HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK: Beindult a nagy betonkeverő, avagy Zágrábban drága a megélhetés, de a halál sem olcsó

Körülbelül három hónappal a május 16-ra kiírt helyhatósági választások előtt beindult a választási kampány. Az eddig óvatosan helyezkedő politikai pártok kezdenek kirukkolni jelöltjeikkel, de az igazi csatározás majd csak ezután kezdődik. A polgármesteri, ispáni helyekért indított versenyben előreláthatólag három téma dominál: a földrengés okozta károk és ezek orvoslása, a gazdasági helyzet, valamint a koronavírus-járvány ellen folytatott küzdelem. Miután helyhatósági választásokról van szó, a fő hangsúly régiónként változik: a földrengés sújtotta Zágrábban és Közép- Horvátországban nyilván a katasztrófahelyzetre és az újjáépítésre helyezik a hangsúlyt, a tengermelléken viszont az idegenforgalom és a szolgáltatóipar áll a vita középpontjában.

Kicsik és nagyok

A nagy pártok, illetve a kormányzó Horvát Demokrata Közösség (HDZ) és a szociáldemokraták (SDP), ismét országos szinten mérik össze erejüket.

Itt elsősorban az a kérdés, hogy a szociáldemokraták milyen mértékben lesznek képesek a Peđa Grbin mögé felsorakozó új vezetőséggel mozgósítani a balközép letargikus választóbázist. Az SDP ugyanis Zoran Milanović és Davor Bernardić megbízatási idejének lejárta után, s nem kis mértékben az ő tevékenységüknek köszönhetően, romokban hever.

Csalódott szavazóinak jelentős százalékát elszipkázták a baloldali spektrumon jelentkező kispártok, a Munkáspárttól kezdve a zöldekig, illetve a balliberalizmus különböző árnyalatait felmutató politikai tömörülések, mint amilyenek a Možemo! (Bírunk!) és a Pametno (Okosan).

Sőt, még a valaha elképzelhetetlen is bekövetkezett: az erőteljesen a központ felé nyomuló Plenković-féle HDZ – elsősorban a kormányfő civilizált retorikájának és a kormány eredményeinek köszönhetően – megszerezte az SDP szavazótábora egy részének bizalmát.

A Milanovićnál és főleg Bernardićnál tehetségesebb politikusnak tűnő Grbinnek ezek után kell bizonyítania, a dolgát azonban jócskán megnehezítik a fent említett két „nagy előd” által kiépített párton belüli struktúrák.

Grbin a jelek szerint csatát nyert, miután kiebrudalta a pártból Željko Sabot, a párt kompromittálódott vukovári „erős emberét”, és feloszlatta az SDP zágrábi alapszervezetét, de ez csak az első lépés a párt talpra állításához vezető hosszú úton.

A párt rendkívül szerencsés lesz, ha csak a közép-horvátországi megyéket, városokat veszíti el, illetve sikerül megőriznie a fellegvárának számító Fiumét (Rijeka) és a Tengermelléki- Fennsíki megyét.

A horvát belpolitika jelenlegi „800 font súlyú gorillájának”* szerepét betöltő HDZ nyugodtan várja a helyhatósági választásokat, lényegében csupán arra kell ügyelnie, hogy a Miroslav Škoro vezette Hazafias Mozgalom ne nyerjen teret.

Zágrábban drága a megélhetés, de a halál sem olcsó

Ahogy azt mondani szokás, az egy millió dolláros kérdés ezúttal is az lesz, hogy ki győz a horvát fővárosban.

Attól függetlenül, hogy nem kicsi azok száma, akik ezt elképzelhetetlennek tartják, Milan Bandić jelenlegi polgármesternek azonban ismét jó esélyei vannak arra, hogy hivatalban maradjon.

A zágrábi „Don Teflon”, akit már legalább húsz éve a korrupció minden fajtájával vádolnak, és aki ellen a jelen pillanatban is legalább négy bírósági eljárás folyik, nemcsak hogy nagy befolyással és jól kiépített szavazógépezettel rendelkezik, de tárgyilagosan nézve a dolgokat, neki vannak legnagyobb lehetőségei arra, hogy befolyásolja a szavazókat.

Bár az utóbbi években egészségi állapota jelentős mértékben megromlott, Bandić továbbra is lankadatlanul járja a várost, intézkedik, utasít, parancsol és attól sem riad vissza, hogy a tévékamerák előtt homlokzatot fessen, ezzel leplezve le, hogy a várost ért erős tavaszi földrengés okozta károk elhárítására, az újjáépítés megkezdésére lényegében még 300 nap leforgásán belül sem került sor.

Viszont Milánt nem kell félteni, ahogy közelednek a választások egyre szaporodni fognak a lakosok érdekében tett, jól időzített intézkedések.

Így például a minap arról értesülhettünk, hogy a polgármester elfogadhatatlanul magasnak találta a temetkezési költségeket, és elrendelte azok csökkentését, mivel egy olcsóbb fajta temetkezési szertartás ára meghaladja a 15.000 kunát (2000 EUR) egy olyan városban, ahol az átlagfizetés körülbelül 800 euró havonta.

Az átlagbér hivatalosan ugyan meghaladja az 1 100 eurót Zágrábban, de ez annak köszönhető, hogy az ügyes statisztikusok beleszámítják a fővárosban tevékenykedő állami tisztviselők és korporációs vezetők fizetését is, ráadásul itt tömörül a horvát szoftveripar és a távközlés is. Így nem csoda, hogy a mekiben – ami összehasonlítási alap – a McMeal nem 1600 forintba kerül, mint Budapesten, hanem 45 kunába, azaz 2130 forintba, az összefüggés meglehetősen világos.

És hol vannak még a nyugdíjasok a szegénysorsúak, a hátrányos helyzetűek, a nemzeti kisebbségek…

De helyhatósági választások előtt minden szebbnek látszik, és Zágrábban is, mint Horvátország-szerte, beindult a nagy betonkeverő, forog-forog az anyag, arra azonban, hogy milyen formában szilárdul meg végül, csak május 16-a után tudunk megbízható választ adni.

________________________
* A „800 font súlyú gorilla” egy amerikai angol kifejezés, amelyet olyan hatalmas személy vagy szervezet esetében használnak, aki vagy amely mások jogait vagy a törvényeket figyelmen kívül hagyva járhat el