Horvátország
Félmillióan Thompson koncertjén – Plenković is gratulált
Akárhogyan is van, Thompsont a horvátok szeretik, kivétel nélkül teltházas koncertjein nemritkán ötvenezer látogató is összecsődül, – most ez ötszázezer lesz – és elragadtatással üvölti a Horvátországban egyébként tiltott „Za dom spremni” jelszót
Több mint félmillió eladott jegy, világrekord és példátlan érdeklődés – Marko Perković Thompson koncertje a zágrábi Hippodromon ugyanis hivatalosan is teltházas, ami szinte hihetetlen a közel négymilliós Horvátországban. A történelmi eseményhez Andrej Plenković miniszterelnök is gratulált, aki elmondta: még nem tudja, részt tud-e venni, de emlékeztetett korábbi kiállására az énekes egyik nemrég történt fellépése mellett.
Második körben is minden jegy elkelt Marko Perković Thompson zágrábi koncertjére – jelentette be hivatalosan az Entrio jegyértékesítő oldal, hozzátéve, hogy több mint ötszázezer néző lesz a július 5-i koncerten, amely immár a világ legnagyobb jegyeladású koncertjévé vált egyéni előadó esetében.
– A Marko Perković Thompson koncert a zágrábi Hippodromon hivatalosan is teltházas! 2025. július 5-én több mint félmillió ember lesz tanúja egy olyan látványos előadásnak, amely örökre beírja magát a koncerttörténelembe. Gratulálunk Markónak és menedzsmentjének – büszkék vagyunk, hogy részesei lehetünk ennek a lenyűgöző projektnek
– áll az Entrio Facebook-közleményében.
Thompson maga is megszólalt közösségi oldalán, ahol szűkszavúan, de annál lelkesebben köszönte meg a rajongók támogatását: „Köszönöm a támogatást, találkozunk július 5-én a zágrábi Hippodromon!”
Jegyeladási rekord – pillanatok alatt félmillió felett
A csütörtöki második értékesítési körben már az első hat órában 150 ezer jegy talált gazdára, miközben korábban – március 28-án – 281.744 darab jegyet adtak el az első kontingensben.
Mint ahogy négy-öt nappal ezelőtt arról a BALK-on beszámoltunk, Thompson már a múlt héten megdöntötte az olasz Vasco Rossi korábbi rekordját, aki eddig a legtöbb eladott jegyet tudhatta magáénak egyetlen szólóelőadó koncertjére.
Az online jegyvásárlási felület csütörtök délelőtt gyakorlatilag összeomlott a túlterheléstől: tízezrek várakoztak a virtuális sorban, míg országszerte hosszú sorok alakultak ki a jegyek értékesítésével megbízott irodáknál.
A jegyek darabszámát 15-re korlátozták vásárlónként, hogy megelőzzék a visszaéléseket.
– Akármennyi jegy szükséges, mi árusítani fogjuk
– nyilatkozta Zdravko Barišić, Thompson menedzsere a horvát állami televítiónak, a HRT-nek.
Miniszterelnöki gratuláció
A koncert kapcsán Andrej Plenković miniszterelnök is megszólalt:
– Gratulálok Marko Perković Thompsonnak a rendkívüli jegyeladásokhoz. Emlékezhetnek, amikor egyesek megkérdőjelezték a kézilabdázók sikerének megünneplésén történő fellépését, én személyesen kértem, hogy azt ne akadályozzák meg. Még van idő a koncertig, meglátjuk, el tudok-e menni
– mondta a horvát kormányfő.
Közben Thompson egyúttal arra figyelmeztette rajongóit, hogy ne vásároljanak jegyet magánkézből vagy kétes forrásból, mivel több hamisított példány is felbukkant a piacon.
Kacérkodás a szélsőjobbal
A BALK már 2020-ban vizsgálta a Thompson-jelenség okait, beleértve a rendkívüli népszerűséget is, amelynek politikai összefüggései is vannak.
