A Balkánon 6 milliárd azoknak, akik nem sumákolnak

No reforms, no money – Brüsszel megtanult balkániul, a spin doktorok rémálmai most kezdődnek

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A (balkáni) politikusok évtizedes kedvenc időtöltése – Brüsszel lassúságára mutogatni, miközben otthon a reformokat elodázzák – kezdi elveszíteni a varázsát. Az Európai Unió a Nyugat-Balkánnak szánt, hatmilliárd eurós Növekedési Terve ugyanis egy olyan csapdát rejteget, amellyel a helyi elit láthatóan nem számolt.

Vagyis, ha számolt is, nem vették azt komolyan, hogy a pénz nem jár már alanyi jogon. A logika viszonylag egyszerű. Aki reformokat hajt végre kap pénzt, aki pedig nem, az le- és kimarad. Most úgy tűnik, az Európai Bizottság megelégelte a látszatreformokat és bevasalja az ígéreteket.

Az új brüsszeli játékszabályok, avagy ahogy mindig lennie kellett volna

Amikor 2023-ban az Európai Unió elfogadta a 2024 és 2027 közötti időszakra szóló, hatmilliárd eurós csomagot (amely részben vissza nem térítendő támogatásokból, részben pedig hitelekből áll), a régió fővárosaiban viszonylag nagy öröm volt. Azonban hamar kiderült, hogy az unió ezúttal szakított a korábbi – sokak szerint naiv – megközelítésével. Már utólag fizet az unió.

A brüsszeli játékszabályok szerint az eltelt időszak teljesítményét 2026. június 30. után egy átfogó értékelés keretében mérik meg. Ha egy ország elszabotálja a vállalásait, a neki elkülönített összeget nemes egyszerűséggel átirányítják azokhoz a szomszédokhoz, akik felmutatnak valami kézzelfoghatót.

Ezzel a Balkánon egy teljesen újfajta, házon belüli verseny indult meg: már nemcsak az uniós tagság délibábjáért harcolnak, hanem a kézzelfogható, azonnal elkölthető eurókért is.

Szerbiát utolérte az igazságügyi svindli

A legbizarrabb helyzetben, ahogy az lenni szokott, Bosznia-Hercegovina van. Szarajevó az egyetlen a régióban, amely még egyetlen eurót sem látott a programból. Miért? Mert a belső politikai csatározások és a Milorad Dodik-féle eufemisztikusan különutasnak nevezett boszniai szerb politika miatt az ország képtelen volt egyáltalán elfogadni az Európai Unió által megkövetelt reformprogramot.

Kapcsolódó cikk

Az Európai Unió letért a szerbiai útról, politikai parabola

Az European Western Balkans (EWB) portál és a Szabad Európa által idézett brüsszeli számok alapján a régió összesített vesztesége 700 millió euró felett lehet.

Az Európai Bizottság bővítési biztosa, Marta Kos még áprilisban figyelmeztette a nyugat-balkáni országokat arra, hogy a reformok késlekedése miatt elveszíthetik az Európai Unió hatmilliárd eurós Növekedési Tervének fent említett részét.

Marta Kos az EU februári bővítési konferenciáján Tallinban (Forrás: EWB)

A Bizottság szerint 2026 júniusának végével lejár az a türelmi időszak, amely alatt a vállalt reformok teljesítését még pótolni lehet, ezt követően pedig a fel nem használt források végleg elveszhetnek, illetve más, jobban teljesítő országokhoz kerülhetnek.

A legnagyobb vesztes Bosznia-Hercegovina lehet, amely akár 373,9 millió eurótól is eleshet, de Szerbia esetében is 108,7–135,9 millió euró közötti összeg forog kockán.

Koszovó 68,8 millió, Albánia 67,7 millió, Észak-Macedónia 49,2 millió, Montenegró pedig 15,1 millió eurót veszíthet. A maximális forgatókönyv szerint a régió összesített vesztesége elérheti a 710,6 millió eurót, ami a teljes támogatási keret közel 12 százaléka.

Az EU a Növekedési Tervvel a következő évtizedben a nyugat-balkáni gazdaságok felzárkóztatását és akár megduplázását szeretné elősegíteni, a pénzhez azonban ezúttal csak azok juthatnak hozzá, akik a reformokat végre is hajtják.

Montenegrónak ez jó?

Miközben Belgrádban és Szarajevóban a brüsszeli diktátumokra panaszkodnak, Montenegró köszöni szépen, jól van, hiszen a kicsinyke ország az egyik legesélyesebb kedvezményezettje lehet az esetleges újraelosztásnak.

Az EU értékelése szerint Montenegró nem csak innovációs és gazdasági reformokat vállalt, hanem digitalizációt, energiaügyi reformokat, államigazgatási reformokat,
az üzleti környezet javítását, és részben jogállamisági intézkedéseket is.

Podgorica eddig körülbelül 90 millió euróhoz jutott a Növekedési Terv keretében, az Európai Bizottság pedig legutóbb újabb 44,2 millió euró kifizetését hagyta jóvá.

Montenegró ugyan korántsem hibátlan mintadiák, de a nyugat-balkáni mezőnyben jelenleg az egyik legjobb teljesítményt nyújtja a vállalt reformok végrehajtásában.

A digitalizáció, az energiaügyi és gazdasági reformok, valamint az üzleti környezet javítása terén gyorsabban halad, mint a legtöbb szomszédja.

Ha az Európai Bizottság valóban megkezdi a fel nem használt források újraelosztását, Podgorica az egyik legesélyesebb kedvezményezett lehet, feltéve hogy módosított reformprogrammal igazolja: képes a pluszforrások felhasználására is.

Kéne az EU pénze, az EU-szabályok viszont nem kellenek

A helyzet tökéletesen rávilágít a klasszikus balkáni paradoxonra. A régió politikusai imádnak az európai uniós pénzekből finanszírozott autópályák átadásán szalagot átvágni és a kamerák előtt fotózkodni, miközben a választóik felé azt a narratívát adják el, hogy a Nyugat csak ki akarja használni őket.

A reformok ugyanis sokszor népszerűtlenek, hiszen fájdalmasak, átláthatóságot követelnek, és felszámolják a kliensrendszereket. A „no reform, no money” elv bevezetésével Brüsszel most először próbál valódi pénzügyi ösztönzőket kapcsolni a reformokhoz, amivel érezhető nyomás alá helyezte a térség több kormányát.”.

A következő hónapok legnagyobb politikai mutatványa talán nem is az lesz, hogy ki mennyi reformot hajt végre, hanem inkább az, hogy a reformokat elszabotáló országok miként magyarázzák majd el otthon, hogy a nekik szánt eurómilliókból végül más országok építenek utakat, vasutakat és ipari parkokat.

Már most biztosra vehetjük, hogy lesz dolguk bőven a szerb spin doktoroknak, akik már így is fulladoznak a rájuk zúduló munkában.