Koszovó
Visszaélés a vizuális tartalommal, Pristina mégsem Atlanta
Szerbiában mindennaposak a hazugságok a közösségi és az „igazi médiában”, amelynek arrafelé szinte kizárólagos célja a politikusok kiszolgálása. Most csak egy esetet mutatunk be a sok közül, bár erős késztetést éreztünk annak cáfolására is, hogy Donald Trump az elsők között beszélt a szerb elnökkel. Majd talán máskor, számtalan alkalom lesz még rá
A Kamala Harris-murál átfestése nem Pristinában történt – talán ez lenne a legegyszerűbb megállapítás, miután több szerbiai kormánypárti média is „visszaélt egy vizuális” tartalommal. De Vučić elnök sem volt az elsők között, akik Donald Trumppal beszéltek, bár a szerbiai udvari média és néhány kormánypárti politikus ezt állította. A verbális hazugságokat majd máskor bizonyítjuk; most maradjunk a falfestészetnél. A szerbiai propagandagépezetet a valóság általában nem érdekli, arrafelé már régóta nem igaz a mondás, miszerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Mostanában biztosan nem, amikor a politikusok szavazatokra vadásznak, és nem lájkokra, mint a földhözragadt kisemberek.
Hogyan lesz Atlantából Pristina?
A szerbiai közösségi médiában a napokban terjedni kezdett egy felvétel, amelyen látható, miként festik át Kamala Harris arcképét, miután az Egyesült Államok alelnöke a Demokrata Párt színeiben elvesztette a versenyt Donald Trumppal szemben.
Kapcsolódó cikk
A Meta szerint a szerb elnök és a pártja internetes csalásokkal népszerűsítette magát
A felvétel először a szerbiai közösségi oldalakon kezdett el terjedni, majd megjelent a Pink TV híradójában, és felbukkant a nagy múltú, de a nagy mélyrepüléseket is bemutató belgrádi Politika digitális hasábjain is, amire a Vreme hetilap internetes oldala és az Istinomer (Igazságmérő) portál is felhívta a figyelmet.
A videón jól látszik – bár ez a szerb elnök kedvenc rózsaszín televízióját nem zavarta –, hogy Kamala Harris arcképének lefestését egy afroamerikai munkás végzi, amilyenek Koszovóban nem túl gyakoriak, kivéve az amerikai egyenruhásokat, akik azonban egészen más feladattal tartózkodnak ott.
– Pristina, úgy tűnik, egyre jobban aggódik az amerikai választások eredménye miatt. Ezt bizonyítja az a felvétel, amely ebben a városban készült, és azt mutatja, hogy Kamala Harris győzelmében reménykedtek. Azonban, miután bejelentették, hogy Donald Trump lett az újonnan megválasztott amerikai elnök, Pristinában azonnal átfestették egy épület falát, amelyen Kamala Harris arcképe volt látható
– hangzott el a Pink Televízió vasárnapi híradójában a felvétel bemutatásával együtt.
A gyalázkodásban a Politika még tovább ment, az „ihletett szerző” ugyanis arról írt, hogy Pristinában „elszámolták magukat, miután alattvalói mentalitásuktól vezérelve és a sokszor kipróbált módszerüket alkalmazva felfestették Kamala Harris arcképét egy pristinai épület falára, abban bízva, hogy elfoglalhatja a Fehér Házat”.
A belgrádi kormánypárti lap hozzátette, hogy amikor Kamala Harris meggyőző vereséget szenvedett Donald Trumptól az amerikai választásokon, „a pristinai hatóságok villámgyorsan lefestették az általuk hőn szeretett Harris arcképét, ismét kimutatva következetességüket és jellemüket”.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a két legpiszkosabb szájú szennylap, az Informer és a Novosti nem ragadta meg a lehetőséget, hogy maga is gyalázza a koszovói albánokat. A szintén kormányzati térfélen játszó Kurir ugyanakkor érdekes módon – a Vremehez és az Istinomerhez hasonlóan – feltárta a valóságot, és megírta, miszerint Kamala Harris arcképének lefestése nem Pristinában, hanem Atlantában történt.
Nem életre szóló alkotások
Az Istinomer ennek bizonyítására az Instagramon megtalálta a murál készítőjét, Chris Clarkot, a Google Térképen pedig azt az atlantai saroképületet, amelyen a választási falfestmény volt.

A falfestmények csak ideiglenes reklámok, nem egy életre szólnak
Az alkotó, Chris Clark, semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy lefestették az általa készített képet, szerinte ugyanis a falfestmény csak ideiglenes alkotásnak volt szánva, és mindig is az volt a terv, hogy átfestik.
Clark azt is elmondta, hogy pontosan ugyanarról a falról van szó, amelyre néhány hónappal korábban a Fight Night falfestményt csinálták, és megjegyezte, hogy a falfestmények csak ideiglenes reklámok, és nem életre szóló alkotások.
Ez valóban így van, és éppen ezért szolgálhatnak politikai célokat is, mert ki emlékszik például arra, hogy a szentendrei úti Auchan áruháznál (vagy máshol) milyen murálok voltak egy, két, három vagy éppen öt évvel ezelőtt? Biztosan kevesen.