A kívülálló számára logikusnak tűnhet, hogy egy függetlenségét véres harcok árán kivívó, alig három évtizedes múltra visszatekintő országban a nemzeti érzelem erőteljesebben jelen van, mint például Luxemburgban. Meglehetősen zavarban lehet azonban, amikor a szélsőjobboldali megnyilvánulásokkal találkozik.
Ez azért van, mert kevesen értik, hogy Horvátországban a szélsőjobbal való kacérkodás nem ideológiai alapokon nyugszik, hanem elsősorban „bizniszmodell”, vagyis megélhetési forma.
A horvát „light nacionalizmus” diszkrét bája: Marko Perković Thompson
A szélsőséges indulatokat elsősorban az táplálja, hogy a nyugati hatalmak az esetleges revansizmus megelőzése érdekében annak idején úgy határoztak, hogy a jugoszláv háborúknak nem lehet győztese.
Ezt Horvátországban még komplikáltabbá tette a keleti országrészek 1996 és 1998 között lezajló békés reintegrálása, aminek során Tuđman elnök általános amnesztiát hirdetett az ország ellen fegyvert fogó szerbek számára.
Sokan még ma is úgy érzik, hogy a hatalom cserben hagyta őket, mert ahelyett, hogy kardélre hányta volna a „véres kezű szomszédokat”, békés együttélésre kényszerítette őket.
Erre játszanak rá a zömükben megélhetési politikusokból álló szélsőjobboldaliak, és ez a nyitja a Thompson-jelenségnek is.
A Thompson-jelenség
A teljesen ismeretlen, a Drniš melletti Čavoglave faluból származó fiatalember 1991-ben robbant be üstökösként a horvát zenei életbe a szülőfaluja nevét viselő számmal, amelyet a legenda szerint először a lövészárokban rögzítettek, és így került el Splitbe, ahol nagy népszerűségre tett szert a helyi italmérésekben.
Innen futótűzként terjedt el az egész országban, és vált a horvát függetlenségi – azaz honvédő, ahogyan a horvátok szeretik nevezni – háború legismertebb számává.
Ragadvány-, illetve művésznevét fegyveréről, a második világháborús Thompson géppisztolyról kapta, a falu védelmi állásaiban ugyanis hat Marko nevű ember volt, de köztük csak neki volt Thompsonja.
A daliás időkben közvetlenül a frontvonalról járt koncertezni, és ide is tért vissza.
A háború után senki sem jósolt nagy zenei karriert neki, de az 1998-ban megjelenő *Vjetar s Dinare* CD (Dinarai Szél – a Dinara hegyről fúvó szél) után minden megváltozott.
A kiváló, zömükben dalmát stúdiózenészekből összeálló kísérőzenekar és a pazar produkció kibontakoztatta Perković erőteljes, rekedtes hangját, amely bűvkörébe vonta az országot. Az erről a CD-ről származó *Lijepa li si* (Be szép vagy) nem hivatalos horvát himnusszá nőtte ki magát, szinte mindig hallható a horvát labdarúgó-válogatott hazai meccsein, de kellemetlen perceket okozott Angela Merkelnek és Manuel Neuernek, a Bayern kapusának is.
A Lijepa li si nem hivatalos horvát himnusszá nőtte ki magát
Az előbbit azért szedte darabokra a német sajtó, mert a Néppárt horvátországi összejövetelén a többiekkel együtt önfeledten tapsolt a *Lijepa li si* ütemeire, Neuert pedig azért, mert adriai nyaralása során csatlakozott a dalt éneklő horvát barátaihoz.
Akárhogyan is van, Thompsont a horvátok szeretik, kivétel nélkül teltházas koncertjein nemritkán ötvenezer látogató is összecsődül – most ez ötszázezer lesz –, elragadtatással üvöltik a Horvátországban egyébként tiltott „Za dom spremni” (usztasa) jelszót, és kórusban éneklik kedvelt számait, bizonyítva, hogy a kies Balkánon a szélsőjobbal való kacérkodás nem ideológia, hanem elsősorban üzleti modell, vagy esetleg életforma.

