Vannak következményei annak, hogy Horvátországban nem működik a kohabitáció. Az egyik ilyen következmény, hogy a 2023-as évet irányelvek nélkül kezdte meg a horvát polgári titkosszolgálat, vagyis a Biztonsági-Tájékoztatási Ügynökség, ismertebb nevén a SOA (Sigurnosno–obavještajna agencija) és a hadseregnél működő kisöccse, esetleg nagybátyja, a VSOA (Vojna sigurnosno-obavještajna agencija). Ennek az az oka, hogy a nagy utálkozás közepette nem ült le tárgyalni egymással a két legmagasabb közjogi méltóság, az elnök és a miniszterelnök, ezért a kérdések egy része nehezebben oldódik meg, vagy jobb időkre halasztódik. Körülbelül erről ír legújabb (január 3-i) számában a fiumei (Rijeka) Novi list is, amelynek a cikke alapul szolgált az alábbi okfejtéshez, de a következtetések nem feltétlenül azonosak, különösen vonatkozik ez a végső konklúzióra.

Közösen szegnek törvényt

A horvát alkotmány azt feltételezi, hogy az elnök és a miniszterelnök mindig közös nevezőre jut, mára azonban világossá vált, hogy ennek nem feltétlenül kell így lennie, amit az is bizonyít, hogy 2023-ra nem kerültek megfogalmazásra irányelvek a titkosszolgálatok számára.

A biztonsági-hírszerző ügynökségek általában nem működnek irányelvek nélkül, a horvátok azonban most kísérletet tesznek arra, hogy bizonyítsák ennek az ellenkezőjét, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a Zoran Milanović és az Andrej Plenković közötti folyamatos konfliktusok miatt 2022 folyamán nem hívták össze a Nemzetbiztonsági Tanácsot, amely az idei évre így értelemszerűen irányelveket sem tudott meghatározni.

A horvát titkosszolgálat, a SOA logója

Ez annak ellenére nem történt meg, hogy a horvát titkosszolgálatokról szóló törvény alapján a testületnek ez kötelessége lett volna, amiből következik az az észrevétel, hogy az egymásra acsarkodó két vezető közösen szegett törvényt.

Persze, ebből nem akarunk drámát csinálni, a SOA és katonai kisöccse/nagybátyja, a VSOA egyelőre működik anélkül is, hogy a Nemzetbiztonsági Tanács irányt mutatott volna.

Persze, ezért is lehet egymásra mutogatni, Milanović, a BALK-on gyakran Zoki Bond, erre a maga sajátos módján hívta fel a figyelmet, a felelősséget természetesen a másik félre hárítva.

Milanović nemrégiben arra emlékeztetett, hogy tavaly többször is sikertelenül kezdeményezte a Nemzetbiztonsági Tanács ülését, miután Plenković miniszterelnök ebbe nem egyezett bele, így a tanács még a formális jogi kötelezettségek teljesítésére sem ült össze.

A helyzet természetesen nem ennyire egyszerű, miután Zoki Bond állítása szerint Plenković miniszterelnök felajánlotta, hogy a Nemzetbiztonsági Tanács telefonos ülést tartson, amihez viszont Milanović nem járult hozzá.

Mellékesen szólva elég bizarr ötlet, hogy nemzetbiztonsági kérdésekről telefonos ülésen tárgyaljanak, ami még járvány idején sem éppen indokolt, de miután annyira „beteges az ellentét” a két vezető között, hogy az már szinte ragályos, így a két vezető egy légtérben nem fér meg egymással, ebből pedig, némi túlzással szólva, akár nemzetbiztonsági problémák is adódhatnak.

– jelentette ki a maga „karakteres módján” Milanović, aki szerint ellenkező esetben a titkosszolgálatok „magántulajdonná” válnak.

Új helyzet van a titkosszolgálatokat illetően

Ez persze, ismét csak túlzás, mert a horvát, és általában a titkosszolgálatok munkáját nem csak a kormányzati szervek határozzák meg, hanem az alkotmány és a törvények, esetleg egyéb előírások is, ezért újabb túlzásba esve lehet arra is hivatkozni, hogy semmi sem történik, ha a SOA és a VSOA nem kap iránymutatást a Nemzetbiztonsági Tanácstól.

Ezek után lehetne azt hinni, hogy Nemzetbiztonsági Tanácsra egyáltalán nincs szükség Horvátországban, de ez természetesen még akkor sincs így, hogy ha a két közjogi méltóságnak együttes erővel sikerült ugyan egy időre hibernálnia a testületet.

Horvát szakértők szerint minden bizonnyal jobb lenne, ha a SOA és a VSOA rendelkezne irányelvekkel a 2023-as esztendőre, merthogy Horvátország január 1-jével csatlakozott a schengeni övezethez, ami egyértelműen új kihívás, és új feladatok elé állítja a szolgáltatásokat.

A horvát titkosszolgálat, a SOA székháza (Screenshot)

Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az éves irányelvek kiadására vonatkozó tétel hiába került bele a törvénybe, de nem érdemes fellapozni a horvát alkotmányt sem, mert az érdeklődő abban sem talál egyértelmű megfogalmazásokat a titkosszolgálatokkal kapcsolatban, merthogy a titkosszolgálatok körül már akkor is voltak vitás kérdések, amikor Milanović és Plenković még a láthatáron sem volt.

Ezért már felmerült, hogy az is, hogy a kialakult helyzet orvoslása érdekében módosítsák az alkotmányt, és máshogyan rendezzék a titkosszolgálatokkal kapcsolatos kérdéseket, de eléggé életidegennek tűnik, hogy a jelenlegi antagonizmusok közepette az alkotmánymódosításának bármilyen realitása lenne.

Ráadásul szinte megmosolyogandó lenne, ha a sikertelen kohabitáció, vagyis a miniszterelnök és az államfő közötti rossz viszony miatt, alkotmánymódosítást hajtanának végre, mert hasonló helyzetek a későbbiek során is adódhatnak, és nem lehet folyamatosam módosítgatni az alkotmányt, bár a két közjogi méltóság között között kialakult rossz viszony más téren, például a nagykövetek kinevezése esetében is érezteti hatását.

A rossz együttlétből származó problémák jó része általában válással oldódik, ebben az estben azonban ez nyilván fel sem merül, merthogy azt feltételezni eléggé botorság lenne, hogy a két közjogi méltóság közül bármelyik is önszántából távozzon, ezért meg kell várni a következő választásokat, hogy a szavazók mondják ki az ítéletüket, vonatkozzon az az együttélés fenntartására vagy a szükségszerűnek tűnő válásra.