FÖLDET VISSZA NEM ADUNK: Román kijárat a Jón-tengerre és az albán-román határ

Romániának 1934 és 1944 között volt tengeri kijárata a Jón-tengeren, Sarandában. Az albán Zogu király földet adományozott a román Nicolae Iorgának hálája jeléül, amiért hozzájárult Albánia történelméhez és függetlenségéhez, valamint a Balkán sorsának alakításához. A király akkor nem is gondolhatta, milyen lavinát indít el ezzel a gesztussal.

Az arománok élete

Iorga professzor a Bukaresti Egyetemen tartott kurzusokat és írt tanulmányokat, amelyek eredményeit az 1919-es londoni békekonferencián az albán delegáció dokumentumanyagként használt fel, amivel megtámogatta az albán függetlenség ügyét és az albán állam elismerését, valamint az Albániára és a határaira vonatkozó nemzetközi tervet.

Iorga volt az, aki 1915-ben a firenzei Medicea Laurenziana Könyvtárban felfedezte a legrégebbi ismert albán nyelvű dokumentumot, amely 1462-ből származik – ez az úgynevezett Keresztelési képlet – egy liturgikus szöveg, amelyet Pal Engjëlli durrësi római katolikus érsek írt.

Nicolae Iorga munkája számos tanulmányt, összefoglalót tartalmaz az albán nemzeti történelemről, kutatásokat az arománok (balkáni románok) életéről, evolúciójáról és őshonáról a Balkán középső és déli részein, így Albániában is.

Iorga 1934-ben a román államnak adta el a királytól kapott földterületet azzal a feltétellel, hogy építsenek ott egy épületet, amely régészeti tanulmányok és kutatások intézeteként szolgál.

Az épülő román ház a Jón-tenger partján, Sarandában

A román állami vállalás alapján 1937-ben ház épült a tengerparti város közel ezer négyzetméteres telkén, ez a román intézet (Casa Iorga), amely a kezdetektől az alapító nevét viselte. Az intézet épületét Petre Antonescu román építész tervezte.

A koncesszió keretében létrejött intézet 1937 és 1940 között, majd 1942 és 1944 között működött. A területet Románia ezáltal „puha hatalom” révén szerezte meg, mivel román fegyveres erőket soha nem telepítettek a térségbe.

A területet végül egész Albániával együtt Olaszország szállta meg 1939 áprilisában.

Kellemetlen kérdés

A rendszerváltást követően szóba került a két ország közötti kétoldalú megbeszéléseken a földterület és az épület jövőbeni sorsa, a románok ugyanis hangsúlyozták, hogy a totalitárius rezsim 1992-es bukása után a sarandai Iorga-ház visszaengedményezési folyamatának mielőbbi befejezése már igencsak aktuális lenne az albán állam részéről.

A román fél már korábban is több kétoldalú – köztük a legmagasabb szintű – megbeszéléseken is felvetette a kérést a “román földdel” kapcsolatban.

A kétoldalú politikai párbeszéd szintjén az albánok ugyan garanciákat adtak arra, hogy a területen lévő épületek helyzete az albán igazságszolgáltatási rendszer döntésein keresztül megoldódik, ezek az ígéretek azonban konkrét lépések nélkül maradtak, a fő problémát pedig az ingatlant 1992-ben megvásárló vevő kártalanítása jelentette.

A román politikus és diplomata, Titus Corlățean tavaly (2022) október 12-én kihasználta Edi Rama albán miniszterelnök részvételét az Európa Tanács Közgyűlésének munkájában, és nem mindennapi kérést intézett hozzá.

A volt román igazságügyi és külügyminiszter tájékoztatást kért az albán kormányfőtől a “vagyon visszaszolgáltatásáról”.

– A Románia és Albánia közötti megállapodás történelmi szimbólumának visszaadásáról van szó, amely bizonyítja, hogy Zogu király hálája jeléül egy kiváló románnak ajándékozott egy ingatlant. Van-e információja ennek az ingatlannak a visszaadásáról?

– szegezte a kérdést az Albán miniszterelnöknek Corlățean az EU csúcstalálkozón.

A Románia és Albánia közötti földterületi és ingatlanvita hosszú évtizedek óta fennáll, és rendszeresen okoz feszültséget a két ország között, Románia ugyanis jogi úton kívánja visszaszerezni a földterületet és a rajta lévő ingatlant.

