Vili és a kengyelfutó gyalogkakukk

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A magyarul szimplán Vilire silányított Wile E. Coyote – a horvátok Mirko S. Zlikovskinak nevezték el, ami körülbelül annak felelne meg, hogy Gonoszoff T. János – sokunk kedvenc rajzfilmhőse. Talán azért is, mert abszolút életszerű, az „aki másnak vermet ás…” elvének megtestesítője. A túlbonyolított, eszeveszett agyalások rendre azzal fejeződnek be, hogy puhán puffan a szakadék alján, és ezt nem lehet megállni nevetés nélkül. Valahogy így járt Andrej Plenković horvát miniszterelnök is a szerdai dubrovniki 3. Ukrajna-Délkelet-Európa csúcstalálkozón, azzal a különbséggel, hogy nem egy, de két kengyelfutó gyalogkakukk is elrohant mellette, csúfondárosan bibipelve.

Tervrajzok, ACME dobozok

A horvát külpolitika sarokköve Andrej Plenković kormányzása idején egyértelműen annak bizonyítása, hogy az ország a Nyugat része – többek között ezért volt annyira fontos az euró bevezetése és a schengeni övezethez való csatlakozás.

Kifelé Horvátország rendületlenül követi a liberális/globalista/atlantista irányvonalat – ezt azért fontos kiemelni, mert a valóságban, az országon belül jobbára konzervatív politikát valósít meg, de ezt Brüsszelben nem nagyon reklámozza.

A horvát miniszterelnök az X platformon dicsekedett el azzal, hogy az ukrán elnökkel hosszútávú együttműködési és támogatási szerződést írt alá

Szóval a nagy terv az volt, hogy Horvátország egy teljesen semmitmondó, súlytalan csúcstalálkozó összehívásával némi külpolitikai poénokat könyvel el, amit aztán alkalomadtán beválthat EU-s pénzekre, amerikai katonai segélyre, hasonlókra.

Erős üzenet, határozott állásfoglalás, erélyes kiállás stb., stb. Plenković kap egy szeretetteljes barackot a fejére Samu bácsitól, puszit Orsolya tantitól, és megy a szekér tovább. De a valóságban minden másként sikeredett.

Kapcsolódó cikk

Csőbensült csúcstalálkozó, Zelenszkijjel körítve, Vučić-mártással leöntve

Egyrészt, a jelenlegi világhelyzetben – hurrikán, két háború, BRICS, de még Erdoğan török elnök tiranai látogatása is, amelynek keretében megnyitották a törökök által pénzelt legnagyobb mecsetet a Balkánon – a dubrovniki csúcstalálkozó nem sok említésben részesült, vagy ahogy ezt mi magyarul szoktuk mondani, a kutya sem törődött vele.

Másrészt viszont az eseményből két, a horvát kormány szemszögéből nem kívánatos személy is profitált. Az egyik Aleksandar Vučić szerb elnök, aki szándékosan kavart bele a Plenković külpolitikai tündöklésének szánt csúcstalálkozóba, a másik Zoran Milanović horvát köztársasági elnök, aki viszont önhibáján kívül zsebelt be jelentős belpolitikai pontokat.

Sőt, lehet, hogy Plenković akaratlanul is „bebetonozta” Milanović újraválasztását, de erről majd egy másik alkalommal.

Bibip és puff

Mi történt pontosan? Semmi különös, csak a várható: Vučić átverte a horvátokat – nem titok, hogy a politika és diplomácia terén a szerbek köröket futnak a térség körül. Sőt, nemcsak a térség körül, de ez most irreleváns.

Szóval a társszervezők, Plenković és Zelenszkij szervezgették békésen a csúcstalálkozót, megbeszélték, kit hívnak meg és kit nem, megszervezték a protokollt, egyeztették a nyilatkozatot stb.

Szerbia eredetileg külügyminiszteri szinten jelentette be részvételét, ami tökéletesen illett az alkalomhoz, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy minden rendben van. Aztán a szerb fél váratlanul meggondolta magát, és a rendezvény fontosságára hivatkozva bejelentette, hogy a külügyminiszter helyett maga a köztársasági elnök fog megjelenni Raguzában.

Családi fotó Dubrovnikból, aligha kerül főhelyre az albumban (Forrás: X platform, Andrej Plenković)

Mint ezt utólag a horvát külügy, de maga Plenković is elmagyarázta, nem lehetett azt mondani neki, hogy ne jöjjön, mert a dolgok természetéből eredően Vučićnak „ott volt a helye a csúcstalálkozón”.

