Connect with us

B A Balkanac

A VÍZ EMLÉKEZETE: Megy a hajó a Dunán – Orosz ablak rajta

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

VELIKIC
Olvasási idő: 3 perc

Az érdekfeszítő történet rövid ismertetője szerint hősünk, Rudi Stupar vidékről Belgrádba, onnan a délszláv háborús katonai behívó elől Budapestre, majd Münchenbe, Hamburgba vándorol el önmagát keresve. Amikor csavargásai után hazaindul, a vonaton holmi találomra vásárolt könyvbe feledkezik, amely egy Európában kalandozó lengyel cirkuszi mutatványos életét követi, közben felvillannak Rudi életutazásának állomásai. Miután a színészi pályáról eltanácsolják, egy karmester és egy színésznő rokkantsétáltatója, ezzel együtt élettörténetének hallgatója, majd germanistaként alkalmi fordító a Casablancává váló Budapesten, aztán áruházi raktáros Németországban, lelkes kutató, végül hullamosó. A felidézett vallomásokon, szüleihez fűződő ambivalens kapcsolatának és színész mentorának emléktöredékein rágódva keresi önnön igazi lényét. – Ennek metaforája az orosz ablak, a fortocska, amely rés az önvizsgáló visszapillantáshoz. Egyben friss levegőt hozó egérút.

Következő lépésként jöhet a nagy vallomás, hogy Rudi Stupar tkp. nem a mi hősünk, hanem a Magyarországon is több kitűnő fordításban olvasható könyvei által ismert kortárs szerb író, Dragan Velikić ravaszul megszerkesztett fejlődésregényének központi figurája. A VÍZ EMLÉKEZETE: Megy a hajó a Dunán – Orosz ablak rajta Velikićé, aki Közép-Európa és a Duna régiójának szépirodalmi szakemberévé, mintegy megszállott feldolgozójává vált. Olyan, akinek a könyveit az említett régióban valósággal falják, Németországban is viszik, mint a cukrot, tízezrével adják el, akárcsak a hazájában, Szerbiában. Hát nem csoda? – De az, kész csoda a maga módján, nyugodt lélekkel ki lehet jelenteni, irigykedve mondani, akár valóságos epeömléssel. Dragan azzal a csodálatos tehetséggel rendelkezik, amely képessé teszi őt arra, hogy a legsúlyosabb témákat is könnyedén tálalja úgy, hogy közben az, amit ír, egyáltalán ne súlytalanodjék el. Remek gondolatai vannak, és azokat többnyire remekül meg tudja fogalmazni. Egyik kedvencünk a Bonavia c. regényből származik, melyben dicsért szerző akváriumhoz hasonlítja az emberi testet, mert minden, ami bárhol bármikor létezett, mindörökre nyomot hagy benne. A víz elraktározza az információkat. Emlékezete van a víznek, mindent megjegyez, ami körülveszi: betonrengeteget, erdőt, autóutakat, barlangokat, zajos stadionokat, az árusok óbégatását a piacokon, utcazenészeket, gleccserek jeges nyugalmát. Akár alázuhanását.

Itt azzal folytatódik a kompilációnkban szerepelő szövegfolyam, hogy smink nélkül kell élni. Minduntalan beteljesítve saját könyvünket, amit a személyiségünk felépítése határoz meg. Nincs ez szilárdan körülírva, miként a sors vagy a jellem, csak éppen képlékeny, mint a víz. Az ilyen emberek úgy is mozognak, mint a víz. Átfolynak az életen. Könyveket hordoznak, amelyek sok-sok benyomást foglalnak magukban. Könyveket, amelyek csak az övéik, és mint ahogy a víz mindenből felvesz valamennyit a szerkezetébe, ami mellett elhalad, és viszi tovább magával anélkül, hogy bármit veszni hagyna a felvettből, inkább gazdagítja és folyvást változtatja vele szerkezetét, ugyanígy ezek az emberek is magukba szívják az őket övező környezetet. Bármit tesznek is, bármi történjék velük, bármire törekednek, azt könyvük beteljesítésének szolgálatába állítják. Ők egy magasabb renddel vannak eljegyezve. Nem munkálnak ki semmilyen történetet, mert ők maguk a történet. – Így olvasható nevezett kötetben, melynek cselekménye Budapesten kezdődik, utána visszakanyarodik Belgrádba, amely Budapesttel rokonítható azzal is, hogy ugyanazon folyó partján fekszik.

Természetesen a díjak se maradtak el D. V.-nél, de ne merüljünk bele a felsorolásba. Elég tudni, hogy köztük akad nagy európai elismerés ugyancsak, amit az író természetesnek vesz, mert simán Európához tartozónak tudja hazáját, ahogy magát is. Ezzel kapcsolatban azt tudja még mondani, hogy egy idáig létező élet tapasztalatára épült véleményét az is alátámasztani látszik, miszerint egyet sem ismer szerb kollégái közül példának okáért, aki, mondjuk, kínai miliőbe szerkesztené bele a maga prózáját.

