Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Szerbiában még csak most kezdődtek meg a kormányalakítási tárgyalások az április 3-i választásokat követően, miután ötödik nekifutásra sikerült probléma nélkül lezárni a szavazást egy dél-szerbiai körzetben, ahol egy ottani albán képviselőt próbáltak kigolyózni a szerbiai parlamentből. Ivica Dačić volt parlamenti elnök jelezte, hogy a választási maratonfutás után az új összetételű képviselőház várhatóan még ebben a hónapban összeül, viszont az új kormány minden bizonnyal csak augusztusban alakul meg.

A szerbiai választások és az örökkévalóság

Csak nem húzzák el az örökkévalóságig a kormányalakítást Szerbiában, bár a jelek szerint még mindig nem kapkodnak vele, erre utal az Aleksandar Vučić szerb államfő mellett a másik nagy politikai túlélőnek számító, Ivica Dačić, leköszönő parlamenti elnök nyilatkozata.

– Szerintem július végéig gyakorlatilag lehetetlen kormányt alakítani, mert még legalább hét napra lesz szükség a választási folyamat lezárására. Az tűnik leginkább reálisnak, hogy július végéig megalakul az új parlament

– mondta a szocialista vezető, akit sokan nem szeretnek a Szerb Haladó Párt soraiban, viszont a szocialisták nélkül nem lehet stabil kormányzást összebarkácsolni, miután a társutas Vajdasági Magyar Szövetség igencsak rosszul muzsikált a választásokon.

Ennek tudatában kezdődött/kezdődhetett meg az egyelőre csak informális egyeztetés a választások utáni koalícióról és az új kormány megalakításáról a haladók és a szocialisták között.

A kormány összetrombitálása

Az ellenzéki Nova hírportál értesülései szerint Aleksandar Vučić „szerb mindenes államfő” a védelmi miniszteri posztot ajánlotta fel a lerázhatatlan Dačićnak, de a Szerb Szocialista Párt vezetője nem kívánja elfogadni.

Az ukrajnai háború árnyékában ez kétségkívül kényelmetlen pozíció, a nagyobb baj viszont az, hogy a hadsereg főparancsnokaként a terület Vučić domíniumának számít, főleg hogy a szerb elnök korábban maga is vezette a tárcát, tehát belülről ismeri annak működését. De a szocialista vezető nem csak ezért ódzkodik.

– Több oka is van annak, hogy miért nem akarja a honvédelmi miniszteri posztot, ezek egyike a honvédség széthúzása és a hadiiparban működő vállalatok áldatlan helyzete

– említette meg a Nova hírportál egy magát megnevezni nem kívánó informátora, aki vagy létezik, vagy csak az újságírói képzelet szüleménye.

Kiszivárgó hírek szerint Dačić a külügyminiszteri posztra szeretne visszatérni, ahonnan két évvel ezelőtt sikerült kibuktatni, részben rossz angol nyelvtudása, részben „tenyérbemászó” stílusa miatt.

A Nova értesüléséből négy dolog is következik, az első rögtön az, hogy Dačić szeretne visszatérni a kormányba, ami az utóbbi időben egyre inkább radikalizálódó Ana Brnabić miniszterelnök meggyengülését jelentheti, ők ketten ugyanis nem szívelik egymást.

Dačić, és egyáltalán a szocialisták visszatérése ugyanakkor azt is jelzi, hogy erősödik az „orosz kurzus” a belgrádi kormányban, ha visszakapja Dačić a külügyminiszteri posztot, ha nem, a szocialista vezető ugyanis Marija Zaharova nagy barátja.

Az orosz külügyminisztérium szóvivője 2018 augusztusában magánlátogatást tett Szerbiában, ahol az akkor az éppen külügyminisztereskedő Dačić „privát vendége” volt a gučai rézfúvós fesztiválon.

A láthatatlan külügyminiszter

A szerb külügyminiszteri tárca annak ellenére a legérzékenyebb pont a szerbiai kormányban, hogy a szerb „mindenes elnök” igencsak beletenyerel a politikába, de leginkább a külügyekbe, ezért oda nem szuverén személyiségre van szükség, de nem is olyan fájóan szolgalelkű és láthatatlan politikusra, mint amilyen Nikola Selaković.

Némi rosszindulattal azt is mondhatjuk, hogy az ő távozásáról már kinevezése előtt suttogtak Belgrádban, bennfentesek pedig azt is tudni vélték, hogy a külügyminiszteri posztra visszahívják Marko Đurić washingtoni nagykövetet, akinek „amerikai küldetése” okafogyottá vált Donalt Trump bukását követően, mert a másságát nyíltan vállaló Richard Grenellen keresztül nem tudta befolyásolni az Egyesült Államok viszonyulását Szerbiához, hiszen Trumppal együtt Grenell is a politikai & történelmi süllyesztőbe került, egyelőre biztosan.

A védelmi poszttal történő „üzletelés” azt is jelzi, hogy a tárcát nem viszi tovább a sokak által Amerika-barátnak tartott Nebojša Stefanović, aki az utóbbi másfél évben ugyancsak elhasználódott, miután nyilvánosan ellene vallott volt helyettese Dijana Hrkalović, és miután kettejük között elindult a licitális, hogy ki kötődött erősebben Veljko Belivuk nevével fénjelzett bűnözői csoporthoz, amely állítólag emberhúsból sütött csevapokat.

Ha valami csoda folytán Dačić kerülne a külügyminiszteri posztra, az erős üzenet lenne a politikai tönk szélére sodródott Európai Uniónak, illetve általában a Nyugatnak, amely minden lehetséges eszközzel megpróbál nyomást gyakorolni Szerbiára, hogy az Ukrajna elleni agresszió miatt „szankcionálja meg” Oroszországot.

A legszerencsésebb dolog talán az lett volna, ha ki lehetett volna hagyni a szocialistákat a kormányból, de erre a jelenlegi „politikai konstelláció” nem nyújt lehetőséget.

– Számomra az a kérdés, hogy miként tudok segíteni Vučićnak, nem pedig az, hogy egy újabb csillaggal egészítem-e ki a politikai horizontomat, amely már így is tele van

– mondta a csöppet sem szerény veterán szocialista politikus, akinek első politikai csillaga Slobodan Milošević volt jugoszláv & szerb elnök idején kezded emelkedni, amikor a Balkán mészárosaként is aposztrofált Milošević szóvivője volt.

A Vučić és a Dačić közötti szeretem-nem szeretem viszony tehát hosszú múltra tekint vissza, és a jelek szerint közel három évtized után sem tudnak meglenni egymás nélkül, vagy nem tudnak szabadulni egymástól, mindannyiunk szerencséjére vagy szerencsétlenségére, ezt döntse el mindenki a maga „pártállása és pártvallása” szerint.