EGY LEHETETLEN KÜLDETÉS: Az új bizottságnak a következő öt évben bizonyítania kellene

Az Európai Bizottság újraválasztott elnöke, Ursula von der Leyen a hét második felét a Balkánon tölti, október 23-án ugyanis megkezdi hivatalos balkáni látogatását. Első állomása Albánia, ahol találkozik Bajram Begaj elnökkel és Edi Rama miniszterelnökkel, majd részt vesz a Tiranai Európai Főiskola Campusának megnyitóján. Október 24-én Észak-Macedóniába és Bosznia-Hercegovinába látogat, ahol az árvíz sújtotta területeket is felkeresi, hogy felajánlja az Európai Unió támogatását a helyreállításban. Ezt követően október 25-én Szerbiába, majd október 26-án Koszovóba és Montenegróba látogat​, vagyis bejárja az összes csatlakozásra váró országot, miután az új bizottság prioritásává tette a bővítést, ami azonban több szempontból sem lesz zökkenőmentes, egyrészt az uniós tagországok megosztottsága, másrészt a balkáni viszonyok miatt. Ahogy a dolgok most állnak, ez egy lehetetlen küldetés.

Tegyük naggyá Európát!

Legalább egy évtizedes elakadás és stagnálás után Ursula von der Leyen megígérte, hogy ismét prioritássá teszi a bővítést. Azzal a céllal, hogy 2029-ig egy, vagy akár több új tagot is integráljanak.

A Nyugat-Balkán országai, köztük Szerbia, Koszovó, Észak-Macedónia és Bosznia-Hercegovina, régóta várnak előrelépésre ebben a folyamatban, de a reformok hiánya és a politikai akadályok eddig hátráltatták csatlakozásukat, ugyanakkor a most várható „erőltetett menet” elég sok ügyeskedésre kínálhat lehetőséget, aminek a nagymesterei éppen a Balkánon vannak.

Korábban úgy gondoltam, és ma is úgy látom, hogy a legjobb eredményt az adná, ha a Balkán összes tagállamát egyszere vennék fel, a véleményem azonban annyiban változott a balkáni nacionalizmusok újbóli megerősödését követően, hogy szerintem bizonyos értelemben „balkáni protekturátusra” lenne szükség, bár ennek sem nagyon van értelme, mert egy ilyen kísérlet Boszniában éppen most bukik meg mindhárom nép legnagyobb örömére.

Edi Rama szereti a tirke-tarka dekorációt. Őt kereste fel balkáni körútjának első állomásán Ursula von der Leyen

A balkáni országok egyetlen dolgot szeretnének leginkább, azt viszont nagyon: pénzt, pénzt és pénzt, az utóbbi tíz-tizenöt évben ugyanis – részben az erőltetett csatlakozásnak köszönhetően – az Európai Unió tekintélye soha nem látott mélységekre zuhant, így a képlet is megváltozott, az árúkapcsolat mostanában már nem úgy működik, hogy az Európai Unió jutalmazza a jó teljesítményt, hanem a belépésre váró országok igyekeznek minél több pénzt kicsikarni az EU-ból úgy, hogy a kisujjukat se kelljen mozdítaniuk.

Az Európai Unió most kezdi megfizetni annak az árát, hogy korábban látványosan lesöpörte az asztalról a balkáni csatlakozási kérelmeket, és nem törte le a már bent lévő országok „kivagyiságát”, akik folyamatosan kipöckölik a kocsi után kapaszkodó szerencsétleneket, név szerint Szlovénia, Görögország, Hollandia, Franciaország, jelenleg pedig Bulgária esetében.

A most tervezett uniós „erőltetett csatlakozási menet” ugyanúgy nem hoz semmi jót, mint ahogy a balkániak korábbi kirekesztése sem, az orosz-ukrán háború viszont rámutatott azokra a mulasztásokra, amelyeket az Európai Unió an general és tagországokra bontva is elkövetett a Balkánnal szemben, ami miatt öt év alatt kellene behozni huszonöt évet. Arról nem is beszélve, hogy az EU akkor kezdett el kapkodni, amikor már az oroszok, a kínaiak, a törökök, az arabok, a Trumpok és az egyéb népek már a spájzban voltak, és részt követeltek maguknak a térség lezsákmányolásából.