Érdemes még megemlíteni, ha már a díjaknál tartunk, hogy Dragan Velikićnek A nyomolvasó című regénye – az egyik tényleg legjobb műve – 2015-ben NIN-díjas lett, ami egy nagyon-nagyon fontos elismerés Szerbiában, és aki megkapja, méltán büszke lehet rá. – Erről meg az található meg, hogy a mű az emlékezés nagy feltárása. Az első világháború idején kezdődő történet egy asszony, egy anya életét követi végig gyermekkorától haláláig. A regény hatvanas éveiben járó elbeszélője a szerző alteregója, akit épp Budapesten ér édesanyja halálhíre, s ez rég lezajlott események lavináját indítja el benne. A közeli és távoli múlt megidézésébe beletartoznak a felmenők, a főszereplőket körülvevő emberek, városok, országok és korszakok, amelyek észrevétlenül elenyésztek, és benne van a felbomlott a huszadik század migránsaival együtt. A személyes élettörténet azonban csupán keretül szolgál ahhoz, hogy az olvasó a szerzővel azonosulva fölfejtse benne egy egész évszázad szövetének különös darabját. Ebben nem is lenne semmi rendkívüli, ha Dragan Velikić írásművészetének nem abban rejlene a titka, ahogyan képes megidézni egy rég letűnt világot. (Vagy akár kettőt is.)

Összeállításunkban végezetül még annyit, hogy Dragan Velikićtyel e sorok írója 24-én pénteken 20 órakkor beszélget az A38-as (eredetileg Artemovszk 38) hajó nyílt színén Budán. Ott, a Petőfi hídnál, ahová mindenkit szeretettel várunk. Ahol legszebben hullámzik a Duna, s beljebb a parton még oroszul susognak a fák.

tolnai otto szemeremekszerek 3 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=TolnaiOtt%C3%B3%3ASzem%C3%A9rem%C3%A9kszerek3




B A Balkanac

Isten háta mögött (Visky András: Kitelepítés)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Visky András: Kitelepítés
Ha választhatna, András, a hét közül legifjabb testvér, akkor ő a vízen járást meg a csodálatos halfogást választaná
Olvasási idő: 3 perc

Ha választhatna – vallja szóban forgó regényben (Jelenkor, Pécs, 2022) András, a hét közül legifjabb testvér –, akkor ő a vízen járást meg a csodálatos halfogást választaná. Mert annak látja ott a telepen a legnagyobb hasznát. Föl-alá járkálna a vízszínen, miközben nem tévesztené szem elől a parti füzesben és sűrű nádasban ólálkodó lágerlakókat, akik mind a megfelelő pillanatra várnak, hogy vízbe öljék magukat. Ő bizony visszakergetne minden öngyilkost a lágerbe. Átadná őket a papnak, hogy a szívükre beszéljen.

visky andras kitelepites
?c=4784&m=0&a=438898&r=ViskyAndr%C3%A1s%3AKitelep%C3%ADt%C3%A9s&t=pi

Ám az a gond, hogy vízen járni nem tud, halászni meg anyjuk nem engedi, nehogy belelőjék a Dunába a körlet őrei. – Hiszen a Duna erre van kitalálva, hogy ártatlan embereket lőjenek bele – inti az édesanyja, aki viszont a folyó budapesti szakaszáról tudja pontosabban azt, amit tud.

Ugyebár arról van szó dióhéjban, hogy a szerző református lelkész édesapját az ötvenhatos magyar forradalmat követően Romániában huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélik a nagyváradi bíróság messze vöröslő ítélkezői. Méghozzá a népi demokrácia ellen irányuló ellenséges tevékenysége miatt, amelyben szerintük – osztrák származású, Júlia nevű felesége mellett – gyermekei is – Ferenc (11 éves), István (10), Pál (9) Lídia (9), Máriamagdolna (6), Péter (3), nem utolsósorban már néven nevevezett András (2) – mind-mind derekasan a segítségére voltak/vannak. Ezek a kis átkozott bozgorok! Ez a gyütt-ment bagázs! Apjuké tehát a súlyos rabgolyó, a többiek sorsa pedig a kitelepítés a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe.

Abba a lírai Rekettyésbe, ha jól értjük.

Kérdés: látják-e még egymást valaha is?

