Külföldről importált demonstrálókkal fogadtatta el Vučić a Vajdasági Deklarációt

Aleksandar Vučić szerb államfő közfelkiáltással fogadtatta el a Szávaszentdemeteren rendezett nagygyűlésen a Vajdasági Deklarációt a szerb államiság napján. A címben megfogalmazott állítás csak abban az esetben nem igaz, ha a szerb államfő által szervezett nagygyűlést a Szerb Világ beteljesülésének tekintjük, ami a szerbek egy államhoz, vagy netán egy entitáshoz való tartozását jelenti, attól függően, hogy Belgrádból vagy Banja Lukából tekintünk a kérdésre.

Most már az is világos, hogy miért Szávaszentdemeteren tartották az újabb központilag orkesztrált nagygyűlést. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy a szerb Monty Python „utazó cirkuszának” egyre kevesebb híve van Szerbiában, és még inkább a Vajdaságban, ha nem számítjuk bele az „újkori telepeseket”.

Szávaszentdemeter viszont közel van Bosznia-Hercegovinához, ahonnan buszokkal utaztatták az ottani szerbeket a szerémségi kisvárosba, hogy „prezentálják a tömeget” az újabb produkcióhoz, és mivel egy kisvárosról van szó, a buszok egy részét Újvidéken tárolták a nagygyűlés idejére.

Kapcsolódó cikk

Vajdaság Szerbia: az elfogadásra váró deklaráció szövege

Ha Bosznia-Hercegovinát külön államnak tekintjük – mint ahogy nemzetközi jogi értelemben az is –, akkor teljesen helytálló a címben megfogalmazott állítás, miszerint a Vajdasági Deklarációt nem a vajdaságiakkal, hanem egy szomszédos országból importált külföldi állampolgárokkal fogadtatták el. Ebben az esetben az az ellenérv sem állja meg a helyét, hogy az onnan érkezett demonstrálóknak esetleg szerbiai állampolgárságuk is van.

Ha viszont a szerbek által lakott területeket egységes államnak vagy entitásnak tekintjük, akkor még rosszabb a helyzet, mert akkor Boszniával úgy kell számolni, mint Belgrád feudumával, ami a szerb nacionalisták elképzelései szerint igaz is. Ezt bizonyítja az is, hogy a nagygyűlésen ebben a szellemben szólalt fel Milan Knežević montenegrói szerb nacionalista politikus és Milorad Dodik, a boszniai szerb entitás elnöke, de Aleksandar Vučić is körülbelül ebben az értelemben kezelte a kérdést.

Ezáltal tehát a szávaszentdemeteri nagygyűlés nem a vajdaságiak őszinte akaratának kinyilvánítása volt, hanem a Szerb Világ újabb fesztiválja, amelyen a jól megzsarolt hazai statisztákat boszniai szerbekkel egészítették ki.

A ráhangolódás ideje előfelszólalókkal

A nagygyűlés sajátos ráhangolódással kezdődött, amely során a nép soraiból kiválasztott egy-két felszólalót a Szerb Világ jeles tagjai követték. Először is a montenegrói Milan Knežević, aki a szaloniki frontig ment vissza a jelenlegi Szerbia magasztalásában.

Erre fűzte rá azt a kívánságát, hogy a montenegrói szerbek közös jövőt építsenek a jelenlegi Szerbiával, és ezért közösen fognak harcolni a Szerbiában élő montenegróiakkal a kettős állampolgárságért, mert csak a (montenegrói) szerbek maradtak „kurdok a Balkánon”.

– Ma, amikor elfogadásra kerül a Vajdasági Deklaráció, azt üzenem a testvéreimnek, hogy 150 év múlva egyetlen itt lévő sem él már, de mindent meg kell tennünk, hogy 150 év múlva Szerbia örök legyen

– mondta a Knežević, aki testvéri ölelését küldte „a felettük magasodó össz-szerb égbolt alól” minden szerbnek, hogy tegyék félre a különbségeiket, mert a választások jönnek és mennek.

– Fontos, hogy megöleljük egymást, és mindannyian mondjuk ki, hogy Vajdaság Szerbia, Koszovó és Metóhia Szerbia, Montenegró és Szerbia pedig a legjobb testvérek, és ezekben az igazságtalan időkben – amelyet az Újvidék és Kragujevac felé tartó menetelések jellemeznek – erről álmodom. Azt javaslom, hogy egyszer mindannyian közösen zarándokoljunk el Prizren (Koszovó) szent városába, hogy közösen látogassuk meg az ottani kolostorokat

– mondta a montenegrói szerbek egyik vezetője gyújtóhangú beszédében.