II Károly román király és Nicolae Iorga miniszterelnök egy korabeli felvételen

Románia a Jón-tenger partján

A vita hátterében az áll, hogy a terület korábban Románia tulajdonában és birtokában volt, de a rajta lévő ingatlanokat a második világháború után Albánia államosította.

Az ingatlan így több évtizedig albán tulajdonban volt, míg 1992-ben egy magánszemély meg nem vásárolta. A román kormány 2017-ben kezdett el kampányolni a terület visszaszerzése érdekében, merthogy véleménye szerint az ingatlanok jogtalanul kerültek az albán állam tulajdonába.

Az albán hatóságok azonban nem értenek egyet ezzel a nézettel, és állítják, hogy a terület jogtisztán és törvényesen került az albán állam tulajdonába. Az albán kormány álláspontja szerint a romániai igények politikai jellegűek, és Románia egyetlen politikai csoportjának érdekeit szolgálják.

Kapcsolódó cikk

ROKONSÁG: A bukaresti képviselőház a balkáni románság napjává nyilvánította május 10-ét

A vita súlyosan megbolygatta a Románia és Albánia közötti kapcsolatokat.

A román kormány többször felhívta az albán hatóságok figyelmét, hogy tartsák tiszteletben a két ország közötti barátságot és jó szomszédi viszonyt – miután a volt Iorga-birtok által Románia Albániával is határos – és bírósági úton rendezzék a vitás kérdéseket.

Arról tehát szó sincs, hogy Románia esetleg lerohanná Albániát, viszont kellemetlenkedhet az albán uniós aspirációk tekintetében.

Az ügy sehogy sem áll, és nem látszik megoldódni, miután Románia továbbra is masszívan kitart igényei mellett, az albánok viszont nem akarják visszaadni a területet Romániának.

Az albán hatóságok szintén szilárdan kiállnak az álláspontjuk mellett, és úgy vélik, hogy az ingatlan jogtisztán és törvényesen került az albán állam tulajdonába.

Földet vissza nem adunk!

Érdemes azonban megvizsgálni a romániai igények mögötti okokat.

Sokan úgy vélik, hogy a román kormányigényeket politikai célok vezérlik, és hogy az ügy leginkább a romániai politikai eliten belül dúló harcról szól. Mások szerint viszont a terület gazdasági potenciálja vonzó lehet Románia számára, és az ingatlan visszaszerzése hozzájárulhatna az ország gazdasági fejlődéséhez.

A vita végül valószínűleg jogi úton rendeződik, mivel mindkét fél hajthatatlanul ragaszkodik az álláspontjához.

Az albán hatóságok egyértelművé tették, hogy nem hajlandók engedni a román igényeknek, és készen állnak védelmezni a területet a nemzetközi jogszabályok alapján.

Szerintük jogszerűen került állami tulajdonba a telek és a rajta lévő ház, amelyet szintén jogszerűen értékesítettek a rendszerváltást követően, a jelenlegi tulajdonostól pedig már visszavenni nagyobb sérelemmel járna, mint amit a román igény kielégítése okoz.

Nicolae Iorga szobra Sarandában (Forrás: Visit Saranda)

Ugyanakkor jól jellemzi az albán-román kapcsolatokat, hogy 2016. novemberében a Román Kulturális Intézet Sarandában leleplezte a nagy román történész és politikus, Nicolae Iorga mellszobrát, Zisa Musha és Mario Musha román származású szobrászok alkotását.

A vitás kérdés számos kihívást jelent mindkét fél számára, miközben a feszültség továbbra is fennáll az Albánia és Románia közötti kapcsolatokban, a jogi út felé történő elmozdulás azonban reményt adhat arra, hogy a kérdés végső soron békésen és igazságosan oldódik meg.

Megjegyzendő még, hogy az Albánia és Románia közötti területi vita sokkal jelentősebb, mint amilyennek elsőre látszik, miután a földterület kimondottan jó helyen fekszik, így a románok sem szívesen mondanak le róla.

A Sarandában lévő “román terület” közvetlenül a Jón-tenger partján helyezkedik el, a belvárosban és a jelenlegi kikötő mellett, ezzel fontos turisztikai és kereskedelmi helyszínnek számít, a román flotta kikötésére ugyanakkor nem alkalmas.