Egy erdélyi falu házai már drágábbak, mint Bukarest villái

Szászfehéregyház archaikus népi építészetéről és III. Károly, Nagy-Britannia királyának birtokáról híres barcasági falu egyre vonzóbb az autentikus vidéki környezetben élni vágyók számára. A magas ingatlanárak azonban jelentős akadályt jelentenek. A brit uralkodó azért érdeklődött mindig a közép-európai történelmi régió iránt, mert Angliához és Skóciához képest itt mindig is sokkal vadabb volt a természet, és kisebb az urbanizáció, az emberi beavatkozás mértéke. A pár évvel ezelőtt királlyá avanzsált Károly sajtóhírek szerint már 10 erdélyi parasztházzal rendelkezik Erdélyben.

Erdély szerelmese

Az Egyesült Királyság, valamint a brit nemzetközösséghez tartozó 14 államalakulat uralkodója, III. Károly még walesi hercegként vágott bele Erdély felfedezésébe.

Elmondása szerint azért is érdeklődött mindig a közép-európai történelmi régió iránt, mert Angliához és Skóciához képest itt mindig is sokkal vadabb volt a természet, és kisebb az urbanizáció, az emberi beavatkozás mértéke.

A trónörökösnek nem volt utolsó szempont az sem, hogy gróf Rhédey Katalin szépanyjának köszönhetően távoli rokonságban állt az öt nyelven folyékonyan beszélő, Párizsban nevelkedett gróf Kálnoky Tiborral is, aki kalandvágyból kifolyólag életvitelszerűen Erdélyben élt. Ráadásul egyike volt azon keveseknek, akiknek a román államtól jogi úton sikerült több családi dominíumot visszaszereznie népes családjának és saját magának.

Kálnoky jó vendéglátó módjára 1998-tól kezdve fogadta minden évben vendégként a német származású Windsor-ház jeles tagját miklósvári (ma Micloșoara) rezidenciáján.

Miután a szigetországi rokon egy 2006 májusi látogatást követően úgy döntött, hogy ingatlant vásárolna keleti szomszédunknál, Kálnokyval közösen egy 14 órás májusi gyalogtúra után nagy nehezen eljutottak a Brassó megyéhez tartozó Szászfehéregyháza (ma Viscri) egyik romos, de málló pompájában is tetszetős ingatlanához.

Az 1758-ban épült Kék Ház bejárata, a “ráncfelvarrás” során az építőanyagokat csak archaikus módon használták fel (Forrás: YouTube)

A herceg azonnal beleszeretett az 1758-ban épített, hét szobás parasztházba, amelyet rögtön meg is vett. A londoni udvar a 163-as házszámmal illetett szász épület rekonstrukciójával értelemszerűen a távoli erdélyi rokont bízta meg, aki a helyiek bevonásával és segítségével hitelesen és korhűen végeztette el az ingatlan felújítását közel két és fél év alatt.

Épített értékek megmentője

Az ún. Kék Ház ráncfelvarrása azért is volt példaértékű, mert Kálnoky az autentikus anyaghasználaton kívül azt is megkövetelte a zömmel székely származású mesteremberektől, hogy az építőanyagokat csak archaikus módon használhatják fel; a modern eszközöket és anyaghasználatot teljesen el kellett felejteniük a porta felújításakor.

Ennek függvényében a vidéki nyaraló olyan jól sikerült, hogy a használaton kívüli istállót egy olyan múzeummá alakították át, ahol a lokális népművészeti alkotások mellett a lassan feledésbe merülő helyi építészeti hagyományokat, így a tetőfedést, az ácsmunkákat, az alapozást is értelmezhető folyamatokként sikerült bemutatniuk a publikumnak.

Érdemes megemlíteni, hogy az adásvétel évében a három utcás Szászfehéregyháza házai közül csak minden hatodik volt lakott. A település lélekszáma azért volt a román „rendszerváltás” idején ennyire alacsony, mert a Ceaușescu-diktatúra alatt a helyi tetterős szászokat Bukarest személyenként ezer nyugatnémet márkáért fejében eladta Bonnak, illetve az itt maradt öregeknek Dâmbovița urai olyan lassan utalták ki havonta járó jogos nyugdíjukat, hogy azok idő előtt a temetőbe kerültek.