Milan Knežević montenegrói szerb politikus azt javasolta, hogy egyszer mindannyian közösen zarándokoljanak el a jelenleg Koszovóhoz tartozó Prizren szent városába, ahol közösen látogatják meg az ottani szerb kolostorokat (Forrás: Printscreen)

A ráhangolódást szolgálta Milorad Dodik beszédnek nehezen nevezhető motyogása is, de nem az a fontos, hogy hogyan mondta, hanem hogy mit mondott. A szerb egység barátjaként mutatta be őt a konferanszié.

Dodik annak a bejelentésével kezdte, hogy a szerbiai államiság napja ezentúl a boszniai Szerb Köztársaság ünnepe is, miután megtörtént a nemzeti ünnepek „összefonódása”.

A boszniai szerb vezető elutasította azokat a szarajevói vádakat, miszerint Szerbia expanzionista politikát folytat a Szerb Köztársaság irányába, amelyet csatolni kíván Szerbiához. Ezt ő cáfolni szándékozta, szerinte ugyanis a valóság az, hogy a boszniai szerbek akarnak Szerbia részévé válni, és ez az ő céljuk.

– Én magamat Acóval, Szerbia elnökével, Vučić testvéremmel együtt nagyszerbnek tartom, és ennek az a rendje, hogy a politikai tevékenységünket is ennek szenteljük

– jelentette ki kendőzetlen őszinteséggel a boszniai szerb entitás vezetője, aki egyúttal üdvözölte a szávaszentdemeteri nagygyűlésre érkezett boszniai szerbeket.

Megbuktatta a színes forradalmat(?)

A következő felszólaló Aleksandar Vučić szerb elnök volt. A szávaszentdemeteri esemény klasszikus haladó-mítingként, grandiózus, jól megrendezett keretek között zajlott: amikor Vučić a színpadra lépett, a tömeg „Aco, Srbine!” (Aco, a szerb!) skandálásába kezdett, miközben zászlókat lengetett és transzparenseket emelt a magasba.

A szerb elnök rövid várakozás után arra kérte az embereket, hogy tartsák lefelé a transzparenseiket, hogy mindenki láthassa őt, majd belekezdett a megszokott retorikai fordulatokba – az ország elleni támadásokról, az állam lebontására irányuló kísérletekről és a külföldről szervezett „színes forradalomról”. A külföldről szervezett nagygyűlésről – mint fent már vázoltuk – természetesen nem szólt, beszélt viszont az ellenzék azon törekvéseiről, hogy választások nélkül kaparintsa meg a hatalmat.

A szerb elnöknek sírhatnékja van a dühtől, amiatt hogy a „színes forradalom”, vagyis a diáktüntetések szervezői mit tettek Szerbiával. Nincsenek befektetések, semmi sincs, pedig ők voltak a „befektetések bajnokai” (Forrás: Printscreen)

A szerbiai viszonyokhoz képest hatalmas, jó tízezres tömeg előtt tartott beszéd során Vučić kijelentette, hogy ő „soha nem volt elszántabb a harcban az országért”, mint most – ezt itt nem elemezzük történelmi kontextusban –, viszont arra még kitérünk, hogy a szerb elnök szerint ennek az elszánt harcnak az lett a következménye, hogy „a színes forradalom Szerbiában megbukott”.

A szerb elnök szavaiból azonban érződött a feszültség, amikor arról kezdett beszélni, hogy az utóbbi 110 nap eseményei mélyen megérintették, nem feltétlenül az újvidéki tragédia okán.

– Ez már három hónapja tart, és Mile (Milorad Dodik) észrevette a dolgot. Már nem vagyok ugyanaz az ember, mint 110 nappal ezelőtt. Az újvidéki városháza elfoglalása és mindaz, ami azóta történt, megváltoztatott. Nincs több nevetés, nincs több mosoly. Mindent elkövettek az országunk ellen

– mondta a szerb elnök, aki az események kezdetét és kiváltó okát némileg későbbre tette, mint az indokolt lenne. Vučić elárulta, hogy Dodik mostanában titkosított számról hívja, hogy ellenőrizze, milyen hangulatban van, majd egy érzelmi kitöréssel folytatta:

– Sírhatnékom van a dühtől, hogy mit tettek az országunkkal! Sírhatnékom van a dühtől! Nincsenek befektetések, semmi sincs, pedig mi voltunk a befektetések bajnokai

– jelentette ki a szerb elnök a diáktüntetések hatásával kapcsolatban, de hozzátette, hogy soha nem látott módon harcolni fog Szerbiáért, amelyet jobban szeret, mint az életét, majd a következőket kiáltozta a tömeg felé:

– Mondjátok meg nekik, jelentsétek az USAID-nak és a NED-nek, hogy a színes forradalmuk megbukott. Szerbia győzött! És Szerbiát soha nem győzik le.

Egyúttal bejelentette, hogy „világsiker lesz” az a könyv, amelyet a saját tapasztalatairól ír azzal kapcsolatban, hogy miként győzte le a szerbiai színes forradalmat, a könyvet ugyanis sok tízmillió példányban adják el majd Kínában, és ugyanennyiben az egész világon.