Bár a horvát narratíva másként állítja be a dolgokat, a csúcstalálkozó sztárja végül Vučić volt, annál is inkább, mert úgy tűnik, sikerült neki módosítani a csúcstalálkozó zárónyilatkozatát is.

Ez annyiban történt meg, hogy nem került említésre az Oroszország elleni szankciók szükségessége, illetve módosult az a megfogalmazás is, hogy Zelenszkij béketerve az egyedüli elfogadható. És úgy mellékesen, szinte heccből, bevert egy tüskét Plenković körme alá, mondván, hogy a szerb fél „100%-ban ellentétesen” látja a kilencvenes évek eseményeit.

Bár a horvát napilapok kommentátorai igyekeztek menteni a helyzetet, kiemelve, hogy Ukrajna támogatásával Horvátország a történelem „jó oldalán” foglalt állást, belpolitikai téren azonban elszabadult a pokol.

Szabadesés

Mint ezt szerdai cikkünk vége felé ismertettük, Vučić feltűnésére és szereplésére a csúcstalálkozón az ellenzék és a médiák zöme szuronyrohammal válaszolt. A kommentárok és megnyilvánulások közös nevezője a „felháborító” volt, innen kiindulva ecsetelték széles vonásokkal a horvát nemzetet ért dubrovniki inzultust.

Zoran Milanović a szószoros értelmében vett nevető harmadik szerepében természetesen nem mulasztotta el az alkalmat, hogy némi sót dörzsöljön a miniszterelnök tátongó sebeibe.

Még egy családi fotó: államfők, akik nem sok vizet zavarnak. A két családi fotón egy azonosság van, bár lehetett volna több is (Forrás: Facebook, Zoran Milanović )

Milanović, aki péntek Krakkóban részt vett az Arraiolos-csoport, az Európai Unió végrehajtó hatalommal nem rendelkező országainak elnöki csúcstalálkozóján – a horvát államfő mellett a találkozó házigazdájaként részt vett Lengyelország elnöke, valamint Bulgária, Észtország, Görögország, Olaszország, Lettország, Magyarország, Németország, Szlovákia és Szlovénia elnöke is – Lengyelországban nyilatkozott az újságíróknak.

– Ebéd közben, Tivatban beszéltem Vučićtyal, és amikor meghallottam, hogy meghívták Dubrovnikba, elnevettem magam, és azt mondtam magamban: ennek nem lesz jó vége

– mondta Milanović újságíróknak, utalva a Brdo-Brijuni folyamat keddi találkozójára a montenegrói városban.

Milanović rámutatott arra, hogy Vučić egy olyan ország elnöke, amely még mindig közvetlen kapcsolatban áll Moszkvával, nem vet ki szankciókat rá, és amelynek megvan a maga külpolitikai útja.

– Ebben a helyzetben igazán nem lehet elvárni, hogy Vučić egyetértsen egy olyan nyilatkozattal, amelyet Plenković és társai unintelligensen fogalmaztak meg, és ahol az Oroszország elleni szankciókat említik?

– tette fel a kérdést a horvát elnök.

– Ahhoz, hogy ne rontsa el a »műsorodat« – és a dubrovniki csúcs végül Vučić »show«-jának bizonyult –, akkor vagy a tartalmat és az intonációt a vendéghez igazítanod, vagy ha elég okos vagy, nem hívod meg

– mondta Milanović, aki szerint az is előre látható volt, hogy Vučić reagál a kilencvenes évek elején lejátszódó, Dubrovnik elleni szerb támadás kapcsán.

Zoran Milanović véleménye szerint Vučić nem mondott semmi újat, csak megismételte korábbi nyilatkozatait, de ezzel annak is tisztában kellett volna lennie, aki meghívta a csúcstalálkozóra.

Arra a kérdésre, hogy őt magát is meg kellett volna-e hívni Dubrovnikba, miután a miniszterelnök azt mondta, hogy a protokoll szerint a miniszterelnök és az elnök általában nem találkoznak ugyanazon a rendezvényen, Milanović azt mondta, hogy „ez az ő (Plenković) döntése volt”, és hogy „technikailag igaza volt, de minden más indítéka piszkos”.

Amikor megkérdezték, hogy elment volna-e, ha meghívják, azt mondta: „valószínűleg megbeszéltük volna, hogy nem megyek el.”