INNEN-ONNAN, MEG AMONNAN: A nigériai herceg és a hawaii repülőjegy

Kroáciában még mindig lassú a forgalom, főleg azért, mert a polgárok nem elhanyagolható hányada síel a környező országokban, fittyet hányva a koronavírusnak. Zágrábban leesett az első hó, de csak mutatóba, a füves területeken maradt belőle egy kevés, az utak szinte szárazak.

Miután nincs semmi friss érdekesség, a múlt heti kormányülésre kell visszakanyarodnunk, ahol a kormány formálisan elfogadta az Egyesült Államok adományát. Nem a Bradley-ügy újabb fejleményéről volt szó, hanem arról, hogy a kormány, illetve ami még fontosabb, a miniszterelnök, mélyen hallgat, attól függetlenül, hogy időközben volt néhány “szervaváltás” Zoran Milanović köztársasági elnök és Mario Banožić védelmi miniszter között.

Az USA Horvátországot új kriptográfiai rendszerrel szereli fel, amellyel a jelenlegi szintén amerikai DEKMS (DACAN Electronic Key Management System) rendszert váltják fel/le. Ezt Horvátország 2013 óta használja, és az informatikai rendszerek biztonságával megbízott intézet kezeli, amely egyebek között a horvát állami szervek titkosított anyagainak közvetítését is végzi a külföldi partnerek felé.

Az új rendszer a NATO KMI (NATO Key Management Infrastructure) poétikus elnevezés alatt fut, és használatáról még 2019-ben magállapodott az amerikai és a horvát fél. Azon felül, hogy mindenki megkönnyebbült, mert most már tuti, hogy az oroszok és kínaiak nem hallgathatják le a féltve őrzött horvát államtitkokat, a horvát fél ezt a alkalmat arra is felhasználta, hogy kicsit megnyugtassa a médiumokat, hogy lám, Bradley-k ide, Bradley-k oda, nincs semmilyen gond az amerikai-horvát együttműködéssel.

A régi/új rendszernek köszönhetően a kínaiak és az oroszok ugyan nem hallgatják le a horvát államtitkokat, az amerikaiak viszont minden bizonnyal igen, erről például Angela Merkel volt német kancellár is tudna mesélni, ő viszont már eltűnt a történelem és a nyugati demokrácia süllyesztőjében, de ez így rendjén is van, a másik oldalon az oroszok is kémkedtek a szerbek után, amit a szerbek nem is nagyon tudtak megemészteni.

A transzatlanti kapcsolatok stabil voltára egyébként Goran Grlić Radman horvát külügyminiszter is felhívta a figyelmet, mondván, hogy a két ország – mármint az Egyesült Államok és Horvátország – kétoldalú kapcsolatai továbbra is felhőtlenek.

Ha már a háromnevű külügyérnél tartunk, úgy tűnik a BALK viccelődése ragadós, mert a Horvát Televízió a James Bondot alakító Daniel Craignek kiáltotta ki a külügyminisztert. Miután az internet népe gurult a röhögéstől ?, a TV kicsit szabadkozott, hogy izé, baki volt, de mindegy, utólag már mindek a “mea culpa”, mert ki tudja, lehet, hogy legközelebb Daniel Craig adja ki magát horvát külügyminiszternek.

A nigériai herceg

Az internetes csalások kissé olyanok, mint a viccek: ugye, az már közhely, hogy nincs régi vicc, csak kevés újszülött: ezért tűnhet úgy, hogy a poént már mindenki ismeri.

A “nigériai herceg” az egyik legrégebbi világhálós csirkefogás, lényege, hogy a roppant tiszteletre méltó és krőzusi gazdagsággal bíró nigériai herceg mindenféle kifogással pénzt kunyerál az emberektől.

A nagy számok törvénye alapján, mindig akad olyan naiv netező, aki a beígért hatalmas jutalom reményében úgy dönt, hogy kisegíti szegény herceget.

Ennek számos változata van, például csábos leányzó képében jelenik meg, – lehet, hogy ilyenkor hercegnő – aki rövid időn belül őrülten beleszeret az erősen kopaszodó negyvenes éveit taposó fiatalúrba, és boldogságuk elé már csak egyetlen akadály gördül, a thaiföldi, hawaii repülőjegy ára, amit az erkölcsös, ám szegény hajadon nem tud leperkálni. Ha ugye a drága XY úr hajlandó volna ezt számlájára átküldeni, máris átsuhanhatna az óceánon és ásó, kapa, nagyharang…

A “nigéria herceg” újabb variánsáról e sorok írója és a horvát rendőrség is a minap szerzett tudomást.

Egy 53 éves rovinji férfi tett feljelentést a rendőrségnél, hogy ismeretlen személy több ezer kunával károsította meg.

A mese úgy szól, hogy felkereste e-mailben egy brit állampolgár. Ez a személy állítólag egy londoni bankban dolgozik, ahol több líbiai számlán nagy mennyiségű pénz hever már évtizedek óta, és most kárba fog veszni, mert senki sem érdeklődött utána.

Amennyiben az áldozat hajlandó volna megfelezni vele a nyereséget, úgy a “banki alkalmazott” bejegyzi nevét, mint a számla tulajdonosának üzleti partnerét, és “fa presto”, fel lehet emelni a sok-sok pénzt.

Hat hónapos(!) huzavona után, az ügy eljutott odáig, hogy már csak az illetéket kellett kifizetni, amit a rovinji úr meg is tett.

Talán felesleges mondani, hogy azután a brit partner felszívódott, mint a vakbéltünet.

Ha valaki esetleg azon tűnődik mi ebből a tanulság, egy igen előnyös üzleti ajánlatot tudok tenni neki a zágrábi reptérrel kapcsolatban. A Lánchidat sajnos már eladtam.