Némileg lenyugodva Vučić arról kezdett beszélni, hogy az Egyesült Államokban történt változásoknak, valamint az amerikai-orosz és az amerikai-kínai kapcsolatokban bekövetkező változásoknak köszönhetően Szerbia egyre erősebb lesz, de a helyreállítás csak azt követően kezdődhet meg, ha felfogják azok, akik előidézték, hogy a színes forradalmuk elbukott, amihez szerinte még több hétnek kell eltelnie.

Jó tízezres tömeg hallgatta végig a szerb elnököt, jelentős részük a boszniai szerb entitásból érkezett (Printscreen)

Független Vajdaság

A szerb elnök itt tért ki arra, hogy ők (nem tudni, kik) megőrizték a 384-es hívószámot Vajdaság számára, és hogy szó esik a „vajdasági nyelvről” és a „vajdasági nemzet” megteremtéséről, miközben „mi meg mindannyian úgy teszünk, mintha nem hallanánk ezt, mintha ez nem is itt történne”.

– És mindezt azok teszik, akik ennek a színes forradalomnak a vezetői, Dinko Gruhonjić és (Goran) Ješić és a többiek

– jelentette ki a szerb elnök, aki arra emlékeztetett, hogy soha nem történik hatalmas pénzek kiadása, ha nincsenek politikai célok. Vučić itt kezdett begurulni, és szinte kiabálva mondta, hogy három éve követelik Szerbiától a szankciók bevezetését Oroszországgal szemben, de ő mint Szerbia elnöke azt mondta, hogy Szerbia szabad, független és szuverén ország, amely akkor vezet be szankciókat, amikor akar, és az ellen, aki ellen akar.

– Nem veszünk össze a tradicionális barátainkkal, nem vezetünk be szankciókat Oroszország ellen, barátságban szeretnénk lenni Kínával, és akarjuk Európát, amelynek azonban legalább annyira tisztelnie kell bennünket, mint amennyire mi tiszteljük őket

– kiáltozta a szinte transzba esett szerb államfő, aki még hozzátette, hogy „szeretjük a bosnyákokat, szeretjük a magyarokat, csak ne tiltsák meg nekünk, hogy azok legyünk, akik vagyunk”.

A szerb elnök ugyanakkor megjegyezte, hogy belső változásokra van szükség a kormányzatban, és az illetékes állami intézményeknek tenniük kellene a dolgukat (mintha valami hasonlót követeltek volna a diákok is).

– Senki sem élvezhet védelmet, függetlenül attól, hogy melyik pártból jön, vagy melyik intézményben dolgozik, mindenkinek felelnie kell az elkövetett bűnökért és bűncselekményekért.

A szerb elnök felszólította a diákokat, hogy térjenek vissza a padokba, mert szerinte a feltételeik teljesültek. Mint fogalmazott: „az országnak tudásra van szüksége, tudás pedig nincs tanulás nélkül”, és hozzátette, hogy nagyobb bizalmat táplál irántuk, mint azok iránt, akik a jelenlegi helyzetet előidézték, akiknek azt üzente, hogy megsemmisíti őket bárhol a világon.

Nem lesznek új választások

A szerb elnök bejelentette, hogy „nem lesznek új választások”, viszont legalább ötven százalékos kormányátalakítás várható, Szerbiának viszont nem olyan kormánya lesz, amely színes forradalmat akar végrehajtani.

– Nem engedem, hogy lerombolják Szerbiát! Lerombolták a mosolyomat, de nem hagyom, hogy lerombolják az országot, harcolni fogok ellene, amíg csak élek!

– mondta a szerb elnök, mire a közönség ismét tapsolni kezdett. A szerb elnök ekkor állapította meg, hogy „Vajdaság Szerbia, és Szerbia Vajdaság”, és felszólította a tömeget, hogy közfelkiáltással fogadja el a Vajdasági Deklarációt, ezzel szerinte politikai ütést mérve mindazokra, akik színes forradalmat akartak végrehajtani, és ezzel a szolgáiknak is visszavágnak.

A Vajdasági Deklaráció elfogadását követő tűzijáték legalább tizenöt percig tartott (Printscreen)

A beszéd végén Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke is csatlakozott Vučićhoz a színpadon. A két vezető megfogta egymás kezét, majd magasba emelte – a közönség ezt hatalmas ovációval fogadta. A jelenetet tűzijáték és zene kísérte (legalábbis a tévéközvetítés során), így a rendezvény „látványos és érzelmekkel teli” pillanatokkal zárult.

Még csak annyit, hogy megkaptuk a választ az egyik korábbi cikkünkben feltett kérdésünkre: Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke nem szólalt fel a szávaszentdemeteri nagygyűlésen. A következő kérdés az, hogy nem hívták, vagy ő nem ment?