A horvát cápák (is) vért szagolnak

Azt, hogy egyre több horvát vállalat kívánja fejlesztését és termelését katonai célokra fordítani, bizonyítja a Horvát Védelmi Ipari Versenyképességi Klaszter (Hrvatski klaster konkurentnosti obrambene industrije, HKKOI) tagságának gyors növekedése. 2024-ben ez a klaszter 64 céget tömörített, 2025-ben pedig eddig 86 tagra nőtt a számuk.

Goran Basarac, a Klaszter elnöke, egyben a katonai termékek és felszerelések exportját szervező állami Alan Ügynökség vezetője is megerősítette, hogy új vállalatok csatlakoznak hozzájuk.

A Večernji list munkatársainak adott, ritka interjúi egyikében kifejtette, hogy többnyire kis- és középvállalkozásokról van szó, de akadnak nagyvállalatok is, amelyek információkat kérnek a védelem és a biztonság uniós finanszírozásáról.

Ők egyedi projektek alapján szeretnének bekapcsolódni a védelemmel és biztonsággal kapcsolatos meglévő és jövőbeli uniós finanszírozáson belül.

– Sok olyan vállalat van, amely most szeretné kiterjeszteni portfólióját a védelmi és biztonsági szegmensre, és nyilvánvaló, hogy még nem találták meg az utat ebben az igényes rendszerben – mondta Basarac.

Goran Basarac a Horvát Védelmi Ipari Versenyképességi Klaszter elnöke (fotó: LinkedIn)

Teher alatt nő a pálma

Mindössze négy évvel ezelőtt, a legnagyobb katonai és biztonsági felszerelési vásáron, a párizsi MILIPOL-on a klaszter bemutatta a horvát védelmi ipar néhány termékét, például az Orqa, az Audio Video Trend, a Construomat és az Utilis termékeit, és Basarac emlékszik arra, hogy néhányan még ki is gúnyoltak a klasztert akkoriban, „lehetetlen missziónak” és hasonlóknak bélyegezve.

Azóta már egész világ hallott az Orqáról a klaszter pedig ismét érdekes projektötleteket és koncepciókat gyűjt, amelyeket hamarosan bemutatnak a horvát kormány koordinációjának.

– Aktívak vagyunk a pilóta nélküli rendszerek szegmensében, nemcsak a légi, hanem a tengeri rendszerekben is, a hadianyag-szegmensben (UBS), bizonyos lőszerek elektronikus biztosítékainak gyártásának fejlesztésében, valamint a robbanótöltetek, valamint a meghajtás, azaz a lőpor és a rakéta-üzemanyagok fejlesztésének szegmensében – mondta Basarac.

Ugyanakkor arra is felhívta figyelmet, hogy érdekes ötletek érkeztek az elektronikus hadviselés és a kiberbiztonsági és védelmi rendszerek szegmenséből is.

Miből lesz a horvát lőpor?

Mint erről már néhányszor értekeztünk, a nitrocellulóz, azaz lőgyapot termelése a világ hadiiparának szűk keresztmetszete. Mint erre angol (gun cotton) és magyar (lőgyapot) elnevezése is rámutat, eredetileg a gyapotszálak savakkal való kezelésével jön létre.

A nitrocellulóz előállítása azért problémás – mint erre a nagy ambíciókkal újraéleszteni kívánt nyugati hadiipar vezetői is rájöttek -, mert egyrészt a lőgyapothoz szükséges gyapot mintegy 60 százalékát Kína tartja a kezében, másrészt pedig a gyapot egy igen különleges növény.

Erről többek között az ukránok is meggyőződtek, akik kísérleti jelleggel próbálkoztak a pamuttermeléssel, de nem túl sikeresen.

Gyapottermesztés ipari méretekben (forrás: kreativlakés)

Hogy ne bonyolódjunk bele túlzottan, a pamut termelés és feldolgozás rengeteg vizet igényel. Például kevesen tudják, hogy egy egyszerű pamut póló legyártása 2500 liter vizet igényel, az idevágó statisztikák szerint egy kilogramm pamuk megtermelése pedig átlagosan 10-20 ezer liter vizet feltételez.

Egyszóval maradjunk annyiban, hogy nincs elég pamut a világpiacon. Viszont mindenki lőport szeretne gyártani, mert e nélkül nyilván nincs hadiipar és védelmi szempontból ajánlatos, hogy az országon belül legalább a szükségleteket kielégítő lőszer és lőporgyártás létezzen.

Szerencsére – és ezt nem olyan régen egy iráni vegyészcsoport is ismét bebizonyította – nitrocellulózt a papírgyártásban használt facellulózból is lehet gyártani. Nyilván a gyártás drágább lesz, mert szemben a gyapot természetes szálaival ezt farostból kell kinyerni, de a drágább és a nincs között óriási a különbség.

Horvátországban adottak a nitrocellulóz-gyártás alapfeltételei, mert az ország viszonylag erős faiparral és működő papíriparral rendelkezik.

Mindez különben nem új fejlemény, inkább olyan spanyolviasz-szerű, mert a második világháborúban nagyban állították elő farostokból a nitrocellulózt. Az irániak azt bizonyították be, hogy amennyiben nagy tisztaságú cellulózt használunk – ők Finnországból szerezték be a celulóz-lapokat – a nyert lőpor minősége szinte semmiben sem tér el a gyapot felhasználásával készített lőportól.

Tekintettel arra, hogy az EU-nak jelenleg semmi sem drága, ha a hadiiparról van szó, még az is előfordulhat, hogy a horvátok valami ilyesmiben sántikálnak.

A horvát cápák is belekóstolnának az EU-s milliárdokba

Visszatérve az interjúhoz, Basarac szerint az elmúlt hónapokban egyre több bejelentésnek lehettünk tanúi számos nagy ipari rendszertől, hogy fontolgatják a katonai termeléshez való csatlakozást, például a solini Plastik és a kutenyai (Kutina) Petrokemija, és néhány más nagyvállalati rendszer is, amely a honvédő háború után nem foglalkozott katonai termeléssel, szintén fontolgatja ennek a felújítását.

Kapcsolódó cikk

Miből lesz a cserebogár? Horvátország drónhatalom akar lenni

Arra a kérdésre, hogy az Orqa drónjain kívül lát-e más gyártóknak is komoly lehetőséget a SAFE és a ReArm programokban való részvételre, Basarac azt mondta, hogy ez a program először a kormány jóváhagyását igényli, így nem tud érdemben válaszolni.

A jelenlegi közös beszerzési programban (EDIRP) úgy gondolja, hogy a ballisztikus sisakok gyártójának, a Šestan-Buschnak van a legjobb esélye.

Hamarosan meg fogják hirdetni az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) pályázatát, ahol a Šestan-Busch megfelelően részt vehet és ajánlatot tehet. A védelmi minisztérium megfelelő figyelemmel kísérte ezeket a fejleményeket, és Basarac úgy gondolja, hogy ez jelentős ügylet lehet Horvátország számára.