Európai Unió
UNIÓS PÉNZEKET NYÚLTAK LE: Merről van a tehén eleje, avagy biogazdaságok helyett bozótosok

A horvátok is értik a módját az uniós pénzek elsíbolásának. Már az Európai Uniónak is feltűnt, hogy sumákolnak a mezőgazdasági támogatásokkal. Elkezdődött ugyan a visszaélések felszámolása, de igencsak nyögvenyelősen halad, a legelőtámogatások reformjába például már egy miniszter is belebukott.
Biogazdaságok helyett bozótosok
Az Európai Bizottság ellenőrei idén jelentős visszaéléseket tártak fel a horvát mezőgazdaságban. Az ellenőrök jelentése szerint sok gazda van, aki csak formálisan állt át a biogazdálkodásra, felvette ugyan a magas támogatást, a földet viszont elhanyagolta.
A mezőgazdasági tárca adatai szerint Horvátországban 2007-ben 7 577 hektáron folyt biogazdálkodás, ez a szám mára 103 166 hektárra nőtt, ami az ország termőföldjeinek mintegy 7%-ka.
A növekedés leginkább a legelők területének kiterjedésével magyarázható, de a csonthéjas gyümölcsösök, azon belül is a bio dióültetvények is elszaporodtak.
A természetbarát gazdálkodás robbanásszerű növekedés ellenére azonban a biogazdaságokban előállított termékek mennyisége drasztikusan csökkent.
Bio dióültetvényből 2012-ben 3 748 hektár volt az országban, és összesen mintegy 890 tonnányi csonthéjas termést takarítottak be a gazdák.
Tavaly ellenben a már több mint 7000 hektárnyi ültetvényről mindössze 400 tonna diót gyűjtöttek be, pedig nem is volt rossz év. Ez pedig már felkeltette Brüsszel figyelmét is.
Jó üzlet a biogazdálkodás
Horvátországban az állam minden hektár bioművelésű „diósföld” után 8 000 kunás (370 000 forint) kiegészítő támogatást ad.
Ezt azért adják, mert a vegyszerek és mesterséges tápanyagok nélkül történő termesztés kisebb hozamokat eredményez, ezért az elmaradt profitot kompenzálja az állam.
A kormány ezen felül, hogy ösztönözze a termelőket a biogazdálkodásra, jelentős kezdő támogatásokat is folyósít, amelyekből be lehet „indítítani” akár egy dióültetvényt is.
A szemfüles gazdálkodók hamar rájöttek, hogy ha van némi földjük, akkor ahelyett, hogy megművelnék, „átállnak bió üzemmódba”, a támogatásokból beültetik a földet dióval, és többet a tájára sem mennek, csupán felveszik a kiegészítő támogatásokat.
Ez főleg azoknak érte meg, akik eddig bérbe adták a földjeiket, hiszen a bérleti díjak a támogatások összegénél jóval alacsonyabbak.
Ez oda vezetett, hogy a termékeny földterületek sokszor bozótossá, sőt már-már erdővé váltak, amit a bizottság ellenőrei a helyszíni szemlék során meg is állapodtak.
A legelőkkel is nagyot kaszálnak
Hasonló a helyzet a legelőkkel is, ami még nagyobb üzlet, mivel nem tisztázott, hogy a legelő fogalmába mi fér bele.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a sziklás hegyoldalak és az erdők kivételével minden megműveletlen földterület szolgálhat legelőként.
A bioművelésű legelők esetében az elhelyezkedésük függvényében a tulajdonosuk vagy bérlőjük akár 6000 kunás (280 000 forint) támogatást is kaphat az államtól.
Az pedig már a „balkáni abszurd” fogalmát súrolja, hogy ez a támogatás akkor is jár, ha az igénylést benyújtó személy azt sem tudja, hogy merről van a tehén eleje, vagyis egyáltalán nem foglalkozik állattenyésztéssel.
Vizsgálatot követelnek
Az Európai Bizottság a helyszíni szemlét követő jelentésében felszólította Horvátországot a kialakult helyzet rendezésére, miután a „gazdáknak” kifizetett pénz többnyire uniós forrásokból származik.
A jelentés nyomására a mezőgazdasági tárca szigorúbb ellenőrzéseket jelentett be, és felszólította a lebukott áll gazdákat, hogy önként mondják fel a támogatásokról kötött szerződéseket, amit idén még következmények nélkül megtehetnek.
Erre azonban már nincs sok idejük, ahogy a naptárt elnézzük.
A legelők kérdése azonban továbbra sem oldódott meg, miután igencsak befolyásos üzleti és politikai körök érdekeit sérti.
Egy évvel ezelőtt például az akkori mezőgazdasági miniszter, Tomislav Tolušić, aki miniszterelnök-helyettesként az ország egyik legnépszerűbb politikusa volt, éppen a legelőtámogatások reformjába bukott bele, és tűnt el a politikai süllyesztőben, nyilván sokak megelégedésére.

