Nemzeti identitáserősítés alapfokon, szerbiai módra

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Egyáltalán nem világos, nemcsak a diákok, de a tanárok számára sem, mi is a szerb állam célja a Nemzeti olvasókönyvvel, amelyet szeptember 25-én mutattak be ünnepélyesen. Az új tankönyv – amely a többivel ellentétben ingyenes minden szerbül tanuló diák számára – hamarosan minden iskolába eljut és kiosztásra is kerül. Aztán pedig kötelező lesz használni. Kreatívan. A Szerbiában élő nemzeti közösségeket úgy tűnik – egyelőre – nem érinti az „új tankönyv” kötelező használata, amely ugyan mellékesen megemlíti, hogy a szerbeken kívül élnek itt mások is, de inkább a nemzeti öntudatra nevelés fokozására, a patriarchális rendszer népszerűsítésére és a szerb nemzeti értékek megismertetésére fekteti a hangsúlyt. Az elvárás az, hogy a gyerekek a második osztály végére felismerjék a szerb címert, a nemzeti zászlót és a nemzeti himnuszt, és tisztelettel viseltessenek irántuk.

Kinek az ötlete és mi a cél?

A Nemzeti olvasókönyv ötletét először Aleksandar Vulin említette nyilvánosan, még 2021 februárjában, akkori belügyminiszterként. Akkor arról is beszélt, hogy a történelemkönyvet a “szerb államnak kellene megírnia”.

Néhány nappal később Aleksandar Vučić ennél is továbbment, és azt mondta, ez nemcsak a történelemkönyvre, hanem a szerb nyelvkönyvre, és a földrajzra is igaz, vagyis ezeket is csak az állam írhatja meg.

– Minden más tantárgyból mindenki azt ír, amit akar, az engem nem érdekel

– mondta akkor Vučić egyik televíziós szereplésében. Ebből akkor semmi nem lett, a Nemzeti olvasókönyvet azonban 2024 őszére csak sikerült összerakni, legalábbis az első két osztály számára.

– A szerbiai oktatás célja, hogy az abban tanuló gyermek világpolgár legyen, de a multikulturalizmusban a saját nemzeti identitását hordozza és képviselje

– ezt nyilatkozta a Nemzeti olvasókönyv szeptember 25-i ünnepélyes bemutatásakor Slavica Đukić Dejanović szerb oktatásügyi miniszter.

A szerb weben azzal viccelődnek, hogy Slavica Đukić Dejanović oktatási miniszter szerint az általa vezetett tárca javasolni fogja az iskoláknak, hogy az órák előtt a Hriste Bože (Elmegyünk, hogy ne térjünk vissza) című ortodox éneket játsszák el a tanároknak, mert ez növelné a harci kedvet, és terjesztené a hazaszeretetet a pedagógusok körében, ha már a tanári fizetések nem növekednek (Forrás: X platform)

A nemzeti olvasókönyv kötelező tankönyv lesz, és az lenne a feladata, hogy kifejlessze a tudatosságot a szerb nép és a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek hagyományainak őrzésére. Olyan anyagok szerepelnek benne, amelyek segítik majd a nemzeti identitás, a nemzeti öntudat, és az országhoz, vagyisa Szerbiához tartozás érzésének kialakulását.

Zorana Opačić, a könyv szerzői csapatának tagja szerint a tankönyv egyik feladata, hogy a legkisebbeknek, de a tanároknak és a szülőknek is megadja a lehetőséget, hogy az alap emberi értékeket ápolják. Az olvasókönyv arra fekteti a hangsúlyt, hogy a sokszínűség és különbözőség kincs és érték, és hogy a más kultúrákkal való találkozás mindannyiunkat gazdagít.

Az ok, amiért nem készült el a tanévkezdésre pedig az, hogy szerették volna, hogy a tankönyv minőségi legyen, ezért nem siettek a megjelenésével. A következő napokban minden iskolába megérkeznek majd a tankönyvek, természetesen ingyen.

