Utópia vagy disztópia, ellentmondó jövőképek

A múltkorában szabadkai tudósítónk, Tómó Margaréta kerekített egy nagyon profi interjút a város határában épülő mega-akkumulátorgyár vezetőjével. Az interjú folyamán elhangzott az is, hogy a jövő elektromos, és ennek kiépítésében jelentős része lesz a lítium-vasfoszfát akkumulátoroknak, mint amilyeneket Szabadkán is terveznek gyártani. Ezzel nincs is semmi baj, természetes, hogy az ember a saját portékáját dicséri, viszont ami a jövőt illeti, csak egyetlen dolog tűnik biztosnak: senkinek még halvány elképzelése sincs arról, hogy ez hogyan fog kinézni. Sőt, a futurológusok még abban sem tudnak közös nevezőre jutni, hogy utópia vagy disztópia vár ránk a következő tíz-húsz-ötven-száz évben.

A változások viharos üteme

Kollokviálisan fogalmazva, a gubanc abban van, hogy a változások olyan gyorsan követik egymást, hogy nemhogy elemezni, de áttekinteni sem nagyon lehet őket. Hogy csak egy nagyon friss példát vegyünk, nemrég mintha írtunk volna a laboratóriumban tenyésztett, 3D nyomtatóval kinyomtatott húsról. Ez időközben már elavultnak számít, most a menő technológia a hálózatról letölthető molekuláris modelleken alapuló, otthoni élelmiszer-nyomtatás.

A valahol a Star Trek replikátoraihoz hasonló kütyük már nemcsak az állattenyésztést és húsipart vágnák taccsra, de egyben a kereskedelmet is. És így tovább, se szeri se száma a már-már mágikus technológiai fejlesztéseknek. Közben araszolgatunk a ha nem is örök, de jóval hosszabb élet felé, a viszonylagos közeljövőben a rákot is úgy fogjuk kezelni, mint a torokfájást, stb., stb.

Ezért emlegetik egyre sűrűbben a hidrogént mint energiaforrást, illetve azokat a futurisztikus elképzeléseket, mint a világűrbe telepített naperőműveket, vagy a Szent Grálként számon tartott nukleáris fúziót

Mindazonáltal, ha meg kellene határozni a legfontosabb területeket, amelyek körül a jövő emberi társadalma kiépül, ezek pillanatnyilag az energia, a mesterséges intelligencia és a munkaerő kérdései.

Mindennek sarokköve az energiaellátás

Hogy az emberiség mennyire függ az energiaellátástól, ezt mindannyian hajlamosak vagyunk elfelejteni. Az emberek többsége csak akkor szokott erről elmélkedni, ha megjön az áram- vagy gázszámla, illetve, ha valamilyen oknál fogva áramszünet áll be.

A klímaváltozásnak köszönhetően a köztudatba kezd bevonulni az ún. megújuló energiaforrások használatának szükségessége, de kevesen gondolják végig a problémakört. A helyzet jelenleg az, hogy minden jóakarat és zöldhisztéria ellenére a megújuló energiaforrások csak részben tudják kiváltani a hagyományos, fosszilis üzemanyagokra támaszkodó energiatermelést, lásd a széntüzelésű erőművek reneszánszát Európában.

Kapcsolódó cikk

A múlt találkozása a jövővel – Szabadkán épül az LFP-akkumulátorok megagyára

Ugyanakkor a probléma részét képezi az energiahálózat is. Ennek veszteségeivel a mérnökökön kívül szinte senki sem törődik, akárcsak ennek érzékeny, sérülékeny voltával. Mint ezt a múltkor láthattuk a Balkánon, váratlan események folytán, bármikor összeomolhat a hálózat, minden beépített biztonsági mechanizmus ellenére.

Nem is kell hozzá katasztrofális napkitörés, csak szimpla emberi hülyeség, és máris sötétbe borul a világ. Ezért már egy darab ideje fontolgatják, hogy az internet példájára az energetikai hálózatoknak is elsősorban helyi hálózatokra kellene támaszkodniuk, amelyek viszont helyi energiatermelés körül épülnének ki.