Múzeum lett az istállóból (Forrás: X platform)

Állítólag sok konok öreg szász emlegette ekkoriban a községben, hogy a magyar impérium alatt minden sokkal jobb volt. Felépült és működött a német elemi iskola, a közösségi ház, a faluház, a két templom, majd az első világégés után az „istentelen mócok” mindent elvittek. A monarchia alatt a gazdasági jólét egyébként annyira plasztikusan jól mérhető volt, hogy az 1912-ben 612 család lakta faluban 24 bolt és vegyeskereskedés működött.

Az értéknövelő

Károly megjelenésekor, azaz 2006-ban így alig két tucatnyi vegyes etnikumú, főleg román és magyar család lakta már csak az egykori szász falut. Ezek a famíliák többnyire mezőgazdaságból, állattartásból és gyapjúfeldolgozásból tartották fent magukat. Bár mind dolgos emberről volt szó, házaik külleme kivétel nélkül a lepusztultságról és az elhanyagoltságról tanúskodtak.

Ez az alulfizetettségből eredő, áruhiánnyal magyarázható állapot azért is volt szomorú, mert a 12. században alapított székely, majd szép lassan elnémetesedő községet a külső faerkélyekkel díszített érett gótikát felvonultató erődtemplomával együtt az UNESCO 1999-ben világörökségi helyszínnek választotta.

Bár Bukarest joggal lehetett büszke erre a nemzetközi sikerre, anyagi oldalról ez az öröm mégsem mutatkozott meg. A falu összes házának homlokzati rekonstrukcióját ugyanis Károly walesi herceg finanszírozta meg az alapítványán keresztül, és nem a román állam közpénzből.

Az idő múlásával persze minden megváltozott. A pár évvel ezelőtt királlyá avanzsált Károly sajtóhírek szerint már 10 erdélyi parasztházzal rendelkezik Erdélyben. Amikor éppen nem nyaral keleti szomszédunknál, akkor parasztházait vendégházként üzemelteti alapítványa „Casa Printului de Wales” néven.

Kapcsolódó cikk

EGY HARGITÁVAL KEVESEBB: Drámai az erdélyi magyarság számának csökkenése

Ingatlanjaiban egy szobáért általában 200 dollárt kérnek naponta. Bár III. Károly az elmúlt 35 évben szinte minden nyáron felkereste szászföldi és székelyföldi birtokait, a Daily Express szerint idén ezt betegsége miatt elhalasztotta. Korai tőkeinjekciójának köszönhetően azonban Szászfehéregyházán idén nyáron kilőttek az ingatlanárak a magasba.

Az imobiliare.ro ingatlanoldal adatai szerint ugyanis most augusztusban egy szászfehéregyházi ingatlanért több mint 195 ezer eurót, azaz 77 millió forintot fizetett ki új gazdája úgy, hogy a hirdetés megjelentetésétől számítva alig 10 perc alatt már le is ütötte a licitet.

Ráadásul a hipergyorsan megvett birtok nemcsak messze nyúlik a faluközponttól, hanem a 1750 négyzetméteres telkén mindösszesen két lakrész áll: egy 2018-ban emelt 49 négyzetméter alapterületű házikó, illetve egy 51 négyzetméteren elnyúló, 114 éves, ám szintén ebben az időszakban teljes körűen felújított másfél szobás otthon.

Bár ehhez a két lakrészhez dukált egy fából ácsolt 50 négyzetméteres istálló is, Silviu Roita, az I Casa Real Estate iroda vezetője fontosnak tartotta kiemelni az Evz.ro című lapnak, hogy ez az ingatlanegyüttes bár minden szükséges közművel felszerelt, ám a fűtést csak egy fatüzelésű kazánnal lehet biztosítani.

Az értékesítő szerint az extrém magas vételár a hely exkluzivitását és értékét, a falu megnövekedett turisztikai vonzerejét tükrözi, amely szinte egyenlő Bukarest legfelkapottabb villanegyedeinek értékével.