A horvát rendőrök brutalitására sok jel utal, néhány esetről a BALK is beszámolt. Megemlítettük azt is, hogy ettől tartva több migráns inkább Magyarország felé veszi az irányt. Arról is lehetett már hallani, hogy a rendőrök Bosznia-Hercegovinában sem mindig bánnak kesztyűs kézzel a migránsokkal, viszont most találkoztam először azzal, hogy a szerb rendőrök durva fellépésére derülhet fény.
Akinek nem jutott párna
– ismételgette valaki a hátam mögött nem sokkal délután három óra körül.
Először föl sem fogtam, hogy miről van szó, kinek hiányozhat egy párna világos nappal a preševói befogadó központ regisztrációs irodája előtt.
Itt kapják meg a migránsok a szerbiai tartózkodásra feljogosító igazolványokat, amelyek birtokában szabadon mozoghatnak az országban.
– mondta sokadszor a hang, mire végre megfordultam.
Két erősen sötét bőrű férfit pillantottam meg, akikről azonban azonnal feltételezni lehetett, hogy nem Afrikából származnak.
– kérdezte most már tőlem a méltatlankodó fiatalember.
Bottal ütötték a szerb rendőrök
A kérdést elengedtem a fülem mellett, mivel nem éreztem úgy, hogy nekem kellene előkerítenem egy párnát a szemerkélő esőben.
Meg valami első pillantásra feltűnt. A párnáért rimánkodó férfi társának a szeme alatt véraláfutást vettem észre, hiába húzta a fejébe a kapucniját.
– kérdeztem, miközben a fény felé fordítottam az arcát.
– válaszolt helyette a társa, mivel a sérült nem beszélt angolul.
Az iránt kezdtem érdeklődni, hogy hol szerezte a monoklit, Görögországban talán?
– mondta a párnáról eddigre már megfeledkező férfi, a sérült pedig a kezével mutatta, hogy miként ütötték, amiből arra lehetett következtetni, hogy valamilyen bottal csaphattak az arcába.
Az eset valamikor az esti órákban történt, este nyolc és tíz óra között.
Dakkai hajléktalanok Európában
A két migráns messziről jött, Bangladesből, Dakka egyik külvárosából érkezett Preševóba.
– tette hozzá a tolmácsoló fiatalember, akit Jeblu Azfarnak hívnak, és 1995. január 1-jén született.
A sértettet neve Selim Odin. Ő nem mutatta meg a tartózkodási engedélyét, de nem lepődnék meg, hogy ha ő is január 1-én született volna.
Jeblu Azfar elmondta, hogy a politikai bizonytalanság, és az ennek következtében kialakult szegénység miatt hagyták el a hazájukat.
Hozzátette: nem szeretnének tovább menni, annak ellenére Szerbiában akarnak maradni, hogy a barátját ilyen fogadtatásban részesítették a határon.
Nyilván abban bíznak, hogy valaki csak ad nekik egy párnát, és nyugodtan alvásra hajthatják a fejüket.