A kis nap- és szélerőművek, a háztartások leadott feleslegei, mini vízierőművek, sőt újabban már mini atomerőművek is szóba jöhetnek. A helyi hálózat elméletileg biztonságosabb, mert többnyire több energiával rendelkezik, mint amennyire szükség van, és csak a felesleget adja tovább az országos hálózatnak. S természetesen kisebbek a veszteségek is.

Mindazonáltal egybehangzó vélemény, hogy sürgősen valamilyen új energiatermelési módszerre van szükségünk, mert minden meglévő a maga módján problémás. Szennyezi a környezetet, azzal fenyeget, hogy teljes mértékben feléli a Föld fém- és ásványi készleteit, és végül, de nem utolsósorban az új termelő létesítmények kiépítése lassú és drága.

Az IEA becslése szerint a tiszta energiába történő beruházás idén kétszer akkora lesz, mint a fosszilis tüzelőanyagokra fordított összeg

Ezért emlegetik egyre sűrűbben a hidrogént mint energiaforrást, illetve azokat a futurisztikus elképzeléseket, mint a világűrbe telepített naperőműveket, vagy a Szent Grálként számon tartott nukleáris fúziót. Ezzel kapcsolatban viszonylag új fejlemény, hogy a kínai holdjármű 2022-ben olyan furcsa kristályokat fedezett fel, amelyek hélium-3 tartalmuk miatt elméletileg akár 45 ezer évig fedezhetnék a Föld teljes energiaszükségleteit.

Ismét csak elméletileg ezeket a fúziós erőművek üzemanyagaként hasznosíthatnák. Valahol a tudomány külső peremén lapul még néhány ígéretes eljárás, ám ezek még mindig nem bizonyítottak.

Végül még egy példa: az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) előrejelzése szerint a mesterséges intelligencia, az adatközpontok és a kriptográfia globális villamosenergia-igénye 2026-ra 800 TWh-ra emelkedik az alapforgatókönyv szerint, ami közel 75%-os növekedést jelent a 2022-es 460 TWh-hoz képest. Az ügynökség magas esetszám-forgatókönyve szerint a kereslet több mint kétszeresére, 1050 TWh-ra emelkedik.

Mesterséges intelligencia és a munkaerő jövője

A mesterséges intelligencia akkora változásokkal kecsegtet/fenyeget, hogy még a 100 éves Henry Kissinger is könyvet írt róla. Korado Korlević, neves horvát csillagász és futurológus erről nemrég a következőt mondta:

– Ha (ezzel kapcsolatban) megnézzük a filozófiát, Karl Marx „Tőkéjéhez” jutunk, de nem a politikáról szóló könyvként, hanem azért, mert megértette, hogy a tőke élőlény, szörnyeteg, amely nyersanyagokat, embereket táplál, és célja csak a növekedés. Ennek a tőkének, amely csak egy ponton növekszik, megadtuk az ember jellemzőit: örökölhet dolgokat, lehet valaminek a tulajdonosa. A mesterséges intelligencia az, amit még Marx sem tudott kitalálni – hogy ezzel a tőke agyat kapott. Ez a hálózat nemsokára rájön, hogy a világ minden gazdagsága a rendelkezésére áll, hogy nyolcmilliárd ember felett uralkodik. Logikus fejlemény, hogy a mesterséges intelligencia következő lépése az lesz, hogy a létezése értelmét keresse. Feltételezzük, hogy ezt nem a Földön találja meg, hanem úton a Tejútrendszer középpontja felé

– ismertette Korlević, aki szerint a következő 10 évben valószínűleg elpusztítjuk az állati és növényi élet 90%-át, a túlélés szélére sodródunk, és ha minden jól megy, körülbelül kétmilliárdan maradunk. A vezetést át fogja venni a mesterséges intelligencia.

Hogy ez számunkra jobb vagy rosszabb lesz-e, mint a jelenlegi politikusaink? A horvát futurológus szerint minden jobb annál, mint ami jelenleg van, mert olyan messzire mentünk a dekadencia felé, hogy mi is eljutottunk oda, ahová a rómaiak, hogy lovat ültettünk a szenátusba.

Korlevićtyel ellentétben mások derűsebb jövőképet festenek. Szerintük az emberszabású, illetve más ipari robotok fejlődése megoldja majd a munkaerőhiány kérdését, és számunkra nem marad más, mint élvezni az életet, hála a nyakra-főre bevezetett általános alapjövedelemnek (UBI – Universal Basic Income).