Így harcol saját múltjával az „oroszpárti” Bulgária, az egykori Szovjetunió „16. tagállama”

Messzire jutott Bulgária a rendszerváltozás óta eltelt több mint harminc esztendőben, ám még mindig vannak olyan pártok és szervezetek, amelyek „nagy testvérnek” tekintik Oroszországot, s könnyes szemmel gondolnak vissza a Szovjetunióra. Különösen akkor erősödik a szovjet nosztalgia, amikor gondok nehezítik a hétköznapi életet.

Osztódással szaporodnak

A három év alatt hatodik bulgáriai parlamenti választás nagyjából a hagyományok szerint zajlott le: egyetlen párt sem szerzett megnyugtató többséget, s az élen végzett párt – ezúttal a korrupcióval vádolt ex-miniszterelnök, Bojko Boriszov GERB pártja – szövetségesével a voksok negyedét kapta meg, s ezzel aligha lesz képes működőképes kormányt alakítani.

A 2024-es bolgár parlamenti választási eredményei és az elnyert parlamenti ülések száma. Forrás: Wikipedia

Az egyetlen meglepetés az volt, hogy a vártnál jobban szerepelt az újonnan alakult, nacionalista és oroszpárti tömörülés, a Velicsie (Nagyság): az Ivelin Mihajlov nevével fémjelzett tömörülés közel öt százalékot kapott, és ezzel 13 helyhez jutott a 240 fős törvényhozásban.

A Velicsie sikere nem azért okozott meglepetést, mert a párt mögött álló húzóembert korrupcióval és piramisjáték szervezésével vádolják. Ilyen politikusból ugyanis nem egy van a balkáni országban, az viszont váratlan volt, hogy a hagyományos Moszkva-párti csapat, a 14 százalékos Vazrazsdane (Újjászületés) mellett megjelent egy erősödőben lévő vetélytárs.

Pedig a Vazrazsdane vezetője, Kosztadin Kosztadinov az utóbbi években mindent megtett annak érdekében, hogy védje Moszkva érdekeit: ellenezte Ukrajna támogatását, és a párt aktivistái attól sem riadtak vissza, hogy megtámadják az EU szófiai képviseletének épületét. Kosztadinov olyan jól szolgálja a Kremlt, hogy rá is ragadt a Kosztya Kopejkin (kopejka az orosz aprópénz) gúnynév, amely arra utal, hogy a politikus nem csak meggyőződésből, hanem üzleti megfontolásokból is kiáll Putyinék mellett.

Kapcsolódó cikk

Az oroszbarát Bulgária Ukrajnát támogatja

A 2023 óta működő Velicsie egyik fő vesszőparipája, hogy Ukrajna élén nácik állnak – ennek azért ellentmond az, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közismerten zsidó származású, ahogy az volt első miniszterelnöke, Volodimir Hrojszman is – és hogy a NATO- és EU-tag Bulgáriának semleges álláspontot kellene elfoglalnia az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban.

A Velicsie nem csak szavakban „keménykedik”, a párttal jó kapcsolatban áll a Bulgarski Junak (Bolgár hős) nevű félkatonai szervezet, amely egy időben a pártvezér hátországának számító Várna közeli Vetrinóban lévő kalandparkban képezte ki tagjait.

Oroszpárti puccsisták

Természetesen a „hősök” is testvérként tekintenek Oroszországra, ahogyan a Sipka és a Vaszil Levszki Katonai Szövetség nevű két félkatonai szervezet tagjai. Utóbbi két szervezetre most rájár a rúd, az illetékes ügyészség a betiltásukat szorgalmazza, mert a vádak szerint a félkatonai csoportok tevékenysége alkotmánysértő.

A Sipka és a Vaszil Levszki ügyeit vizsgáló oknyomozó újságírók szerint a két csoport orosz segédlettel próbált zavargásokat szítani az országban, s állítólag 2016-ban még egy puccsot is megpróbáltak előkészíteni.

Az oroszpártiság nem csak a félkatonai szervezeteket és a kisebb pártokat jellemzi, a napokban Rumen Radev államfő is Moszkvának tetszőt lépett: a politikus a NATO keleti szárnyán lévő államokat tömörítő informális csoportja, a Bukaresti Kilencek rigai ülése előtt bejelentette, nem ír alá semmi olyan közleményt, amely katonai segítséget helyezne kilátásba az orosz hadsereg ellen harcoló Ukrajnának.

A keleti szárny: a Bukarest 9 csoport Rigában tartott csúcstalálkozót, hogy egyeztetünk közös prioritásokat NATO Washingtonban tartandó csúcstalálkozója előtt – erről számolt be az X platformon Klaus Iohannis

Persze nem minden bolgár oroszpárti, sőt: a korábbi – EU-párti – kormányok kémkedő és az ország belügyeibe beavatkozó orosz diplomaták tucatjait utasították ki, s közben gazdasági téren is sikerült csökkenteni a függést Moszkvától: kiszorították a nagy orosz cégeket és diverzifikálták az ország energiaellátását is.

Bolgár történészek szerint az oroszpártiság annak ellenére elég mélyen gyökerezik a társadalomban, hogy a valóságban sem a cári Oroszország, sem pedig az örökébe lépett Szovjetunió nem tett sokat a balkáni állam érdekében.

Bár Oroszország az 1768-1774-es orosz-török háborút lezáró Kucuk Kaynarca-i békében a balkáni keresztények védelmezőjének minősítette magát, ez a státus inkább azt a célt szolgálta, hogy a cári birodalom erre hivatkozva újabb támadásokat intézhessen a törökök ellen, amelyek célja az volt, hogy megszerezze az ellenőrzést a Fekete-tengert és a Mediterráneumot összekötő két szoros, a Boszporusz és a Dardanellák fölött.

Miközben az igaz, hogy amikor Oroszország az 1877-1878-as háború idején visszaszorította a török hadsereget, egyben részben „felszabadította” Bulgária területének egy részét, a birodalom egyáltalán nem támogatta a független Bulgária létrehozását.

Az első és a második világháborúban Bulgária Oroszország, illetve a Szovjetunió ellen harcolt, s Moszkva volt az, amely folyamatosan támogatta a bolgár kommunistákat, köztük Georgi Dimitrovot, aki a második világháború után létrehozta a maga szovjet típusú bulgáriai egypárti államát. Egy olyan államot, amely szolgaian másolta a szovjet példát, s ahol a hivatalos propaganda azt harsogta, a két nép között sok évszázados barátság van.

Az elemzők szerint egyébként sok bolgár még most is azt hiszi, hogy szoros vérségi kapcsolat van az oroszok és a bolgárok között, illetve, hogy a nagy testvér mindvégig önzetlenül támogatta a balkáni rokonokat. Egy időben akkora volt a „szerelem”, hogy még az is felmerült, hogy Bulgária – amely nem volt szomszédos a Szovjetunióval – 16. tagköztársaságként csatlakozna a birodalomhoz.

Akik ezt állítják, részben arra emlékeztetik honfitársaikat, hogy amíg létezett a Szovjetunió, a kommunista birodalom szinte ingyen küldte a földgázt és az olajat, s ennek köszönhetően Bulgária viszonylagos jólétben élt. A szovjet nosztalgiát ápolók azzal viszont nem foglalkoznak, hogy a Szovjetunió esetében is beigazolódott, hogy nincs ingyen ebéd: Moszkva – ahogy a többi megszállt kelet- és közép-európai országot – úgy Bulgáriát is rövid pórázon igyekezett tartani.