BALKÁNI BIKAVIADALOK: Két ember megsérült, amikor a Covid-19 nevet viselő bika berontott a közönség közé

 
A bikaviadalokkal kapcsolatban mi magyarok általában Spanyolországra, Baszkföldre, vagy netalán Mexikóra asszociálunk, esetleg Hemingwayre (Fiesta – A nap is felkel). Arról, hogy a szomszédban, Horvátországban és Bosznia- Hercegovinában is van ilyen, sőt meglehetősen elterjedt, már csak keveseknek van tudomásuk.

A balkáni bikák viadala

A balkáni “fiesztáknak” a spanyol bikaviadalokhoz nincs sok közük, nem az ember és a bika viadalára vannak kihegyezve.

A Balkánon az állatok egymás ellen küzdenek, sokszor csak egy elkerített mező közepén.

Mint minden, ami a bikával kapcsolatos, a balkáni bikaviadalok eredete is valószínűleg az ókori bikakultuszokra vezethető vissza, bár ezek mára már inkább Texast idézik, elvégre ott is van bika.

A Balkánon az áldozatok zömét nem a szerencsétlen bika, hanem a több nyájat kitevő bárány képezi, amelyet a lelkes közönség nyársonsült formájában fogyaszt.

A szórakozás netovábbja azonban, amikor elszabadul egy-egy bika, és beront a közönség közé, mint ez történt az idei 18. dicmoi bikaviadalon, amely így mégiscsak kezdett hasonlítani Paplonához.

A passzív vidékek attrakciója

A horvát Wikipédia tudomása szerint Horvátországban tíz helyen szerveznek bikaviadalt, ezek közül kilenc a Dalmát-hátországban van, azaz a tengerpartot övező hegyek mögött, és csak egy van a kontinentális országrészeken, Vrbovecben.

Ez utóbbi egyértelműen nem autochton jelenség, inkább az erős húsiparral és állattenyésztéssel hozható összefüggésbe, illetve a lassacskán kibontakozó falusi turizmussal.

A járvány előtti időkben nemritkán több ezer embert is összecsődített a “bikijada” ahogyan ezt errefelé nevezik. Ha nagyon precízek szeretnénk lenni, ez az -ijada végződés a görög -iászból került át a balkáni szlávokhoz, lásd olimpijada – olimpiász.

Szóval, ez a bikijada bika-olimpiász akarna lenni, azaz “bikiász”. Persze, van még “motorijada” – biker-találkozó és “gitarijada” ami rock-bandák vetélkedését fedi, de ezt most mellőzzük.

Az erősen népünnepély-jellegű rendezvények gasztronómiai kínálata lacikonyha-jellegű, a vendéglátás nagy sátorokban folyik, jelentős mértékű szeszfogyasztás és hangos műnépzene (nótázás) közepette.

Néhol hagyományőrző jelleggel is bírnak a bikaviadalok, mert összevonják őket a népi sportokkal, mint amilyen például a súlylökés, vagyis ennek a hegyi változata, amit arrafelé “követ a vállról” (kamena s ramena) néven ismernek.

Itt egy 16 kilós szikladarabot kell minél messzebbre hajítani, a tavalyi rekord 10 méter volt.

A bika nem fertőz

A 2020-as idény a koronavírus-járvány jegyében zajlott, de a járvány szinte semmiben sem hatott ki a bikaviadalok rendezésére, a Split-közeli dicmoi bikaviadalra több ezer néző csődül ki.

Két ember megsérült, amikor a Covid-19 nevű bika berontott a közönség közé. A koronavírus nevű bika, egyébként nem igazolta a hozzá fűzött reményeket, mert a hercegovinai származású Maci csúfosan megfutamította.

A bikaviadal megnyerése elsőrendű presztízskérdésnek számít arrafelé, amit a dicmoi viadal szervezői, a Kokan-fivérek, Jakov és Marin így magyaráznak:

– Lehet neked mindened, pénzed is, a legjobb autód, tízezer eurós órád, ötezereurós tornacipőd, de ha veszít a bikád, akkor semmi sem fontos: megalázva hajtod le a fejed.

Ez igaz volt tavaly, igaz idén is, és igaz lesz jövőre is. Örökérvényű igazságokkal pedig nem lehet vitatkozni.