Visky András: Kitelepítés

Eláruljuk, látják, azonban az még nem jelenti a történet végét. A könyv több száz oldala megrendítő, tragikus, azzal együtt gyakran tragikomikus, sőt egyenest abszurd bemutatása a történteknek. Egy szovjet mintára létrehozott és üzemeltetett romániai munkatábor mindennapjairól olvashatunk az apa nélkül maradt família küzdelmes útját követve, amely a földbe vájt gödröktől – egy elnéptelenedett ház pincéjén át – a legalább bemázolt falú barakkig terjed a kiűzetésben. A legkisebb gyermek gyakorta bájos humorú nézőpontjából ismerhetjük meg a mindenféle nemzetiséghez tartozó táborlakók színes históriáit. Illetve mindazt, amit formálódó világképében a hol erősen jelenlevő, hol valahová elkallódott, a dolgok alakulását befolyásolni képtelen, szórakozott Gondviselőről gondol ez az isteni látkörből kikerült, cseperedő kisfiú.

Visky András: Kitelepítés

Nota bene! A felcsillanó humor néhol akár Kertész Imre „sorstalan” főhősének emlékezetes megállapítását is eszünkbe juttathatja, amelyben az ifjú főhőst a haláltáborban kapott leves aggasztja legjobban: ugyanis az bosszantóan hideg. Az omnipotenciáját termékeny és hatékony módon gyakorolni képtelen, hátat fordító Úr szövegkörnyezetében megjelenő hereproblematika pedig számunkra kiváltképp azért is érdekes emebben a könyvben emitt, mert bizonyos maica Vida „hereszakértő” személyéhez és művéhez fűződik. Természetesen a vérbeli szekusok sorából, akik azt állítják szilárd meggyőződéssel, hogy ha az ő Vidájuk kezébe kerülsz, azt is bevallod, amiről álmodni se mertél. Bizonyos Aurél, aki átesett Vida kezelésén, szerb perditának nevezi a nőt, de végül is a dolog nem a hölgy szerbségére fut ki, hanem Aurél képtelen állítására, hogy román ember semmiképp sem lehet kommunista. Akkor mégis honnan az a több millió párttag? – Jó kérdés.

Visky András: Kitelepítés

– Ne aggódj, mindent megjegyzek, és megírok majd – mondja édesanyjuknak a legkisebbik gyerek, mintha a megírás a megbosszulással lenne egyenlő. A szavaiból rendre kitetszik, csakugyan mindent megtenne a szenvedő-gürcölő-aggódó Anya vigasztalásáért, akibe egész kisfiúi lényével valósággal szerelmes. Nem csoda, hogy a később tényleg megírásra kerülő mű középpontjában ez a törékeny, mégis eltökélt, a férjéhez körömszakadtáig ragaszkodó, gyermekeiért harcoló nő áll. És nem csak úgy, mint Anya, hanem maga a tetőtől-talpig Nő, akinek a kezét sokan megkérik a táborban – ez is minő abszurdum –, azonban nem hajlandó férjhez menni. Legalábbis addig nem, amíg abban reménykedhet, hogy a férje életben van. Kisfia titokban tudni véli, mikor és hogyan történhetett némely orgazmusa szeretett anyukájuknak, amelyek közül kétségtelenül messze kimagasló érdekességgel bírhat az, amelyet az egyik fejezetben a magyar–román tiltott átlépésének óriási izgalmában élhetett át a fiatalasszony. Midőn kénytelen volt lerogyni a mezsgyén (senki-földjén?), amíg valahogy el nem intéződött ez a hirtelen rátörő, halaszthatatlan és kényes dolog.

Okvetlenül meg kell még említeni a főszereplők között Márikát, ezt az odaadó lánykát, aki árvaként került a családhoz, hogy mindenfelé kövesse őket. Úgy tűnik, akár a halálba is. Nényu, ahogy a gyerekek becézik, rendíthetetlen abbéli elhatározásában, hogy ő bizony nem tágít, még ha kisbalták esnek is az égből, holott nem tartozik az elítéltek közé. Így aztán szabadabban járhat-kelhet, létfontosságú élelmiszereket és gyógyszereket szerezhet be azért a kevéske pénzért, amit Júlia a végtelen robotolásért kap. – A kitelepítésnek onnan még nem látszik a vége, amikor valamelyik lapról elhangzik, hogy hát nyugalom: semmi ok elkapkodniuk ezt a szabadulás dolgot, mert nekik aztán van idejük. Ha nem is a világ összes ideje.

P. S. Akkoriban, úgy tudni, még nem létezett olyan nemzetközi szerv, amely a legfelsőbb politikai szinten keresett volna bűnösöket gyermekek deportálásáért. Még ha mégoly meddő módon is, de legalább megpróbálta volna szankcionálni.

hajnal bolygo 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=IsaacAsimov%3AAHajnalbolyg%C3%B3robotjai&t=pi




Az olvasás folytatása

Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

Letöltések

Könyvek a Lírától

Utazás

Hirdetés

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: