Szerbia
Újabb elsőfokú ítélet a Ribnikar-tragédia ügyébenBírósági ítélet és társadalmi önvizsgálat: a Ribnikar-ügy tanulságai még mindig feldolgozásra várnak
Több mint három évvel a belgrádi Ribnikar-iskolában történt mészárlás után ismét ítélet született a tragédiát előidéző fiú szüleinek ügyében. A bíróság lényegében helybenhagyta a korábbi döntést: az apa 14 és fél év, az anya közel három év börtönbüntetést kapott. Miközben a szerb társadalom továbbra is választ keres arra, hogyan történhetett meg Európa egyik legsúlyosabb iskolai támadása, az ítélet ismét ráirányította a figyelmet a szülői felelősségre, a fegyvertartás szabályaira, de azokra a társadalmi kérdésekre is, amelyekre a tragédia óta sem születtek megnyugtató válaszok
A belgrádi Felsőbíróság ismételten ítéletet hozott Vladimir és Miljana Kecmanović ügyében, ők annak a fiúnak a szülei, aki 2023. május 3-án tömeggyilkosságot követett el a belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskolában. A támadásban kilenc diák és az iskola biztonsági őre életét vesztette, további hat személy pedig megsebesült.
A bíróság az apát, Vladimir Kecmanovićot 14 év és 6 hónap szabadságvesztésre ítélte súlyos közbiztonság elleni bűncselekmény, valamint kiskorú elhanyagolása és bántalmazása miatt. Felesége, Miljana Kecmanović 2 év és 11 hónap börtönbüntetést kapott ugyanebben a vádpontban. Az ítélet egyelőre nem jogerős, mind az ügyészség, mind a védelem fellebbezhet a Belgrádi Fellebbviteli Bíróságnál.
A döntés lényegében megerősítette a korábbi elsőfokú ítéletet, amelyet a fellebbviteli bíróság eljárási okokból hatályon kívül helyezett, és új tárgyalást rendelt el, így ez a második és egyben utolsó elsőfokú ítélet ebben az ügyben, a bírósági eljárást ugyanis nem lehet még egyszer erre a szintre visszautalni.
A szülői felelősség a per középpontjában
Az ügyészség a maximálisan kiszabható büntetéseket kérte. Nenad Stefanović főügyész szerint a bizonyítékok egyértelműen alátámasztották a szülők felelősségét, míg a védelem felmentést követelt arra hivatkozva, hogy a vádirat állításait nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani.
A bíróság megállapítása szerint Vladimir Kecmanović felelőssége különösen súlyos, mivel fia hozzáférhetett azokhoz a lőfegyverekhez, amelyeket a támadás során használt.
A fiú két pisztolyt vett ki a családi széfben tárolt fegyverek közül, majd az apja tulajdonában lévő fegyvereket magával vitte az iskolába. Az első tanítási órán tüzet nyitott osztálytársaira, tanáraira és az iskola biztonsági őrére.
Mivel az elkövető a bűncselekmény idején még nem töltötte be 14. életévét, a szerb büntetőjog értelmében jogilag nem volt felelősségre vonható. Ezért a tragédia után a közvélemény figyelme elsősorban a szülők, illetve a környezet felelősségére irányult.
Két évvel később is maradtak nyitott kérdések
A tárgyalások során megszólaltak az áldozatok hozzátartozói is. A meggyilkolt gyermekek édesanyjai, valamint az iskolaőr családtagjai hangsúlyozták: számukra az ítélet nem a múlt visszahozásáról szól, hanem annak biztosításáról, hogy hasonló tragédia ne ismétlődhessen meg.
A családok szerint a per egyik legfontosabb kérdése annak kimondása volt, hogy a gyermekek nevelésében és a fegyverekhez való hozzáférés biztosításában viselt felelősséget nem lehet figyelmen kívül hagyni. Bár az ítélet nem enyhítheti a veszteséget, sok hozzátartozó szerint fontos üzenetet hordoz a társadalom számára.
A tragédiát követően eltelt időszakban azonban továbbra is élénk vita folyik arról, hogy a szerb állam és intézményrendszer mennyiben vonta le a szükséges következtetéseket. A történtek után szakértői munkacsoportok alakultak, ugyanakkor több érintett és civil szervezet szerint a felelősség teljes körű feltárása elmaradt.
Aleksandar Baucal professzor, a tragédia utáni szakértői munkában részt vevő szakemberek egyike szerint szükség lett volna egy független, valamennyi dokumentumhoz hozzáférő nemzeti bizottság felállítására.
Véleménye szerint egy ilyen testület pontosabb képet adhatott volna arról, hogy mely intézmények és szereplők mulasztásai járulhattak hozzá ahhoz, hogy a támadást nem sikerült megelőzni.
A szakember arra is figyelmeztetett, hogy a társadalmi erőszak kérdése továbbra sem került megfelelően napirendre. Megfogalmazása szerint az agresszív kommunikáció és a konfliktusok erőszakos megjelenítése ma is erőteljesen jelen van a szerbiai közéletben és a médiában.
A tragédia árnyéka továbbra is Szerbiára vetül
A ribnikari mészárlás máig az egyik legsúlyosabb iskolai támadás Európa közelmúltbeli történetében. A kilenc meggyilkolt gyermek és az iskolaőr családjai számára a bírósági eljárás nem jelenti a veszteség feldolgozását, legfeljebb csak reményt nyújthat arra, hogy a felelősség kérdése nem megy feledésbe.
Kapcsolódó cikk
A GYEREK LŐ, PAPA MEGY A SITTRE: Szerbiai iskolai lövöldözés, és a nyugati értékek +18
A hozzátartozók a tárgyalások során többször hangsúlyozták: számukra az ítélet nem a múlt visszaszerzéséről szól, hanem arról, hogy a hasonló tragédiák a jövőben megelőzhetők legyenek.
A Ribnikar-ügy ugyanakkor továbbra is számos vitát vált ki Szerbiában. Sok szakértő szerint a bírósági felelősség megállapítása mellett a társadalomnak még mindig nem sikerült teljes körűen megválaszolnia, miként fordulhatott elő, hogy egy 13 éves fiú két nappal a támadás előtt kivett két pisztolyt apja fegyverszekrényéből, majd azokkal az ország egyik legelitebb iskolájában vérengzést hajtott végre.
A most kihirdetett ítélet fontos állomása a felelősség megállapításának, ugyanakkor a közéleti viták alapján sokan úgy látják, hogy a tragédia valódi tanulságainak feldolgozása még korántsem ért véget.
