MIGRÁNSCSŐSZ: Dodikék ellenőrzik a migrációt, Magyarország szövetségest kap

Az október 2-i boszniai választás óta meglehetősen lassan formálódik a következő kormánykoalíció. A minisztériumok feletti adok-kapok a jelek szerint a végéhez közeledik, azonban a koalíciós partnerek komolyan vették a tárgyalásokra vonatkozó hírzárlatot. A felek hallgatását most Milorad Dodik törte meg, aki beszámolt a múlt héten tető alá hozott koalíciós megállapodás egyes részleteiről. A legnagyobb meglepetés, hogy Dodik pártja kaphatja az elmúlt huszonhét évben kizárólag horvátok által betöltött pénzügyminiszteri posztot, és megszerezték a biztonsági miniszteri pozíciót is.

Dodikékhoz kerül a migráció is

A boszniai kormány szerepét betöltő Miniszterek Tanácsa (Vijeće Ministara) posztjainak koalíciós partnerek közti felosztása kapcsán hetekkel korábban leszállt ködöt Milorad Dodik, a Független Szociáldemokraták Szövetségének (Savez Nezavisnih Socijaldemokrata, SNSD) elnöke oszlatta el, egyelőre csak részben. A választások nagy nyertese nemvárt módon megemlítette egy sajtótájékoztatón, hogy a pártja melyik minisztériumokat kapta meg a tárgyalások lezárultával.

Eszerint a következő ciklusban az előbb említett jobboldali, szerb SNSD soraiból kerül a Miniszterek Tanácsába a pénzügyminiszter, a biztonsági miniszter, a külkereskedelmi miniszter, az emberi jogokért és menekültügyért felelős miniszter, vagyis négy kimondottan fontos tárcát söpörnek be a szerbek.

A legnagyobb boszniai szerb párt ezek közül a minisztériumok közül csaj a külkereskedelmi tárcát vezette a most lezáródó ciklusban, tehát ez mindenképpen jelentős előrelépés.

Dodik a legfontosabb fejleménynek a biztonsági miniszteri pozíció megszerzését tekinti. Így a következő négy évben egy szerb nemzetiségű személy irányítása alá kerül a boszniai rendőrség, a határőrség, a migrációs hivatal, valamint a felderítő és biztonsági szolgálat.

A biztonsági miniszteri poszt kapcsán Dodik az illegális migráció elleni fellépést minősítette a következő ciklusban a legfontosabb feladatnak, vagyis ebben a kérdésben a magyar kormány mindenképpen szövetségest kap Bosznia- Hercegovinában.

Az emberi jogi és menekültügyi tárca kapcsán Dopdik kifejtette, hogy folytatni kell azokat a korábban megkezdett programokat, amelyek a délszláv háború alatt elmenekült személyeket segítik a korábban tulajdonukban álló ingatlanok visszaszerzésében.

A pénzügyminiszteri poszt megszerzését maga Dodik nem emelte ki, azonban annak irányítása tovább növelheti a legnagyobb szerb párt boszniai befolyását, tekintettel arra, hogy a tárca 1995. óta folyamatosan a boszniai horvát nemzetiséghez köthető miniszterek irányítása alatt állt.

A Miniszterek Tanácsának hivatalba lépése kapcsán Dodik pesszimistább hangot ütött meg, mint a koalíciós partnerei. Nermin Nikšić a Szocialista Párt (Socijaldemokratska Partija, SDP) elnöke még arról beszélt a minap, hogy december 31-ig sorkerül a Miniszterek Tanácsának alakuló ülésére, vagyis az új kormány még idén feláll.

Dodik ezt annyiban árnyalta, hogy idén sor kerülhet az ilyenkor szokásos adminisztratív kötelezettségeken túl a parlament alsó házának szavazására a kormányról, az első kormányülés legkorábbi időpontja kapcsán azonban 2023. január közepét jelölte meg.

Az év első két hetében a boszniai Szerb Köztáraságban még a hó is csak lopva esik, nehogy megzavarja az ünnepeket: újév, szerb karácsony, szerb újév, plusz január 10-e, a Szerb Köztársaság nemzeti ünnepe.

A NATO nem kell, az EU jöhet

Dodik azt is elmondta, hogy a NATO tagság kérdése volt a legneuralgikusabb pont a koalíciós tárgyalásokon, így az ezzel kapcsolatos állásfoglalás nem került bele a koalíciós megállapodásba.

A NATO tagság elutasítása kapcsán a szerb nemzet Miléje (értsd Dodik) továbbra is hajthatatlannak tűnik. Ehhez kötődve megjegyezte, hogy minden azzal kapcsolatos híresztelés az álhír kategóriájába tartozik, ami szerint boszniai szerb részről hajlandóság mutatkozik a NATO csatlakozásra.

A Független Szociáldemokraták Szövetségének vezetője ezzel arra utalt, hogy körülbelül egy hónapja jelentek meg hírek a boszniai internetes médiában arra vonatkozóan, hogy maga Dodik is engedékenyebben nyilatkozik a NATO-hoz való közeledés tárgyában a koalíciós egyeztetéseken.

A hír annyiban lehetetett igaz, hogy Dodik rutinos tárgyalóként valószínűleg nem akart ezzel az egy tárgykörrel keresztbe tenni az koalíciós megállapodásnak, így arra orientálta Nikšićet és Čovićot, hogy először alakítsanak kormányt és aztán borítsák a NATO miatt az asztalt.

Ezzel szemben az uniós integrációs folyamatot közös célnak minősítette. Az EU által megadott tagjelölti státusz kapcsán kifejtette, hogy azt reálpolitikai lépésnek tekinti, ami sokkal inkább szól az orosz–ukrán háború miatt az EU és Oroszország közti viszony romlásáról, mint az EU nyugat-balkáni politikájának újragombolásáról.

Dodik ezt azzal támasztotta alá, hogy a korábban meghatározott 14 uniós kritérium nagy részét továbbra sem sikerült teljesíteni, azonban a tagjelöltség valamilyen okból mégis az ölébe hullott a legfőbb boszniai szerb által továbbra is “nemzetközi protektorátus” jelzőjével illetett államnak.

Az EU kapcsán már most kemény hangot ütött meg Dodik, amikor a tagjelöltségről való döntést az “uniós bürokraták semmit sem jelentő gesztusának” minősítette, ami szerinte arra lesz elegendő, hogy azért cserébe újabb döntéseket és hálát követeljenek meg a boszniai politikai kurzustól.

Majd ködösen megjegyezte, hogy “az elmúlt évben egyre többször kezdett el azon gondolkozni, hogy “vajon mennyire való Boszniának az európai út”. A gondolatot egy meg nem nevezett barátjának idézetével zárta, aki szerint mire Bosznia- Hercegovina a többéves közeledés végére elérne az unióhoz, addigra az EU összeomlik. Így Dodik költői merengéssel zárta a mondanivalóját, miszerint megvárja, hogy melyik lesz hamarabb.

Az oroszok maradnak a spájzban

Mindeközben az orosz medve a mézescsuprot nyalogatja a spájzban, merthogy a “boszniai szerb vezér” az orosz kapcsolatokkal összefüggésben nem habozott kifejteni, hogy az nem képezte a koalíciós tárgyalások témakörét.

Dodik úgy fogalmazott: ő maga is érzékeli, hogy az Európai Unió és Oroszország kapcsolatai mélypontra jutottak, ő azonban nem tartja indokoltnak, hogy bármilyen formában változtatni kellene a szerb entitás Oroszországgal fennálló viszonyán.