Trump-adminisztrációtól a Balkánon?
Mint ismeretes, az első Trump kormányzatnak fontos eredménye volt az a washingtoni egyezmény, amelyet 2020 szeptemberében hozott tető alá, és amelyet a Fehér Házban szentesített Avdullah Hoti, Aleksandar Vučić és Donald Trump.
Kapcsolódó cikk
A Trump-adminisztráció újra napirendre tűzheti a területcserét Szerbia és Koszovó között?
A Koszovó és Szerbia közötti gazdasági normalizálási megállapodásokat azonban háttérbe szorították a 2022-es és 2023-as események, a rendszámtábla vita, majd a banjskai vérengzés.
Ugyanakkor, ahogy a BALK-on már korábban beszámoltunk, az új Trump-adminisztrációnak szándékai lehetnek a régióban, hasonlóan az első ciklushoz. Némileg párhuzamosságot mutat, hogy már az első Trump-adminisztráció alatt felemerült a területcsere kérdése, ami egy Koszovó-Szerbia közötti területcserét jelentett.
Ez a megoldás, ahogy Jason Steinbaum is utalt rá tavaly év végén, ebben a ciklusban is felmerülhet, és ez a Trump-adminisztráció konfliktus-lezáró politikájába is jól illene.
Megy vagy marad?
Már korán, a második Trump-ciklus elején megjelentek olyan sajtóhírek, amelyek az Egyesült Államok esetleges balkáni szerepvállalásáról szóltak. Az egyik ilyen Alexandroupolis kikötője, amely az Egyesült Államok kritikus logisztikai csomópontjaként vált ismertté.
A kikötő kapcsán két dolog járta körbe az elmúlt hetekben a világsajtót: az egyik az, hogy Alexandroupolis kikötőjében amerikai katonai bázis található. Ugyanakkor ezt az Egyesült Államok határozottan cáfolta, hiszen fontos kiemelni, hogy ez egy görög létesítmény, amit az amerikai erők a Kölcsönös Védelmi Együttműködési Megállapodás keretében használhatnak.
A másik ilyen kérdés, amely felmerült, az pedig esetleges amerikai használat csökkentése vagy éppen az, hogy az Egyesült Államok kivonulna a kikötőből.
Bár a Trump-adminisztráció ezt is cáfolta, azt azonban érdemes felvetni, hogy az orosz-ukrán háború intenzitásának csökkenésével, esetleges befagyásával, lezárásával vagy éppen az Ukrajnának juttatott amerikai támogatás csökkenésével és/vagy megszűnésével a kikötő felértékelt helyzete valóban megszűnne az Egyesült Államok szempontjából.
Ha az USA csökkentené jelenlétét Alexandroupolisban, annak komoly geopolitikai következményei lehetnének. Törökország régóta ellenzi az amerikai katonai tevékenységet a térségben, mivel azt saját befolyása ellensúlyozásának tekinti azt. Az esetleges kivonulás megerősíthetné Ankara dominanciáját a Fekete-tenger és a Földközi-tenger közötti katonai és kereskedelmi mozgások felett.
Koszovó, az örök kérdés a Balkánon
Az Egyesült Államok balkáni jelenlétének legfontosabb letéteményese a koszovói jelenlét, Kosovo Force (KFOR) egyik legnagyobb létszámú kontingensét továbbra is az Egyesült Államok adja (jelenleg több mint 600 katonával támogatja a KFOR-t).
A Foreign Policy külpolitikai elemző portál szerint a Nyugat-Balkán jelenlegi helyzete és kényes geopolitikai egyensúlya eddig megakadályozta, hogy Bosznia-Hercegovina visszacsússzon a polgárháborúba, miközben a szerb-koszovói konfliktust az elmúlt 26 évben befagyott.
A január végén készült elemzés szerint Aleksandar Vučić szerb elnök és Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke azt szeretné, hogy az Egyesült Államok forduljon szembe más nyugati kormányokkal és intézményekkel, amelyek határozottan támogatják Koszovó függetlenségét és Bosznia-Hercegovina központosított struktúráját.
Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy az Egyesült Államok enyhítene az oroszbarát szerbekkel szembeni korlátozásokon, akik a szerb egyesülésre vágynak, és ellenzik a Moszkvával szembeni szankciókat.
Emellett az előző amerikai kormányzat nemrégiben szankciókat vezetett be a szerbiai olaj- és gázipari vállalat, az orosz többségi tulajdonban lévő NIS ellen. Nem nehéz elképzelni, hogy Trump enyhíti a Szerbiára gyakorolt nyomást az Oroszországgal való kapcsolatok miatt, miközben nem törődik a szerbiai emberi jogi problémákkal.
Bár Vučić azt mondta, hogy kormányának – vagyis a belgrádi vezetésnek – nem áll érdekében a nemzetközi határok újrarajzolása, Szerbia sok szomszédja azt gyanítja, hogy Belgrád türelmesen, hosszabb távú célként tekint Nagy-Szerbia megvalósítására.
Ugyanakkor időről-időre felmerül annak lehetősége, hogy az amerikaiak kivonulnak a békefenntartó haderőből és esetlegesen az Egyesült Államok kivonul a koszovói Bondsteel bázisról is.
A hírekkel kapcsolatban számos politikus, szakértő szólalt meg és számos újságcikk született. Miloš Vučević szerb miniszterelnök szerint egy ilyen forgatókönyv bonyolíthatja a koszovói és metóhiai biztonsági feltételeket.
Ezzel párhuzamosan a koszovói védelmi minisztérium szerint az állítások „megalapozatlanok”, és hozzátették a hírek kommentálásához, hogy az USA továbbra is alapvető szerepet játszik a régióban.
Richard Grenell, a szerbiai és koszovói béketárgyalásokért felelős elnöki különmegbízott 2019 és 2021 között Trump első ciklusa alatt központi szerepet játszott a Washington-Belgrád baráti viszony fenntartásában. Függetlenül Grenell Trump második kormányában betöltött szerepétől, Koszovó valószínűleg ideges a Trump 2.0 miatt, és erre jó oka is van.
Nyilvánvalóan ebben az esetben mindkét kiemelten érdekelt fél a saját érdekei szerint nyilatkozott, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az Egyesült Államok koszoviói kivonulása lényegében minden elnöki ciklus kezdetekor felmerül. Mégis miben más ez a helyzet most?

A Trump-adminisztráció és a Balkán 2
Kapcsolódó cikk
A jelenlegi híreket annál talán érdemesebb komolyan venni, hiszen a második Trump-adminisztráció úgy tűnik, hogy gyökeresen szakít az eddig bevettnek tekinthető amerikai hozzáállással Európa irányába.
Ennek fényében pedig talán érthető, hogy annak ellenére, hogy a NATO egyelőre cáfolja az USA kivonulását a KFOR-ból, egyre több országban merülnek fel azok a hírek, hogy az Egyesült Államok balkáni szerepvállalását hogyan lehetne kiváltani.
Közhelyként hathat, de az új washingtoni vezetés egyik kiemelt figyelmet nem a Balkánnak, hanem az ukrajnai háborúnak szenteli. Ugyanakkor abban az esetben, ha a konfliktus lezárul, előreláthatólag Dél-Kelet-Európára ható következményei is lesznek.

