Magyarnak lenni nehéz, de horvátnak lenni sem könnyű

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Amennyire a horvátoknak halovány szellentésük sincs a magyarokról, így a magyarok sem tudnak sokat a horvátokról. Tudós elmék mindkét oldalról igyekeztek némi világosságot csepegtetni a fejekbe, de lényegileg nem jártak nagy sikerrel. Ezúttal nem fogunk történelemmel, geo- és gazdaságpolitikával foglalkozni, megmaradunk a mindennapi élet forgatagában. Innen közelítve, az ország kontinentális részén élő emberek, a beszélt nyelven kívül, szinte szakasztott másai a határon túl élő szomszédoknak. A szinte ezeréves együttélés megtette a magáét, számtalan hasonlóságot lehet felfedezni, egészen a máig élő nyelvújítási mozgalomig, ami nem kis értetlenséget vált ki a rokon délszláv népek körében. Akárcsak nálunk, ezeknek a „csinált” szavaknak csak kis része kerül be a mindennapi, beszélt nyelvbe, de marad azért elegendő, hogy a szerbeknek, bosnyákoknak égnek álljon a hajuk a horvát különcködéstől. Például a hűtőszekrény az „hladnjak” szemben a többi délszlávok által használt „frižider”-rel, a mosógép „perilica” szemben a „veš mašina”-val, és így tovább.

Két horvát, három párt

Kevesen tudják, de a Horvát Köztársaságban jelenleg 156 bejegyzett politikai párt van – szemben a 2021-ben bejegyzett 172-vel. Ezek többsége természetesen nem számíthat többre, mint a közeli rokonság, vagy a legjobb esetben egy városnegyed voksaira, viszont mindegyik rendelkezik elnökséggel – különös tekintettel az elnöki posztra –, választmánnyal, általában nemzeti piros-fehér-kékben pompázó logóval és valamiféle politikai programmal.

Most, hogy ezek jó része amolyan Móricka úgy képzeli, vagy egyenesen az internetről „lementett” tákolmány, a kutyát sem érdekli, mert ezek a pártok szerencsére csak a legritkább esetben jutnak el a médiaszereplésig.

A mérkőzés helyi szinten folyik, ahol jóízűen lehet marakodni az új ravatalozó vagy járdapárkány súlyos közéleti kérdései felett. A lekicsinylésben, földhözragadt, ocsmány irigykedésben, a horvátoknak igazán nem kell a szomszédba menniük.

Fikázás Index módra: Rimac 180 millió euró közpénzt kapott ajándékba. Még mindig nem mutatott fel semmit

Ha valaki azt hiszi, hogy a „fikázás” pesti szabadalom, megnyugtathatom, Zágrábban is egy jól menő katedrát tartanak fenn e tárgyban. Sőt, a jelenségnek külön neve is van: a horvát jál.

Ez az elnevezés a horvát irigységre utal, azaz egy köznyelvi kifejezés a helyi egyének vagy embercsoportok elégedetlenségére és ellenségességére más horvát honfitársaikkal szemben azok társadalmi vagy üzleti sikerei és státusza, szellemi, illetve pénzügyi vagy gazdasági képességei, valamint értékes vagyontárgyak birtoklása miatt.

A horvát jál a rosszindulat és az irigység egyik formájaként befolyásolja az emberek erőszakos viselkedését és bosszúvágyát. Ennek eredménye általában intrikák és hazugságok gyártása, valamint rágalmazás annak érdekében, hogy megalázzák és elpusztítsák a sikeres személy hírnevét, vagy ha lehet, az anyagi jólétét.

Bár ennek igazán számtalan példája van, legutóbb Mate Rimac tapasztalhatta ezt meg, miután Horvátországban sok mindent elnéznek az embernek, de egyet, a sikert sohasem bocsátják meg.

A garázsból a Bugattiig

Hiába jutott el a garázsból a Bugattiig, a horvátok egy része szerint Mate Rimac egy szélhámos. Mate Rimaccal a BALK-on már foglalkoztunk egynéhányszor, és mi sem tudtuk megállni, hogy ne Elon Muskhoz hasonlítsuk.

Elképesztő sikertörténete inkább hollywoodi képzelgésre hasonlít, semmint a valóságra, de hazájában a megítélése meglehetősen vegyes. Eleinte azt rótták fel neki – igaztalanul –, hogy semmit sem valósított meg önerőből, hanem a családja anyagi támogatásának köszönve „tákolta” össze a világszinten is újdonságnak számító elektromos hiperautóját.

Minden egy emberrel kezdődött, az álmaival, egy garázsban (Forrás: Rimac)

Később úgy tartotta a szóbeszéd, hogy össze-vissza ígérget, de nem valósít meg semmit. Az, hogy mintegy egy milliárd euró befektetést vonzott az EU-ból és Ázsiából, már nem igazán számított semmit.

Amikor átvette a Bugatti irányítását, ez csak azért nem volt téma a piacon, mert errefelé az emberek nemigen ismerik a márkát. Viszont az önvezető járművek bemutatóján aztán mindenki jóízűen csámcsogott, mivel a prototípus megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó a színpadra gördülni.

Kapcsolódó cikk

Verne Gyula átköltözött Zágrábba

Ömlött is az excrementum rendesen: a kormány 180 millió euróval támogatta a robotaxit, a MI PÉNZÜKBŐL, semmit sem fejlesztettek, hanem megvásároltak valamilyen gyanús izraeli szoftvert – az izraeli Mobileye különben egyike a világ vezető cégeinek e téren, de ezt most nem részletezzük –, és ki tudja, mi lesz abból a beígért gyárból, ahol a járműveket gyártani fogják.

Mert ugye Rimac 2024-re ígérte a szolgáltatás bevezetését Zágrábban, de kérdés, hogy erre 2026-ban sor kerül-e. Meg időközben el is vált. A szegény asszony nem bírta a családban uralkodó maffia-légkört, stb.

Pedig, ha csak beleolvastak volna az angolszász autós magazinokba, amelyek mind egy szálig kellő tisztelettel illették a legújabb Rimac-vállalkozást, lehet, hogy másként beszélnek. (Persze, hogy nem, de ezt mi újságírók csak így szoktuk mondani.)

De ugyanígy jártak az istenített focisták, Hollywoodban működő horvát színészek, világszintű kutatók, tudósok, modellek, énekesek, üzletemberek. És a dalmatákról még nem is beszéltünk.