Szerbiában egyébként hiába számít ingyenesnek az oktatás, a tankönyvekért vastagon fizetni kell. Míg az általános iskola alsó osztályaira a könyvcsomag mintegy 70-80 euróba, addig a felsőben már 150-200 euróba is belekerül a szülőknek.

Veréb és fecske, címer és himnusz

– A Nemzeti olvasókönyvnek öt fejezete van. Tulajdonképpen az alaptantárgyakat fűzik össze a szerzők – a szerb nyelvet, a természet- és társadalomismeretet, a történelmet, a zenét és a képzőművészetet. Fokozatosan vezet be és magyaráz meg olyan fogalmakat, mint a haza, mutat be jelentős személyiségeket, intézményeket és természeti szépségeket

– nyilatkozta a tankönyv kiadója.

Az „Ez egy történet rólam” című, első fejezete a család és a felnőtté válás fontosságát hangsúlyozza, a gyerekek megismerkedhetnek a különböző vallások és nemzetek tiszteletével, a társakkal való szocializáció fontosságával.

A második fejezet címe: „Büszke vagyok a nyelvemre és az írásomra”, amelyen keresztül a diákok megismerik Vuk Stefanović Karadžićot, az ábécét és a cirill ábécét, és megtanulják a szerb nyelv ápolásának fontosságát.

A „Hogyan nő a tudás” című, harmadik fejezetben többek között Szent Száva, Dositej Obradović és Nikola Tesla kerül bemutatásra, rámutatva a felvilágosodáshoz és a tudományhoz való hozzájárulásukra.

A negyedik fejezet a „Hogyan növekszik a kultúra” címet viseli, ebben szerb népviseleteket, hagyományos hangszereket, néptáncokat és dalokat találhatnak a tanulók.

A „Szerbia a szívemben (él)” című, ötödik, egyben záró fejezetben kiemelten szerepelnek a nemzeti jelképek, mint a himnusz, a címer és a zászló, valamint kiemelt figyelmet fordítanak Szerbia természeti kincseire.

A diákokat a tankönyvön egy veréb és egy fecske vezeti keresztül, utóbbi ugyan télen elhagyja Szerbiát, de minden tavasszal visszatér az “ő szeretett országába”.

Egyes oldalakon bemutatják, hogy Szerbiában különféle nemzetiségű és vallású emberek élnek. Az egyik oldalon egy udvaron álló gyerekeket ábrázolnak, akiknek a nevei: Svetozar, Anđela, Oksana, Artan, Marija, Jusuf, Matjaž, Krenare…

Az ünnepek és hagyományok címszó alatt megemlítik a katolikus karácsonyt és a húsvétot, az iszlám bajramot, és a zsidó Pészahot.

Szerbiában aggasztó méreteket ölt az iskolai erőszak, a tanárok bérének emelésére nincs pénz, viszont lesz Nemzeti olvasókönyv (Forrás: X platform)

Vajon mivel tudják majd mindezt kiegészíteni, hogy az olvasókönyv elérhető legyen majd az 5. és 8. osztály közötti generációnak is, egyelőre nem világos. A harmadikos és negyedikes, valamint a felsős diákok számára a tankönyvek még nem készültek el, de az oktatási miniszter ígéretei szerint még az év folyamán mindenkihez eljutnak majd.

Összesen négy olvasókönyv készül: az egyik az első és másodikos, a másik a harmadikos és negyedikes, a harmadik a felsős, a negyedik pedig a középiskolás tanulók számára. A felsős és középiskolások esetében a szerb nyelv és irodalom, a történelem, földrajz, képzőművészet, és zeneművészet tantárgyakat vonja majd össze, csakis nemzeti jelentőségű szempontok alapján.

