A DODIK-ORBÁN-VUČIĆ HÁROMSZÖG: Zavaros erővonalak, avagy Orbán gyűjti a balkáni szövetségeseket

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Orbán Viktor magyar miniszterelnök érthető okokból igyekszik jó viszonyt ápolni Aleksandar Vučić szerb államfővel, Magyarország egyik fontos szomszédjának első emberével. Kevésbé érthető módon ugyancsak látványosan barátkozik Milorad Dodikkal, a boszniai föderációs elnökség szerb tagjával, aki leginkább arról ismert, hogy az utóbbi hónapokban egyre szembetűnőbben igyekszik szétverni a volt jugoszláv tagköztársaságból született független államot. És még inkább érthetetlen okból Vučić és Dodik viszonya egyre rosszabb, a nagy szerb egyesítők igyekeznek alávágni a másiknak.

A híres négy Sz

Samo sloga Srbina spasava (cirill írásmóddal: Само Слога Србина Спасава, vagyis СССС) – szól a híres szerb mondás, amely szerint csak az egység menti meg a szerbséget. A történelemben azonban viszonylag kevésszer sikerült megteremteni az egységet – talán ez is az egyik oka annak, hogy a szomszédos nép története sem egyértelmű sikersorozat – s most is úgy tűnik, hogy a szerbség két legbefolyásosabb politikusa, Vučić szerb államfő és Dodik, a boszniai szerb politikus, egyre több mindenben vitatkozik.

A legutóbbi nézeteltérés amiatt robbant ki, hogy míg Dodik, a boszniai föderáció háromfős elnökségének szerb tagja, kitartóan folytatja a boszniai szövetségi állam intézményeinek a lebontását – a napokban a boszniai szerb parlament az ő kezdeményezésére elindította azt a folyamatot, amelynek végén a boszniai szerb entitás, a Republika Srpska (RS) kivonulna a boszniai közös hadseregből, valamint az igazságszolgáltatási rendszerből.

Vučić nem támogatja azokat a lépéseket, amelyek ellentétesek a két entitásból álló boszniai közös állam alkotmányával.

A dolgok már odáig fajultak, hogy december elején Vučić az amerikai diplomata és volt balkánügyi különmegbízott, Richard Grenellen keresztül állítólag tudtára adta a nagyhatalmaknak, kész segítséget nyújtani ahhoz, hogy eltávolítsák tisztségéből Dodikot.

A felajánlkozás azon a washingtoni találkozón hangzott el, amelyen a washingtoni szerződést nyélbe ütő Grenell, több republikánus törvényhozó, valamint Vučić egyik bizalmasa, Marko Đurić, Szerbia washingtoni nagykövete vett részt.

Az amerikaiak előbb a béke és a stabilitás aláásójának minősítették Dodikot, majd dicsérték Vučićot, aki azt üzente: kész közreműködni abban, hogy Dodik helyére a boszniai Szerb Köztársaság (RS) elnökét, a sokkal visszafogottabb Željka Cvijanovićot tegyék.

Putyin kegyei

A boszniai alkotmány iránt érzett vučići aggodalmak első látásra meglepőnek tűnhetnek, hiszen a belgrádi vezető az, aki évek óta igyekszik a szerbség egyesítőjének a szerepét eljátszani, s ő az, aki környezetének marketing tevékenysége szerint a „szerb világ” megteremtésén fáradozik, amibe bőven beleférnének a szomszédos Bosznia többségében szerbek lakta térségei.

Van azonban egy bökkenő: Vučićot nagyon zavarja, hogy Dodik minden ellenkező híreszteléssel szemben nem az ő embere, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnöké, akihez Dodiknak gyakorlatilag szabad bejárása van. Nem véletlen, hogy néhány nappal a boszniai szerb parlament sorsdöntő ülése előtt Dodik Moszkvában járt, ahol alighanem megkapta a Kreml urának támogatását a boszniai szövetségi állam ellen intézet támadás megindításához.

Vučićnak sokkal inkább érdekében állna, hogy a szerb politikusok közül ő legyen a Kreml egyetlen „kedvence” – Putyin azért őt is támogatja, amikor a szerb ellenzék kitartóan tüntetett ellene, az orosz államfő Belgrádba látogatott, hogy kiálljon szövetségese mellett – s a belgrádi vezető valószínűleg attól is tart, hogy ha a boszniai szerbek elszakadnak Szarajevótól, akkor Dodik még erősebbé válna és igényt tarthatna a „fő szerb” státusára is.

Orbáni játékok

A Vučić- Dodik viszony elmérgesedését látván még kevésbé érthető, hogy Orbán Viktornak, vagy akár Magyarországnak miért áll érdekében az, hogy a magyar miniszterelnök baráti látogatást tegyen Dodiknál, majd hatalmas vihart kavarva Orbán és egyik szóvivője, Kovács Zoltán arról beszéljen, komoly nehézségekbe ütközne a Boszniában élő kétmillió muszlim EU-s integrációja.

Ezekkel a szavakkal a magyar kormány egyértelműen Dodik mellé állt Belgrád és Banja Luka ki nem mondott, de létező vitájában, s újabb gesztust tett Putyinnak, aki finoman szólva sem azon dolgozik, hogy örökre megmaradjon Bosznia egysége, s a volt jugoszláv tagköztársaság csatlakozzon az EU-hoz.

Orbán valószínűleg azért igyekszik Dodikkal és Vučićtyal is jó viszonyt ápolni, mert mindent elkövet annak érdekében, hogy a lehető legtöbb regionális politikus tekintsen rá befolyásos európai politikusként. Gyűjti is a balkáni szövetségeseket: Dodik és Vučić mellett többek között Janez Janša szlovén miniszterelnök, valamint Nikola Gruevszki bukott, és a jogerős bírósági ítélet elől Magyarországra szökött észak-macedón exminiszterelnök is a magyar kormányfő kitartó szövetségese.

S ha már egy szerb közmondással kezdtük, fejeződjön be a cikk egy magyar mondással: madarat tolláról, embert barátjáról. Az orbáni szövetségesek sok mindenben hasonlítanak is egymásra, legfőképpen abban, hogy valamennyiük sokat tett, illetve tesz a hagyományos értelemben demokratikus intézményrendszer kiüresítése, és annak újradefiniálása/lecserélése érdekében.