Iskolakezdés Szerbiában az aggodalom, félelem és elégedetlenség árnyékában

A kilencvenes években a háborúk, majd a bombázások szakították félbe, vagy legalábbis nagyban befolyásolták az akkor diákéveiket élő gyerekek és szüleik életét. Azóta, vagyis az elmúlt húsz évben, szinte minden tanévet a sztrájk kilátásba helyezésével kezdték a tanügyi dolgozók. Míg korábban „csak” a megélhetésük, vagyis a fizetés nagysága miatt voltak elégedetlenek, az elmúlt másfél évben már az elharapódzó erőszak megfékezéséért is küzdenek. A szülők és a diákok ilyen feszültségek közepette kezdik meg a tanévet, de évközben a jó osztályközösség és a kiemelkedő tanárok gyakran lenyugtatják az aggodalmakat.

Iskolakezdés és a sötét árnyak

Tavaly május 3-án egy diák kilenc társát és az iskolaőrt gyilkolta meg a belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskolában. A tragédia mélyen megrázta nemcsak a hazai, de a nemzetközi közvéleményt is, a perek folynak, megnyugtató intézkedések azonban nincsenek.

Az erőszak a tanárokkal szemben is egyre gyakoribbá vált az utóbbi időben. Egy esetben egy tanárnő alól a diákok kirántották a széket, az egészet mobiltelefonjukkal rögzítették, majd feltették a közösségi oldalakra.

Egy másik esetben egy volt diák Vajdaságban súlyos testi sérüléseket okozott egy nyugdíj előtt álló tanárának, az eset az iskola területén, az osztályteremben történt.

Mindezzel a BALK-on is foglalkoztunk. A tanárok most követelik a büntetőtörvénykönyv módosítását, hogy az ellenük irányuló erőszakos cselekedeteket az ügyvédek elleni támadásokhoz hasonlóan súlyos bűncselekménynek minősítsék.

A szocialista Slavica Đukić Dejanović oktatási miniszter – miután ezt a tárcát hagyományosan Ivica Dačić szocialistái vezetik – a törvénymódosítással kapcsolatban úgy fogalmazott, maga a módosítási eljárás ugyan az igazságügyi minisztérium hatáskörébe tartozik, de a változtatásokat illetően már megegyezett a két tárca a szakszervezetekkel.

Đukić Dejanović a NIN-nek adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a törvény módosítása nem megy egyik napról a másikra, az igazságügyi minisztériumnak ugyanis minden olyan eljárást be kell tartania, amelyet egy ilyen kényes jogi ügy módosítása megkövetel, de azért azt várja, hogy a módosítások az év végéig elfogadásra kerülnek, és a tanárok valóban olyan védelmet élveznek majd, mint az ügyvédek, a kiskorúak cselekedeteiért pedig a szülőket szankcionálják.

Amennyiben az elkövető súlyos testi sérülést okoz, akár 8 év börtönbüntetésre is ítélhető. Az ígéretek szerint a közvita a módosítás kapcsán október elejére, a parlamenti vita pedig az év végére várható.

Mindenki ötöst kap

A tanügyi dolgozók a kormány tehetetlensége miatt, az egyébként már hagyományosnak számító sztrájkkal fenyegetnek, amellyel a bérek növelését követelik.

A mostani tanév kezdetén úgynevezett “fehér sztrájkba” kezdenének, aminek a lényege, hogy október 11-éig egyáltalán nem osztályozzák a diákokat a digitális naplóban.

Kapcsolódó cikk

Itt a nyár, Szerbiában átmenetileg megszűnik az iskolai erőszak

Amennyiben a kormány nem tesz valamit a tanárokkal szemben egyre növekvő erőszak ellen, akkor minden diáknak ötöst adnak, ami az előírások szerint elegendő lesz ahhoz, hogy a félévet minden tanuló hivatalosan is befejezze, méghozzá jeles osztályzattal.

A tanárok követelik továbbá a büntetőtörvénykönyv azon cikkelyének módosítását, amely visszaadná nekik a lehetőséget, hogy az órán illetlenül viselkedő diákot megrovásban részesítsék, ugyanakkor kérik annak a gyakorlatnak a beszüntetését, hogy a tanárokat név nélkül fel lehessen jelenteni a tanfelügyelőknél.