Mindez már ott van a tankönyvekben

Az elképzelés az, hogy a nemzeti olvasókönyv segédlet lesz a tanítóknak, tanároknak már a felkészülési folyamatban is. Nemcsak az iskolában lehetne azonban használni, az állam elképzelése szerint a nagyszülők ennek a könyvnek a társaságában ülnek majd le unokáik mellé mesélni, s a nagynénik a látogatások alkalmával is ezt a könyvet veszik majd kézbe, hiszen QR-kódokat is tartalmaz.

Egy-egy tantárgy és tananyag esetében fel lehet majd használni, tekintettel arra, hogy minden anyag a tantárgyakhoz kapcsolódó részekre van osztva. Éppen ezért sok tanár és szakember nem érti miért volt rá szükség.

Az sem teljesen világos, hogy az, aki a Nemzeti olvasókönyvet megírta és szerkesztette, mit is akart valójában elérni, hiszen mindaz, ami jelenleg szerepel benne, ott van már elszórtan a különböző tantárgyak tankönyveiben: a zenében, a környezetismeretben, az irodalomban.

– A Nemzeti olvasókönyv célja a személyes és nemzeti identitás fejlesztése, a Szerb Köztársasághoz való tartozás tudatának és érzetének kialakítása, a szerb nyelv és anyanyelv, a szerb nép és nemzeti kisebbségek hagyományainak és kultúrájának tisztelete és ápolása, az interkultúralizmus fejlesztése, a nemzeti és világkultúrális örökség tiszteletben tartása és megőrzése

– áll a tankönyvről szóló törvényben.

Mások szerint a tankönyv a híd a hagyomány, a kultúra, a szerb nyelv között. Nem új tananyag, ezt a tanárok már megtanították a gyerekeknek, viszont a tankönyv rávilágít arra, mi fontos a nemzeti identitás szempontjából. Egyes tanárok magyarázata szerint, ha tisztában vagyunk a saját értékeinkkel és azokat helyesen értelmezzük, akkor másokat is tudunk tisztelni.

Veszélyben lenne a nemzeti identitás?

– Nem világos számomra, hogy a hétéves gyerekeknek miért kell megtanulniuk a nemzeti identitást, mintha azt fenyegetné bármi is Szerbiában, s egyébként is bőven lesz még idejük elsajátítani

– ezt a kérdést Milovan Pizari történész vetette fel az ellenzéki N1 televízió műsorában.

Kapcsolódó cikk

Iskolakezdés Szerbiában az aggodalom, félelem és elégedetlenség árnyékában

A szerb nyelv és irodalom professzora, Anđelka Petrović pedig leszögezte, hogy az irodalomóra egyébként is 90 százalékban a nemzeti identitás ápolására irányul, és nem érti, mi az újdonság a Nemzeti olvasókönyvben.

Pisari szerint a könyv a hagyományos patriarchális berendezkedésről beszél, miközben a hétéves gyermekeknek már európai értékeket kellene bemutatni: azt, hogy van, aki másként gondolkodik, másként öltözködik, és ez teljesen normális. A könyv viszont nem a különbségek megismerésére, hanem a hasonlóságokra hívja fel a figyelmet.

Szakemberek szerint éppen ennek kapcsán mutatkozik meg a legnagyobb probléma a Nemzeti olvasókönyv esetében. A gyerek hat, hétéves korában ugyanis a kortársaival játszik, és nem tudja, hisz nem is érdekli, és nem is fontos számára, hogy ki milyen nemzetiségű.

Mindezt a szülők tanítják meg nekik. Tőlük tudják meg, hogy vannak különbségek, és ha vannak, akkor azok milyenek. A gyerekek a legkevésbé sem abból tanulnak, amit elmondunk nekik, vagy amit a Nemzeti olvasókönyvből majd felolvasnak nekik, hanem abból, amit a szülőktől látnak. Mintaként. Ezen a téren pedig aztán van mit látni. Ezen a Nemzeti olvasókönyv, de úgy tűnik, még a Biblia sem segít.