Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Észak- Macedóniában 2016-ban lépett hatályba a kábítószer-ellenőrzésről szóló törvény, amely lehetővé tette a kannabisz gyógyászati ​​célú termesztését. Hasonló lépésre készül Albánia is, ahol már „meg nemzeti konzultálták” a népet annak érdekében, hogy a kormány legalizálja a füvet. Miután a „Nemzeti Kérdőív” (az ottani nemzeti konzultáció) eredménye alapján a többség igennel válaszolt a termesztés engedélyezésére vonatkozó kérdésre, így ennek jószerivel már semmi akadálya.

A hasis az albánok aranya

A hasis története az albánok számára éppen olyan régi, mint amilyen új. Nagyon korán megjelent az albánok körében, és fogalomként/kifejezésként is régóta ismert, az éppen aktuális albán hatalomnak pedig mindig keze ügyébe került – így vagy úgy – a „cucc”.

Már a török időkben is említés történik róla, majd Zogu királysága alatt is beszéltek róla, aztán a kommunista Enver Hoxha országlásának idején is előkerült a téma, amelyet a mostani miniszterelnök, Edi Rama sem kerülhetett meg.

A kannabiszt az albán királyság létrejöttéig a török időkben alternatív gyógymódként használták különféle fájdalmak enyhítésére. Ahmet Zogu király, látva a használat során jelentkező több – kevesebb negatív hatást, törvényileg elsőként tiltotta be az előállítását és felhasználását is, ettől azonban nem változott semmi: nem szűnt meg a termesztése, és fogyasztása sem maradt abba.

Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy az albánok jelentős része a muszlim vallás szerint élt, és hírből sem ismerte a kocsmát, így ténylegesen nem tudta felmérni a kannabisz bódító hatását az alkohollal paritásban, igazából csak a „gyógyító hatását” észlelte. Ebből következik, hogy az albánok nem pálinkával, hanem hasissal altatták a gyermekeket, elvégre „madár-madár”, a lényeg az, hogy kábítson.

Az albán királyság kezdetben se nem engedte meg, se nem tiltotta a termelést, a fogyasztás és a kereskedelmet. Nem tudni, hogy Zogu király kormánya végül 1931-ben milyen körülmények között volt kénytelen törvényben betiltani a termesztését. Egy korabeli dokumentumból kiderül, hogy a korçai prefektúra kérésére a minisztertanács Pandeli Evangjeli elnökletével 1931. március 27-én határozatot hozott a kannabisz ültetésére kiadott engedélyének visszavonásáról, amit azzal indokoltak, hogy a növény termelését minden szempontból károsnak ítélték meg.

A történetből kiderül, hogy korábban a hatóságok legalizálták a növény termesztését, a vele történő kereskedésre pedig a magántermelők is engedélyt kaptak. A kortársak emlékei szerint a hasist általában fogfájás csillapítására használták, és széles körben alkalmazták kisgyermekek altatására is.

A proletárok aranya

A kommunista korszakban kiváló exporttermékké lépett elő, gyógynövényként felcímkézve, jelentős deviza bevételt generálva a pártállam munkásparaszt költségvetésének. Mondhatni a pénznek nincs szaga, és elaltat bizonyos aggályokat, mint a hasis a kicsiket.

1946-ban az albán állam ugyan törvényben tiltotta be a hasis termesztését, de még ugyanebben az évben Enver Hoxha kommunista kormánya gyógynövénnyé léptették elő, és az elvtársi hatóságok vidáman hivatalossá tették a termesztését, és ebben az álcázott formában megkezdték a „tömeggyártást”. Az új törvény hatályba lépésével rövid időn belül megsemmisültek az „illegális ültetvények”, nyilván az állami monopólium védelmében.

A „proletár kannabiszt” állami vállalatokban, szövetkezetekben termesztették, nemcsak az állam áldásával, hanem annak gondozásában. A ’70-es évek végén és a ’80-as évek elején háromszorosára nőtt a beültetett területek nagysága. A nemzetközi piac és a mély válságba került albán állami vezetés éhsége miatt tovább növelték ennek a „varázslatos gyógynövénynek” az előállítási és külkereskedelmi kapacitásait.

