A cikk meghallgatása

Még mielőtt a politika közbeszól, kihasználom az alkalmat, hogy olyasmiről írjak, amit a legjobban szeretek, a mindennapok kis balkáni furcsaságairól, ezek nemegyszer megszégyenítik a legvadabb képzelőerővel megáldott regényírókat is.

Állatkert az étteremben

A horvát Indexen napvilágot látó kishír értelmében, Koszovóban az étteremtulajdonosok kisebbfajta állatkertekkel igyekeznek növelni a forgalmat. És nem kisállatokról van szó, mint a budai Mókus sörkertben, ahol a vendégek azzal szórakoztathatják magukat, hogy kalitkába zárt mókusokat videóznak, amíg nem teszi be oda valami “négymancsos ivadék” a lábát.

Koszovóban mókus, sündisznó, vagy tengerimalac helyett, medvék, oroszlánok, egyebek fogadják a kedves vendégeket.

Ezt onnan tudjuk, hogy az ottani Four Paws (Négy Mancs) medvemenhely egy medvét és egy oroszlánt mentett ki a fogságból.

Az állatokat egy étterem szűkös ketrecekbe zárta, és talán mondani sem kell, minden törvénynek, előírásnak fittyet hányva.

A macit és az oroszlánt megvizsgálta az állatorvos, és viszonylag jó állapotban találta őket, ám a menedék figyelmeztet arra, hogy ez nem az első eset, amikor kényszerű fogságban sínylődő állatokat mentettek meg.

A medvéket orvvadászok szállítják az albán, koszovói erdőségekből és úgy tetszik, senki se törődik vele. Arról viszont nem szól a fáma, hogy az oroszlán migrált egészen Koszovóig.

Hatósági zacskók

A horvát főváros vezetősége a nemrégen úgy határozott, hogy új bevételi forrást kreál magának, és bevezette a kék színű műanyag szemeteszsákokat. Ezzel párhuzamosan kemény bírságokat helyezett kilátásba mindazokkal szemben, akik a szemetet nem a hatósági szemeteszsákba gyűjtik, hanem közönséges, fekete zacskókba helyezik.

Az elképzelés szerint a 10, 20 és 40 literes zsákokat a polgárok borsos áron vásárolnák az üzletekben 20, 40 és 80 kunáért tízdarabos kiszerelésben. Ez sok: a 20 kuna kicsit kevesebb mint 3 euró, a 40 kuna 6 euró alatt van, míg a 80 már egészen tekintélyes 11+ eurót ér. Tudomásom szerint az euró egyelőre 400 magyar forint körül van, tessék utánaszámolni.

A franciák hasonló helyzetben már az útburkolatot feszegetnék felháborodásukban, a balkáni népek viszont jobban kedvelik a praktikus megoldásokat. Miután az intézkedés bevezetésének határideje október 1, valamit sürgősen ki kellett találni.

A zágrábi piacokon így megjelentek a városi szemeteszsákokhoz megszólalásig hasonló zsákok, persze, nyomott áron. Legkevésbé kifizetődő a 10 litereseket vásárolni, mert ezek 15 kunába kerülnek, ám a nagyobbaknál már ugyancsak megéri: a húsz literes 40 helyett 25 kunába, míg a legnagyobb negyven literesekhez féláron tud hozzá jutni az ember, mert kereken 40 kunába kerülnek a hatósági 80 kuna helyett.

Mire a piaci felügyelők kiszállnak, nyilván eltűnnek a pultokról a “maszek környezetvédők” által gyártott zacskók, és ugyanúgy fogják árulni őket, mint a csempészett dohányt, mutyiban.

Vágott dohány

Mert ugye, Horvátország-szerte mindenhol lehet a fináncokat nagy ívben elkerülő vágott dohányt venni, amit egyszerűbb csempészni, mint a cigarettát, és nyilván kifizetődőbb is, mert egy kiló, többnyire jó minőségű vágott dohány kilója 150-200 kunába kerül (kb 20-27euró).

Ez a trafikban kapható dohányárúhoz képest bagatell összeg, az egyik legismertebb világmárka cigaretta dobozonként majdnem 5 euróba kerül.

A dohánycsempészet a Balkánon nagyon régi üzletág, nem tudta kiirtani sem az oszmán birodalom, sem a monarchia, de még a kommunisták sem. Az átkosban ingdobozokba csomagolták a jó hírű hercegovinai dohányt, a škijat (ejdts: skíja), amelyet a kiszáradástól citromhéjjal óvtak, ami egyben hasznos volt a rendőrkutyák megtévesztése szempontjából is.

Manapság a csomagolás már jóval egyszerűbb: áttetsző nejlonzacskóban lapul a fél kilós kiszerelés, és jócskán nedves is, hogy többet nyomjon. Ezzel viszont senki sem törődik, örül, hogy hozzá tud jutni.

A mostani csempészek közül senki sem jut Lavoisier neves francia vegyész sorsára, akit a kommün azért juttatott guilottine alá, mert állítólag nyerészkedés céljával vízzel fecskendezte be a dohányt.

Lavoisier késő leszármazottjai a legrosszabb esetben kapnak egy-két év börtönt, aminek a felét sem töltik le, az üzlet meg megy tovább. Hogy a biznisznek kik a védnökei és igazi haszonélvezői, jobb is nem tudni, mert a kíváncsi népséget hamar elnyeli az éjszaka.