Olvasási idő: 3 perc

A görög külügyminiszter, Nikosz Dendiasz augusztus legvégi látogatásán Észak-Macedóniában kijelentette, hogy Görögország a balkáni állam legszorosabb szövetségese és legjobb barátja kíván lenni. Dendiasz a pozitív gondolatokat ráadásul nemcsak a macedón külügyminiszternek, Bujar Osmaninak, hanem Sztevo Pendarovszki államfőnek és Zoran Zaev miniszterelnöknek is tolmácsolta.

Identitáspolitikai kérdések

A görög-macedón viszony problémás időszakához képest ezek a baráti szavak jelentős fordulatról tesznek tanúbizonyságot.

Amikor 2018 nyarán Zoran Zaev és Alexisz Ciprasz aláírta a preszpai szerződést, elhárult az utolsó akadály is a két ország közötti kapcsolatok fejlődése előtt. A megállapodásban rendezték a közel három évtizedes névvitát, az országot Észak-Macedónia néven elismerte Görögország, amely korábban csak a FYROM (Former Yugoslav Republic of Macedonia, azaz Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság) volt hajlandó megtenni.

Azóta látványosan fejlődnek a kapcsolatok: kölcsönösen nagykövetségi és főkonzulátusi rangra emelték a korábban létrehozott összekötő irodákat, s megszaporodtak a magas rangú látogatások a két fél között. A koronavírus járvány alatt pedig Görögország odáig jutott, hogy 2021 nyarán 100 ezer vakcinát adott az EU segítségével a bajban lévő északi szomszédjának.

[aoa id=’5′]

A korábbi konfliktusos viszony tükrében még meglepőbbnek tűnik, hogy Athén abbahagyta az ország euro-atlanti integrációjának obstruálását, sőt, annak egyik leghatározottabb támogatója lett. Görög jóváhagyással Észak-Macedónia 2020 márciusában lett a NATO 30. tagállama.

Az Európai Unió keményebb diónak bizonyult, mivel nemcsak a nyugati hatalmak, így például Franciaország ellenzi a felkészületlen balkáni államok csatlakozását, de a bolgárok is vétózzák a tárgyalások elindítását identitáspolitikai kérdésekre hivatkozva. Ugyan ezek mögött is a bolgár belpolitika áll – Bulgáriában novemberben készülnek immár a harmadik parlamenti választására ebben az évben –, ez viszont egyáltalán nem vigasztalja a nyelvükben és identitásukban támadott, magukat eminens tagjelöltnek tartó macedónokat.

Ebben a helyzetben Athén számos alkalommal kiállt Szkopje mellett, amit jó néven is vett a Zaev kormány, s az év elején jelezte, hogy el kívánja mélyíteni a baráti kapcsolatot déli szomszédjával.

[/aoa]

Görögök és törökök

A barátság azonban nem minden. A látogatás során a görög külügyminiszter egyúttal jelezte, hogy problémásnak tartja a nemrég Ankara és Szkopje között aláírt védelmi egyezményt. Augusztus végén kötött egyezmény alapján a két ország ötéves együttműködésben állapodott meg, melynek során török támogatással modernizálnák a macedón hadsereg fegyverparkját.

[aoa id=’5′]

Ez az egyezmény a sokadik a két ország történetében. Ankara stratégiai okokból a 1990-es évek elejétől kezdve támogatta a macedónokat a görögökkel folytatott névvitában (NATO-tagként minden vonatkozó dokumentumban jelezte, hogy az országot a saját választott nevén ismeri el – a görögök nem kis bosszúságára), ami a diplomáciai kapcsolatok mellett a katonai együttműködés is elősegített.

Török csapatok számos NATO-misszióban részt vettek a 2000-es évek elején, továbbá számos katonai-védelmi szerződést is aláírt a két ország. Ankara abban is segített, hogy a macedón csapatok NATO-missziókban szerezzenek tapasztalatokat (és némi jó pontot az Egyesült Államoknál), így például Afganisztánban a macedón kontingens a törökökkel együttműködve kapott helyet.

Ezek után nem meglepő, hogy Észak-Macedónia NATO-tagságának egyik legnagyobb támogatója éveken keresztül Ankara volt, még akkor is, ha 2016 után Skopje vonakodott teljesíteni a gülenisták kiadására vonatkozó kéréseket.

A nemrég aláírt protokoll keveset tesz hozzá a két ország közötti amúgy is szövetségesi kapcsolatához, bőven elég azonban arra, hogy a balkáni geopolitikai sakkjátszmában borzolja Athén kedélyét.

[/aoa]

A jelenlegi, felszínen relatíve nyugodtnak tekinthető görög-török viszony alatt komoly érdekellentétek és viták húzódnak az égei-tengeri és a földközi-tengeri felségvizek, bizonyos kisebb szigetének hovatartozását, a görögországi török és a törökországi görög kisebbség helyzetén túl a ciprusi kérdésig. Az EU és az Egyesült Államok nyomása csak a viták hevének lejjebb csavarására volt elég, nem várható megállapodás a két fél között.

Egyúttal folytatódik az 1990-es és 2000-es években látványosabb küzdelem a Balkánon, ahol az EU-tag görögök gazdasági téren nagyon jól álltak a 2000-es évek végéig, amikor is az euróválság majdnem romba döntötte a hátországot. Az utóbbi tíz évben felemelkedő Törökország azóta jelentősen javította pozícióit a régióban, nemcsak diplomáciailag, de befektetések terén is, olyan, tradicionálisan filhellén államokban is, mint Szerbia.