Slavica Đukić Dejanović oktatásügyi miniszter szerint a sztrájk bejelentése nem jó üzenet, és nincs is rá ok, hiszen a 2023 októberében aláírt protokoll megvalósítása folyamatban van. A szakszervezeti képviselők viszont azt állítják, ez egyáltalán nincs így, és az elmúlt egy évben semmilyen előrelépés nem történt, megoldás nem született.

Az első, figyelmeztető munkabeszüntetést szeptember 16-ára jelentették be az oktatásügyben dolgozók, amennyiben addig nem jutnak megállapodásra a szerb kormánnyal, és nem teljesülnek a korábban beígért béremelések.

A tanárok 23,5-25 százalékos béremelést követelnek, illetve, hogy a fizetésüket egyenlítsék ki a szerbiai átlagbérrel, ami júniusban 95 ezer dinár volt. Az oktatásügyben dolgozók bére egyébként átlagosan 85.000 dinár körül alakul, vagyis mintegy 730 euró.

Ugyanakkor újdonságnak számít, hogy ettől az évtől legfeljebb 28 diák lehet az általános iskola, valamint a középiskola első osztályában. A létszámkorlátozás csak ezekre az osztályokra vonatkozik, a többire nem.

Mennyibe kerül az ingyenes oktatás?

Szerbiában az általános és középiskolai oktatás ingyenesnek számít, azonban ez nem jelenti azt, hogy ingyenesek a tankönyvek, füzetek és egyéb, a mindennapokban a diákok esetében szükséges segédeszközök.

Az általános iskolát magyarul kezdő diákok számára nagy segítség a magyar kormány iskolakezdési támogatása, amely egy tanszercsomagot tartalmaz, valamint a Rákóczi Szövetség iskolatáska-programja.

A tankönyvek Szerbiában az első osztályba induló gyermek számára mintegy 6-7000 dinárba (50-55 euró) kerülnek, míg egy ötödikbe induló diák esetében, amennyiben új tankönyveket vásárol, 18.000 dinárt (150 eurót) kell erre szánni.

AZ ÉLETRE NEVELÉS! A szerbiai iskolai kalendáriumba öt háborús vonatkozású megemlékezést iktattak be, például iskolaszüneti nap lesz november 11-e és 12-e, visszaemlékezésként az első világháborús békekötésre

Minél idősebb a gyerek, annál nagyobbak a költségek. Az új füzetek, ceruzák, tornafelszerelés és egyéb költségek a tanév elején akár 300-400 euróra is feltornázhatják a kiadásokat.

A szülő, ha elég leleményes, le tudja faragni a költségeket, hiszen használt könyvekből is ugyanúgy tud tanulni a gyerek, mint a vadonatújból.

A sztrájkok a vajdasági diákokat általában nem érintik, mivel az itteni, magyarul is oktató iskolákban dolgozó tanárok a legtöbb esetben nem vesznek részt az országos tiltakozásokban, így a tanítás zavartalanul folyik. Már, ha van, aki tanítson!

A tanárok egy része akár négy iskolában is tanít, egyrészt, hogy meglegyen a megfelelő óraszáma, másrészt meg azért, mert nincs elegendő szaktanár. A tanévkezdés előtt néhány nappal olyan intézmények is voltak, ahol még nem tudták, hogy egyes tantárgyakat ki mit tanít, mert egyszerűen nincs tanár.

A szülő így nem tehet mást, mint „fogja a csipiszt”, vagyis azért szorít, hogy a gyerek megkapja a megfelelő tudást, amivel a végén bekerülhet abba a felsőbb iskolába, amelybe szeretne. A vajdasági magyar valóságban ez egyre több esetben Magyarországon lévő középiskolát jelent.

Normális helyzetben tanévkezdéskor minden szülő és tanár számára az lenne a legfontosabb, hogy kényszerűségből ne az alacsony bérek miatti sztrájkok és az erőszak körüli témák töltsék ki az életüket, hanem hogy a gyerekek biztonságos környezetben tanuljanak. Akkor talán az eredmények sem maradnának el, és az erőszak is megszűnne.