A nő mellett a férfinak is a konyhában a helye?

A férfi legyen nyers, bátor, fegyverforgató és kíméletlen – ez a patriarchális kultusz a mai napig fellelhető a szerb társadalomban, nemcsak az idősebb generáció, hanem a fiatalabbak körében is. A férfinak önállóság, szabadság kell, otthon csinos és kedves asszony, csendes ház kell, hogy várja, hogy ki tudja pihenni a munkahelyi fáradalmakat. A nőnek a konyhában és a gyerekek körül van a helye, ha mégis dolgozik, akkor sem hanyagolhatja el a házimunkát. Ki kell emelni, hogy ezek a jellemzők nem feltétlenül nemzetiségtől, inkább neveltetéstől függenek, de azt is, hogy inkább jellemzőek azért a szerb nemzetiségű férfiak gondolkodásmódjára. Ennek ellenére valószínűleg mindannyiunk családjában volt olyan nő – attól függetlenül, hogy milyen nemzetiségű volt a férje, lehetett történetesen magyar is –, akinek nem volt szava a házban, nem ült le ugyanahhoz az asztalhoz, ahová a vendégek, és sorolhatnánk… Tanultunk és tanulunk egymástól az évszázadok során, jót és rosszat is.

Szabadkán minden harmadik házasság vegyes

Az elmúlt két év statisztikai adatait figyelembe véve megállapítható, hogy egyre több vegyes házasság köttetik Szabadkán. Míg ebben az észak-bácskai városban 2022-ben 903, 2023-ban 739 pár döntött úgy, hogy kimondja a boldogító igent, s 2022-ben 300, vagyis a házasságok harmada, 2023-ban pedig 240 ezek közül vegyes házasság volt, vagyis szintén minden harmadik.

A szabadkai anyakönyvi hivataltól kapott adatokból kiderül, hogy a 2022-ben kötött házasságokból 41 volt szerb-magyar, 20 horvát-magyar, 13 bunyevác-magyar, 2023-ban pedig 47 szerb-magyar, 15 horvát-magyar, 8 pedig bunyevác-magyar.

Ennél részletesebb adat viszont nincs, vagyis azt nem lehet megállapítani, hogy a házastársak közül melyik milyen nemzetiségű volt. Általánosságban viszont elmondható, hogy jellemzően a magyar nők választanak szerb, horvát, vagy bunyevác férjet maguknak, magyar férfiak ritkábban döntenek szerb, vagy más nemzetiségű nő mellett.

Beházasodni egy szerb családba

Egy, a neve elhallgatását kérő nő, nevezzük I.-nek, több mint tíz évig élt házasságban egy szerb nemzetiségű férfival. A beszélgetése elején kiemeli, most érzi igazán, hogy új párja magyar, akárcsak ő, milyen az, ha azonos nemzetiségű, neveltetésű társa van az embernek. Az első időszakban sokszor felötlött bennem: „Jé, így is lehet élni?”.

Amikor arról kérdeztem, hogyan zajlottak a mindennapok, gondolva itt arra, ki hogyan vette ki a részét a napi feladatokból a családban, elmesélte, hogy például egyszer sem fordult elő, hogy a férje ment volna el bevásárolni, ha valami hiányzott a hűtőszekrényből reggel. Amellett, hogy minden gyermeket felébresztett, felöltöztetett, mindig ő sietett a boltba, ha hiányzott valami.

Három közös gyermekük született, de mivel a férje olyan munkát végzett, hogy a hétköznapokat nem töltötte otthon, a gyerekek alig látták. Hétvégén viszont, ahelyett, hogy a szabadidejét a családdal, a gyermekeivel, közös programmal töltötte volna, a fárasztó heti munkára hivatkozott, s azt mondta, neki pihenésre, kikapcsolódásra van szüksége.

Mindig fontosabb volt számára a munka és a saját hobbija. A megtakarított pénzt is erre költötte, nem pedig közös programokra, kirándulásra, nyaralásra.

Ami a nő helyzetét illeti, azt mondta, szava nem volt a házasság idején, önmegvalósítani nagy erőfeszítések árán próbálkozott, de idővel inkább kilépett a kapcsolatból. Új párja oldalán ma már tudja, milyen egy családcentrikus férfival élni, aki mellett önmaga lehet és kiteljesedhet.

Hozzáteszi, ismer olyan nőt is, aki teljesen függ a férjétől, kimozdulni sem tud otthonról nélküle, mert a férj nem engedi, hogy jogosítványt szerezzen, hiszen abban az esetben bármikor elmászkálhatna otthonról.