Szerbia
Szerbiának Vučić kézfájása ellenére is végre kell hajtania a megállapodásokat

A szerb elnök „krónikus kézfájására” hivatkozva nem bújhat ki a Koszovóval kötött szóbeli megállapodások végrehajtása alól, a nemzetközi közvetítők ugyanis megüzenték neki, hogy Szerbiának akkor is végre kell hajtania azt, amire ő rábólintott, ha semmit sem írta alá. Aleksandar Vučić vasárnapi sajtótájékoztatóján azzal viccelődött, hogy „elviselhetetlen fájdalmat” érez a jobb kezében, amellyel alá tudná írni a megállapodásokat Koszovóval. Hozzátette még, hogy „ez az elkövetkező négy évben így is marad”, vagyis részéről semmiféle aláírásra nem kerül sor.
Kézfájással küszködik
Vučić kijelentéseit követően az „elnöki jobban” érzett fájdalommal és a szóbeli megállapodás részleges végrehajtásával kapcsolatban – miszerint Szerbiának megvannak a maga vörös vonalai – a közvetítők azt üzenték, hogy a mostanában kötött szóbeli megállapodásokat be kell tartani.
A szerb elnök nyilatkozatára először Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja reagált, aki elmondta, hogy Szerbia és Koszovó Ohridban „jogi értelemben kötelező érvényű megállapodást kötött”, és a továbbiakban felesleges a megállapodás aláírásával kapcsolatos kifogásokra koncentrálni.
– mondta az amerikai közvetítő egy online sajtókonferencián.
Escobar hozzátette, hogy az Ohridban kötött megállapodás „azonnali végrehajtását” várja mindkét féltől, és megismételte, hogy a cél nem a kölcsönös elismerés, hanem a kapcsolatok normalizálása.
– mondta az amerikai megbízott, aki szerint „az alá nem írt megállapodás(ok) a Szerbia és Koszovó közötti megbékélés kezdetét jelenti(k)”.
Kapcsolódó cikk
Escobar értelmezése szerint Szerbia kötelezettséget vállalt a koszovói dokumentumok és nemzeti jelképek elismerésének megkezdésére, Pristina pedig a koszovói szerb többségű településekre vonatkozó megoldások végrehajtásának megkezdésére.
Escobar ezzel a két legkritikusabb területet érintette, amelyek közül az egyik az egyiknek, a másik pedig a másiknak fáj, ami Vučićnál ráadásul „aláírási artritiszben” csúcsosodott ki.
Az amerikai közvetítő felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok és az EU nagyobb részvétele várható a tárgyalási folyamatban azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak Szerbiának és Koszovónak a megállapodások végrehajtásához, vagyis nincs megállás, a gyors megoldás érdekében a közvetítők tekintettel vannak a szerb elnök betegségére, és elfogadják a szóbeli beleegyezését is.
A megállapodásokat végre kell hajtani
A szerb elnök kézfájdalmának gyógyítására bejelentkezett EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is, aki szintén „megnyugtatta” Vučićot, hogy a szóbeli megállapodás(oka)t anélkül is végre lehet, sőt: végre is kell hajtani, hogy azok aláírása jogi, vagy éppen „egészségügyi megfontolásból” nem történt meg.
– mondta a Szerbia és Koszovó között közvetítő uniós főképviselő.
Itt érdemes tisztázni, hogy a 35. fejezet a főszabály szerint minden olyan kérdést tartalmaz, amely nem sorolható be más fejezetekbe. Szerbia esetében ebbe a fejezetbe került a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálása.
Borrell hangsúlyozta, hogy a szóban vállalt kötelezettségek végrehajtása „konkrét és kifejezett mutatója lesz” az EU felé vezető út iránti elkötelezettségnek, és azoknak a végrehajtását gondosan nyomon követik.
Az újságírók megkérdezték a főképviselőt, hogy Szerbia köteles-e végrehajtani a szóban elfogadott szerződés minden pontját, különös tekintettel a néhány héttel ezelőtt kötött, szintén szóbeli brüsszeli megállapodás 4. cikkelyére, amely kimondja, hogy Szerbia nem akadályozza Koszovó tagságát a nemzetközi szervezetekben, ami értelemszerűen vonatkozik az ENSZ-tagságra is.
Josep Borrell erre némileg kitérő, de egyértelmű választ adott azzal a kijelentésével, hogy a „megállapodás(ok)t végre kell hajtani”, amihez még hozzátette, hogy lesz valamiféle ütemterv, ami természetesen vonatkozik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozására is, ami viszont Koszovónak nincs igazán ínyére.
Az Egyesült Államok továbbra is aktív

Blinken szerint Amerika továbbra is aktív marad (Forrás: State Department)
Washingtonból nem csak a fentebb már említett Escobar üzent, hanem Anthony Blinken amerikai külügyminiszter is, aki hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok üdvözli a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd legutóbbi, ohridi fordulója során elért megállapodást.
Blinken konkrétan nem tért ki arra, hogy Vučić a kézfájásával forduljon orvoshoz, de amíg nem gyógyul meg, az amerikai külügyminiszter is hajlandó elfogadni a szóbeli megállapodásokat. Az amerikai külügyminiszter egyúttal megdicsérte a szerb elnököt és a koszovói miniszterelnököt azért, hogy vezető szerepet játszottak a megállapodás elérésében.
– szögezte le közleményében az amerikai külügyminiszter, aki ezt azzal toldotta meg, hogy „az Egyesült Államok továbbra is aktívan – az uniós partnerekkel együttműködve – támogatja Szerbiát és Koszovót abban, hogy a végrehajtás működőképes legyen a kiszámítható és békés kapcsolat kialakítása érdekében.
A jelek szerint a nemzetközi közvetítők nem foglalkoznak azzal, hogy a felkínált dokumentumokat az érintettek nem írták alá, így hiába szimulál a szerb elnök holmiféle aláírási artritiszt, elég ha csak bólint. A következő problémát az jelenheti, ha Vučićnak netalán begörcsöl a nyaka.
-
B A Balkanac4 nap telt el azóta
Isten háta mögött (Visky András: Kitelepítés)
-
Bosnia5 nap telt el azóta
Szijjártó szerint Magyarország nem akarja kivezetni az orosz irányból érkező gázszállítást
-
Montenegró4 nap telt el azóta
Potyognak a letartóztatások Montenegróban, egy főrendőr után elkapták a „kriptokirályt” is
-
Szerbia6 nap telt el azóta
Szerbiának Vučić kézfájása ellenére is végre kell hajtania a megállapodásokat