Megkezdődött a kiárusítás

Ursula von der Leyen második mandátumával megkezdte a „még maradék uniós helyek kiárusítását”, miután kiderült, hogy eddig túlzottan drágák voltak a jegyek, és ezért senki sem akarta rájuk áldozni: a balkáni kiskirályok úgy vannak vele, hogy jól ellesznek ők egyedül is a saját autokratikus birodalmaikban, főleg ha folyamatosan újabb elvárásokat támasztanak velük szemben például a sajtószabadság és holmiféle emberi jogok terén.

A csatlakozási tárgyalások sikeréhez – eddig legalábbis – politikai akaratra volt szükség mind a 27 uniós, mind a tagjelölt országok részéről. De éppen ez az, ami hiányzott az elmúlt másfél évtizedben mindkét részről, így „a két nem akarás éppen kiadta a pozitív nullát”, elvégre mindkét fél pozitívan állt a kérdéshez, viszont a maga részéről nulla hozzájárulással, miután a másiktól várták az engedményeket és az eredményeket.

Edi Rama már máskor is bizonyította, hogy (ő is) „igazi úriember”

Az uniós bizottsági elnök most körbejárja a királyságával szomszédos országokat, amelyek már nem annyira óhajtoznak az uniós tagságra, mert közben kaptak más ajánlatokat is, bár azért az uniós pénzt is szívesen elfogadják, vagyis „megversenyeztetik” a kérőket. Bosznia-Hercegovina is profitált ebből az árleszállításból, hosszú mozdulatlanság után ugyanis ott is kinyílt az ajtó.

A bővítés az elmúlt időszakban azonban gyakran csak beszédekre és szimbolikus gesztusokra korlátozódott, ezért az új bizottságnak most bizonyítania kellene, hogy a következő öt évben be akarja-e fejezni a folyamatot. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy egyes tagjelöltekkel lezárulnak a tárgyalások, mások számára pedig pontos ütemterv készül a csatlakozásra.

Várhelyi Olivér 2019-ben azzal a céllal lépett hivatalba bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosként, hogy mandátumának lejártáig legalább egy ország készen áll a csatlakozásra… Ami nem így történt. Most Ursula von der Leyen hasonló ambíciókkal indítja útjára az újabb ciklust, és valószínűleg ő is Várhelyi sorsára jut, vagyis a következő öt évben nem túl sok ország csatlakozik az EU-hoz, főleg nem a Balkánról.

Ehhez azonban nem csak az Európai Uniónak kell megmutatnia a hajlandóságát, ugyanannak a célnak az elérésére kellene törekedniük az érintett országoknak is, amelyeknek a cél elérése érdekében erőfeszítéseket kell tenniük, ők viszont alig haladnak előre, és nem is igen lesz ilyen szándékuk, ha a jövő évtől különben is jönnek majd a pénzek az EU-ból a helyi vezetők és körülöttük lebzselő klientúra zsebébe.

Kapcsolódó cikk

Albánia és Észak-Macedónia európai útjai elválnak, Várhelyi egy látnok

A régebben a cseh csatlakozási tárgyalásokat vezető Jan Telička úgy véli, hogy Brüsszel innovatív megközelítéseket alkalmazhat a siker érdekében, például hosszabb átmeneti időszakokat vezethet be a csatlakozás után, vagy akár fokozatos csatlakozást. Ezen intézkedések egy része már szerepel a nyugat-balkáni növekedési tervben, amelynek végrehajtását az év végén el kell kezdeni. Ez némileg hasonlít az általunk felvetett „uniós protekturátusra”, vagyis nem kell olyan bővítési ősrobbanásra számítani, mint 2004-ben.

Arról nem is beszélve, hogy az ukrajnai háború kezdete óta Szerbia esetében a megbeszélések befagytak, mivel Aleksandar Vučić elnök nem hajlandó társítani országát az Oroszország elleni európai szankciókhoz. Ilyen körülmények között nehéz elképzelni a Belgráddal folytatott tárgyalások felgyorsítását, miközben a boszniai szerb vezetés igyekszik meghiúsítani Szarajevó, újabban pedig a montenegrói szerbek Podgorica közeledését az Európai Unióhoz.

Végsősoron azt hiszem, hogy az Európai Unió lecsúszott a balkáni bővítésről – ami miatt valószínűleg nem mindenki sír az EU-ban – és Európa felett ismét győzedelmeskednek a balkáni nacionalizmusok, mint a kilencvenes évek legelején, amikor az Európai Közösség társult tagságot, és plusz 5,5 milliárd dollárt ajánlott fel a volt Jugoszláviának, de a horvátok, a szerbek és a bosnyákok kikosarazták, inkább választották a háborút. Vagyis van, amikor már a pénz sem elég!