Connect with us

Horvátország

Kettőt lezavartunk, már csak egy maradt, és a szélsőjobb fogalma
5 (2)

Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy mostanság a radikális jobboldal fogalmával a fősodratú (nyugati) médiákban visszaélnek. Mindazokat, akiknek bizonyos kulcsfontosságú vagy érzékeny témákban eltérő véleményük van, a radikális jobboldalra tolják rá a migránspolitikától kezdve az ukrajnai háborún át az olyan ideológiai választóvonalakig, mint az LGBTQ és hasonló témák. Ez a besorolás a konzervatív emberek frusztrációjának egyik oka

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

A horvát miniszterelnök elégedetten állapította meg, hogy az április 17-i országgyűlési választások után a második félidőt is megnyerte a Horvát Demokratikus Közösség, amely egymaga annyit EP-helyet szerzett, mint a többiek összesen. A továbbiakban szó lesz a szélsőjobbról is
A horvát miniszterelnök elégedetten állapította meg, hogy az április 17-i országgyűlési választások után a második félidőt is megnyerte a Horvát Demokratikus Közösség, amely egymaga annyi EP-helyet szerzett, mint a többiek összesen. A képen látható felirat: Horvátország erős és fontos (Forrás: X platform, Andrej Plenković)
A csillagok segítségével értékeld a cikket!
[Összesen: 2 Átlag: 5]

Hallgasd meg ezt a cikket!

Horvátországban az EU-parlamenti választások a papírforma szerint alakultak. A kormánypárt, a Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska demokratska zajednica, HDZ) a szavazatok felét szerezte meg, így a 12 horvát európai parlamenti képviselőből 6 a soraikból kerül ki. A szociáldemokraták (Socijaldemokratska partija, SDP) 4 képviselőt küld Brüsszelbe, egyet-egyet pedig a Hazafias Mozgalom (Domovinski pokret, DP) és a Bírunk! (Možemo!). Viszont Horvátországban negatív rekordot döntöttek, a választótestület csupán 21,34 százaléka szavazott, vagyis az EP-választások szinte a kutyát sem érdekelték, ráadásul a média sem hajszolta bele az embereket a szavazásba.

Tizenkettő egy tucat

Az Európai Parlament adatai szerint Horvátországban messze a legalacsonyabb volt a részvételi arány az európai választásokon, és megdöntötte Szlovákia 2019-es negatív részvételi rekordját, viszonyt a nyomába sem tudott lépni a 2014-ben összehozott szintén szlovákiai 13%-nak.

Az alacsony részvétel legfőbb oka az volt, hogy a közelmúltban parlamenti választásokat tartottak, ami úgy tűnik, minden politikai energiát felszívott Horvátországban.

A helyenként viharos parlamenti választási kampány után az európai parlamenti választási valami olyasminek tűnt, amivel senki sem törődött túlságosan, de azt is számításba kell venni, hogy az európai választások hagyományosan kevésbé érdekesek a szavazók számára, mint a nemzeti politikai versenyfutás.

Horvát arányok, amelyeket a bevezetőben már ismertettünk

Horvát arányok, amelyeket a bevezetőben már ismertettünk, itt grafikusan is megmutatunk a horvát állami televíziónak köszönhetően

Ami Brüsszelben történik, az az itteni emberek legnagyobb részét nem érdekli, elvont, távoli dolognak tűnik.

Az alacsony részvétel a nagyobb pártokat részesítette előnyben. A HDZ és az SDP rendelkeznek a legnagyobb – és egyedüli – országos hálózattal, és ezzel összhangban sokkal nagyobb esélyük volt arra, hogy meggyőzzék a választókat a szavazás fontosságáról.

Az európai parlamenti választások legnagyobb vesztesei a Híd (Most) és a Mislav Kolakušić, Ivan Vilibor Sinčić páros, akik a Jog és Igazság alibipárt színeiben keresték a választók kegyeit, abszolút sikertelenül.