A napsütéses éghajlat és a kimeríthetetlen vízkészletek bőséges és minőségi termesztést garantálták, ezért nem csoda, hogy a nemzetközi piac a növekvő kereslet kielégítése érdekében Albánia felé fordult, a hasis exportjából pedig sokat profitált az albán gazdaság, és az azt mozgató pártállami vezetés.

Shane Korbeci akkori kereskedelmi miniszter azt nyilatkozta egy interjúban, hogy a kábító hatását elrejtő, gyógynövénynek tekintett hasis exportjából az állami kincstár évente több mint 600 millió dollárt profitált. A korabeli dokumentumok szerint a bevétel nagy része Svájcból származott, amiből logikusan következik, hogy igencsak megerősödött a svájci albán maffia, aminek később voltak politikai következményei még Koszovó tekintetében is.

Ezzel párhuzamosan Albániában szakemberek dolgoztak a jövedelmező tevékenység bővítésére, konkrét tervek is születtek, de az akkori vezetés tétovázni kezdett, ennek okait nem ismerjük. Spartak Ngjela ügyvéd elmondta, hogy édesapja, az 1970-es években volt kereskedelmi miniszter, tanulmányt nyújtott be az illetékes hatóságoknak, hogy hárommilliárd dollárra. vagyis az ötszörösére növelje az ilyen típusú exportból származó bevételeket, de az elképzelések nem találtak támogatókra.

A kommunista rezsimek napjának leáldozásával a kannabisz termesztése a „spontaneitás” szintjére esett vissza. Megint ott voltunk, ahol Zogu idejében: se nem legalizálták, se nem tiltották, miközben a kannabisz organikus termesztésről híres posztkommunista Albániát egyre gyakrabban kezdték emlegetni a hasisgyártás bajnokaként, mostanság pedig a kannabisz termesztésének és csempészésének „európai vezérországaként”.

Pedig „szegény kis albánok” nem tesznek semmi mást, csak ott folytatják, ahol nagyapáik abba sem hagyták, miközben a rendszerek jöttek-mentek: megszálló törökök, tiszavirág életű királyság, kommunista diktátorok: a paraszt minden korban paraszt maradt, azt termelt a földön, amiért pénzt kapott, vagy amit muszáj volt.

Most is kaszálnak

Albánia a XXI. században is kaszál – füvet és aranyat.

Edi Rama szocialista kormánya több éve tervezte a kannabisz termesztésének legalizálását, áprilisban pedig egy „nemzeti kérdőív” (ami kísértetiesen hasonlít a magyar nemzeti konzultációra) kérdései közé „odabiggyesztették” a kérdést, amely a következőképpen nézett ki: „Akarja-e, hogy Albániában az orvosi célú kannabiszt az állam termelhesse?”

Az albán nemzeti konzultáció eredménye: igen, nem, nem tudom

Az ívet visszaküldők többsége, több mint 60 %-a igennel válaszolt, így a kormány „össznemzeti legitimitást” kapott a kannabisz állami termesztésére, kereskedelmére, hasonlóan az Észak- Macedóniában már több éve működő állami marihuánatermesztéshez, vagyis megnyílt előtte az út a „drogpolitika” reformjához.

Beszélhetünk ugyan arról, hogy sokan azért támogatták a kormány kannabisszal kapcsolatos felvetését, mert a foglalkoztatás javulását, az adóbevételek növekedését, valamint az export és a külföldi befektetői kedv erősödését remélik tőle, de ha szemügyre vesszük a történelmi előzményeket, akkor megállapítjuk, hogy mindez „mese a Holdban”.

Ha most bárkinek is déjà vu érzése van, ne hibáztassa magát, ne nézzen gyanakvóan a tükörbe és ne forduljon orvoshoz – a hiba nem az Ön készülékében van.