A cikk meghallgatása

 
A horvát szábor, azaz a parlament az őszi ülésszak kezdetén gőzerővel vetette magát a jogalkotás unalmas, ám nélkülözhetetlen munkájába. Így a honatyák csütörtökön a minimálbérről szóló törvénnyel foglalkoztak, és megszavazták, hogy a munkáltató ezentúl kizárólag bruttó összegben írhatja alá a minimálbéres munkaszerződést, méghozzá 4.250 kuna (kb. 188 ezer forint) értékben, és nem tüntetheti fel többé a nettó, vagyis a valóban kifizetésre kerülő 3.400 kunás (kb. 160 ezer forint) minimálbért. A magyarázat alább.

Az ok nagyon egyszerű

Erre nyilván azért került sor, mert a munkáltatók egy része “elfelejtette” befizetni dolgozói számára a társadalombiztosítást, meg az egyebeket.

Visszatérve a minimálbérre, ezt a horvát dolgozók nem fogadták hozsannázva, mert egyes becslések szerint a normális élethez a minimálbérnek két és félszer nagyobbnak kellene lennie, azaz legalább 10 ezer kunának (470 ezer forintnak), bár arról nem szól a fáma, hogy ez bruttó vagy nettó álom.

Törvényalkotás futószalagon

Az euró 2023-as, most már szinte biztosra vehető bevezetése miatt, a képviselő uraknak sztahanovi tempóra kell váltaniuk: az elkövetkező időszakban 46 törvényt, és 72, törvénynél alacsonyabb rendű aktust, illetve 118 előírást kell majd módosítaniuk.

A Jutarnji listben a kollégák azon derülnek, hogy egynéhány dolog elkerülte a kormány és a honatyák figyelmét, mert például a közrendészeti törvény továbbra is 50-től 200 német márka büntetéssel sújtja a kolduláson ért személyeket.

Nyilván a gyakorlatban a kihágási bíró már évtizedek óta a kunás ellenértéket használja, de szövegben az áldott emlékezetű német valuta továbbra is megmaradt.

Miután ilyen szépen beszerkesztettük ebbe az írásba a parlamenti képviselőket, folytathatjuk a cikket a “vakcinafronton” zajló horvátországi csatározásokkal.

Itt elsőként Željka Antunović ex szociáldemokrata (SDP) védelmi miniszter Facebook-posztját említenénk meg, akinek nyilván tele van már a hócipője a világhálón “hömpölygő észmenéssel”.

A poszt egy kicsit hosszabbra sikeredett, de a veleje egy mondatban benne van:

– Nem tudom mi van az oltásban. Viszont azt sem tudom, hogy mi van a burekban, de mégis megeszem.

Francia oltóanyag

Elmésségekben nem maradt le Krunoslav Capak, a horvát közegészségügyi intézet igazgatója sem, aki a maszkviselés ellen indított “lázadás” kapcsán úgy nyilatkozott az újságíróknak.

– Tessenek a sebésznek mondani, hogy nem kötelező a maszk viselése, amíg a nyitott testek felett tesz-vesz

– jegyezte meg Capak.

Ha már Capaknál tartunk, a közegészségügyi igazgató bejelentette, hogy Horvátország – próbaként – mintegy 336 ezer darab újszerű oltóanyagot vásárolt. A protein alapú oltóanyagot a francia Sanofi gyártja, és Capak férfiasan bevallotta, hogy bár az oltóanyagról nem tudnak sokat, a referencia ez esetben az volt, hogy Németország nagy mennyiséget rendelt belőle. A németek pedig tudják, hogy mit csinálnak.

Pedofil és hazafi

Mindeközben Horvátországban folyik a polémia arról, hogy enyhítő körülménynek tekinthető-e a pedofil bűnelkövetők esetében, hogy korábban (cca. 30 évvel ezelőtt) harcoltak a honvédő háborúban.

A napokban a BALK is beszámolt arról, hogy áprilisban a dubrovniki megyei bíróság 14 éves börtönbüntetésre ítélt egy 48 éves férfit, mert “szexuálisan bántalmazta” nyolcéves mostohalányát. Miután ügyvédje fellebbezett, a horvát legfelsőbb büntetőbíróság példás gyorsasággal – ami Horvátországban nagy szó – megváltoztatta az ítéletet, és a büntetést 11 év börtönre csökkentette.

A háromtagú bírói tanács egyik tagja, Sanja Katušić- Jergović bírónő úgy nyilatkozott, hogy “nem jogosultak véleményt nyilvánítani saját döntéseinkről”, és amit el kellett mondaniuk, azt elmondták az ítéletben.

Tomo Medved, a honvédő háborúban részt vett harcosok ügyeivel foglalkozó miniszter ugyanakkor ellenezte az ítélet enyhítését.

– Nincs összefügés az ilyen morbid bűncselekmények, és a honvédő háborúban harcosként történt részvétel között. Itt a lehető legerősebb ítéletre van szükség, és az ilyen szörnyűségek esetében semmiképpen sem szabad enyhítő körülményként tekinteni azt, hogy valaki harcolt az ország védelmében

– nyilatkozta a horvát “harcosügyi” miniszter, ami persze, nem jelenti azt, hogy a horvát legfelsőbb büntetőbíróság ugyanolyan gyorsan visszavonja döntését, mint amilyen gyorsan enyhítette az elsőfokú ítéletet.