Nem ritka ezekben a házasságokban az sem, hogy a férfinak “eljár a keze”, habár az ő házasságában fizikai fenyítésre nem volt példa, teszi hozzá.

Egyre több a “háziférfi”

Sok mindenre rávilágíthat egy-egy népszámlálás. Nemcsak arról kapunk képet, hogy hányan is élünk az országban, milyen az összetétele a társadalomnak, hanem az is kiderül és további kutatás alapja lehet, milyenek is a mindennapjai egy-egy átlagos családnak. Ebben a konkrét esetben a szerbiainak.

Kiderült a 2022-es szerbiai népszámlálásból az is, hogy több mint 460.000 lakosnak semmilyen más foglalkozása nincs, csak a házimunka, vagyis ezt jelölte meg annak, “természetesen” fizetést érte nem kap.

Kapcsolódó cikk

GYEREKPRÉMIUM: Háromszorosára emelik az elsőszülött gyerekek után járó támogatást Szerbiában, avagy a férfiak hátrányos megkülönböztetése

Ennél is érdekesebb az az adat, miszerint a “háziasszonyok” közül minden hatodik férfi, vagyis összesen 73 485. S miközben a háziasszonyok száma jelentősen csökkent az előző népszámláláshoz viszonyítva, hiszen 2011-ben 528 932-en vallották azt, hogy a fizetetlen házimunka az egyetlen foglalkozásuk, arányaiban a férfiak száma 3000-rel növekedett az elmúlt tíz évben.

Ez arra enged-e következtetni, hogy ha lassan is, de változik a felfogás, miszerint az asszonynak a konyhában a helye, s néha bizony a férfiak is kiveszik a részüket a házimunkából?

Érdemes azonban az adatok mélyére tekinteni, vagyis a házimunkát végző férfiak életkorát górcső alá venni, amiből kiderül, hogy azok, akik otthon vannak, nagy százalékban 60 és 64, illetve 55 és 59 év közöttiek.

A nők közül a legtöbben, egészen pontosan 55 666-an 55 és 59 év közöttiek. A legtöbb “háziférfi” Belgrádban van – összesen 9500-an, majd Novi Pazar következik 3000 otthon házimunkát végző férfival, őket Újvidék, Szabadka, Zombor követi, mindenhol ezernél több férfi vallotta azt, hogy csak a házimunka az egyetlen munka, amit végez.

Mégsem olyan fényes a helyzet?

A Szociális és Gazdasági Jogokért Kezdeményezés programmenedzsere, Milica Marinković a Nova ekonomijának azt mondta: van ugyan előrelépés az elmúlt negyven évben, azonban továbbra is az a jellemző, hogy a házimunka nagy részét a nők végzik.

Legalábbis háromszor annyi munkát vállalnak magukra, mint a férfiak, holott nagy részük ugyanolyan munkahellyel rendelkezik, és ott is helytáll, mint az erősebb nem képviselői.

A kép illusztráció, az ilyesmi a valóságban nem fordulhat elő

A házimunka viszont nemcsak a bevásárlást, vagy a ház fenntartását, takarítását jelenti, hanem a család és a háztartás vezetését, szervezését, az érzelmi munkát is. Ők segítenek a gyermekeknek a házi feladat elkészítésében, viszik őket orvoshoz, különórákra, edzésre. Amennyiben összehasonlítjuk a városon és a falvakban élő nők helyzetét, a helyzet még rosszabb.

A házimunkát, mint olyat, a szakemberek négy különböző csoportra osztják: az otthon végzett feladatokat, a ház fenntartása, a gyermeknevelés, az idősekkel való törődés és a kinti, vagyis földön végzett munkálatok, amelyeket nem megélhetés okán végez az egyén.

Szerbiában egyébként a kizárólag házimunkát végzők semmilyen bevételre nem jogosultak, annak ellenére, hogy a nemi egyenjogúságról szóló törvény előírja, hogy egészségügyi biztosítás járna nekik. Mivel azonban a gyakorlati alkalmazáshoz egyéb törvényeket és szabályzatokat is módosítani kellene, ez egyelőre semmit sem ér.

Az újvidéki Női Vállalkozói Akadémia kutatása szerint, amennyiben a házimunkát végző nőket – és férfiakat – a piaci árak alapján fizetnék meg – óránként 600 dinár (5 euró), szorozva négy órával naponta, hiszen átlagosan ennyi időt töltünk házimunkával – havonta 72 000 dináros (cca 650 euró) átlagbér illetné meg. Ha fizetnének érte, vajon több férfi vállalna otthon mosogatást, vasalást és családmenedzselést?