Ugyancsak mindenki nagy megkönnyebbülésére Ivan Pernar is leégett a választásokon, így a horvát EU parlamenti tucatban talán már nem lesz egyetlen populista sem, aki cirkuszi számokkal szórakoztatná az egybegyűlteket, vagy éppenséggel a médiát.

Ide tartozik az is, hogy a legtöbb preferenciális szavazatot Andrej Plenković miniszterelnök szerezte meg, 101 721-et, míg az SDP-s Biljana Borzan – az egyike a ritka EU-parlamentereknek, aki eddig valamit is igyekezett mozdítani – a második helyen végzett 83 588 szavazattal.

És körülbelül ez minden, amit a horvátországi szavazásról tudni kell. A szuperválasztási év keretében még a köztársasági elnöki választások maradtak, amelyeket valahol decemberben bonyolítanak le. Hogy Zoki Bond marad-e elnök még egy öt éves megbízatási időszakban, nehéz megmondani. Meg még korai is.

Az új horvát sztár, Joško Gvardiol mutatja a neuruppini fiúknak, hogy néz ki a labda

Az új horvát sztár, Joško Gvardiol mutatja a neuruppini fiúknak, hogy néz ki a labda (Forrás: HNS)

Merthogy nyakunkon az idegenforgalmi szezon, illetve az EB, amelyre a horvátok nagy reményekkel készülődnek.

A válogatott már megérkezett a Berlin közeli Neuruppinban található támaszpontjára, és a helyszínre kitelepülő több ezer horvát szurkoló megerősítette, amit az elemzők már egy ideje hajtogatnak: Horvátország az EB-n gyakorlatilag hazai pályán játszik.

A fősodratú média és a szélsőjobb fogalma

Az EU parlamenti választások kapcsán megragadom az alkalmat, és elmondom azt, ami már régen piszkálja a bögyömet. Szóval: a radikális jobboldal Európában kétségtelenül létezik, és vannak, akik kacérkodnak a fasizmussal, illetve nácizmussal. Ugyanakkor sajnos, azt tapasztaljuk, hogy mostanság a radikális jobboldal fogalmával a fősodratú (nyugati) médiákban visszaélnek.

Mindazokat, akiknek bizonyos kulcsfontosságú vagy érzékeny témákban eltérő véleményük van, a radikális jobboldalra tolják rá – a migránspolitikától kezdve az ukrajnai háborún át az olyan ideológiai választóvonalakig, mint az LGBTQ és hasonló témák.

Ez a besorolás a konzervatív emberek frusztrációjának egyik oka. Nekik ugyanis nincs semmi közük a radikális jobboldalhoz. Ők csak nézeteikért és érdekeikért akarnak harcolni a domináns és uralkodó politikai irányvonalakkal szemben – ami teljesen legitim és demokratikus.

Ez az oka annak, hogy ezek a konzervatívok, az értelmiségiektől kezdve a munkásokon, gazdálkodókon át a halászokig, felháborodottan kikérik maguknak az ilyen címkék használatát.

A fősodratú média által használt címkék ebből a szempontból szinte semmiben sem különböznek a szocialista újságírás orbitális ökörségeitől: mint amilyen a kapitalista-imperialista-népellenes anyámkínja, stb. volt.

Arról nem is beszélve, hogy újabban már igazi jobb, illetve baloldal sincs, mert a korábbi jobboldali tradicionalisták és konzervatívok időközben elveszítették identitásukat a hosszú ideje középre nyomuló hagyományos pártokban, ugyanúgy, ahogyan a hagyományos baloldalt is szociáldemokrata névvel illetett pártok szorítják középre.

A csillagok segítségével értékeld a cikket!
[Összesen: 2 Átlag: 5]
QR Code

Küld el ezt a cikket e-mailben

Ehhez kattints ide

Feliratkozás a Hírlevélre

Az e-mailek heti három alkalommal hétfőn, szerdán és pénteken kerülnek kiküldésre.

Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Európai Unió

Oroszország

Kína

Három nap legjava