Janša aligha lesz miniszterelnök, Szlovénia belép-e a Szerb Világba?

Szlovénia következő miniszterelnökét valószínűleg nem Janez Janšának hívják, ezt a Resni.ca vezetője garantálja, de azért legyünk óvatosak

Szlovéniában a parlamenti választások után úgy tűnik, hogy az ország jövőbeli kormányának kulcsa egy olyan párt kezébe került, amely tegnap még a politikai peremen volt, ma pedig már a hatalom ajtaját feszegeti. A Resnica vezetője, a szerb származású Zoran Stevanović most hirtelen olyan pozícióban találta magát, ahol már nem az a kérdés, mit mond – hanem az, mit kér.

Zágrábi kollégánk első elemzése gyakorlatilag minden lényeges kérdést lefedett, egy dolgot kivéve, amely nélkül nehéz lenne megérteni az eseményeket, és amely előbb vagy utóbb úgyis fel fog merülni. Aki némileg ismeri a szlovén nyelvet, az tudja, hogy a leglágyabb délszláv nyelvről van szó, amelyből hiányzik a „ty” hang, így ahol más délszláv nyelvek ezt használják, ott a szlovénok „cs”-t mondanak.

Mindössze annyi történt, hogy a választások után döntő pozícióba került Resnica elnöke, Zoran Stevanović nem szlovén, hanem szerb származású. Ezért a térségben már felmerültek a félelmek, hogy Belgrádnak esetleg befolyása lehet a szlovén politikára is. Erről tanúskodik a szarajevói Istraga cikke is – nem véletlenül.

A mérleg nyelve

A szlovén parlament (Državni zbor) összesen 90 képviselőből áll. Az előzetes eredmények szerint a Szabadság Mozgalom (Gibanje Svoboda) 29 mandátumot szerezhet, a Szlovén Demokrata Párt (SDS) 28-at, az Új Szlovénia – Kereszténydemokraták (NSi) 9-et, a Szociáldemokraták (SD) 6-ot, a Demokraták 6-ot, a Resnica 5-öt, valamint a Baloldal (Levica) szintén 5-öt, míg a kisebbségek két helyet kapnak.

Kapcsolódó cikk

A győztes is veszített, a vesztes is győzött

Az eredmények azt mutatják, hogy a két politikai blokk vezetői közül egyik sem tud elegendő mandátumot felmutatni ahhoz, hogy a Resnica támogatása nélkül kormányt alakítson. Magyarul: mindenki számol, de a matek csak egy ember bevonásával jön ki.

A baloldali blokkot vezető Robert Golob, a jelenlegi miniszterelnök ugyan számíthat a szociáldemokraták (SD) és a Levica támogatására, de ez – még a kisebbségi képviselőkkel együtt sem – elegendő az új mandátum megszerzéséhez.

Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy támogatást kapjon az ideológiailag inkább Janez Janšához közel álló NSi-től és a Demokratáktól. Janša pedig e két párt támogatásával sem tud kormányt alakítani, így gyakorlatilag Stevanović kezébe kerül a döntés joga, vagyis – hogy az elcsépelt kifejezést használjuk – ő a mérleg nyelve.

Janša ezért aligha számíthat túl sok jóra Stevanovićtól, aki többször is megtagadta az együttműködést vele, pedig ideológiai értelemben nem állnak túl messze egymástól, csakhogy Janša a kilencvenes évek elején az egyik élharcosa volt a szerb dominancia elleni lázadásnak Szlovéniában: esetleg ez is oka lehet a Janša elleni ellenszenvnek.

Kapcsolódó cikk

Globalnyik para Szlovéniában: az izraeliek Janšát segítik

„Majd meglátjuk, mi fog történni hosszú távon, lehet, hogy az SDS átél egy katarzist, lehet, hogy lecserélik az elnököt, és teljesen másképp fognak viselkedni, de abban a formában, amilyenben ma vannak, nem” – válaszolta egyértelműen Stevanović a STA szlovén hírügynökség beszámolója szerint az SDS-szel való együttműködésről feltett kérdésre.

A Resnica párt a 2021-es, Kranjban zajló oltásellenes tüntetések hullámán jött létre, és azóta olyan politikai erőként adta el magát a szavazóknak, amely gyakorlatilag mindent megkérdőjelez Szlovénia jelenlegi biztonsági és gazdasági kereteiben, és következetesen szembemegy a NATO-val, az Európai Unióval és általában mindennel, ami „fősodor”. A párt nagyobb szuverenitást és semlegességet akar, miközben relativizálja az orosz agressziót Ukrajnában.

Stevanović egy korábbi interjúban kijelentette, hogy pártja ellenzi Koszovó függetlenségét, és úgy véli, annak nincs jogi alapja. Aleksandar Vučić politikáját „kiegyensúlyozottnak” nevezte.

Mit jelent Vučić kiegyensúlyozottsága?

A Resni.ca elnöke szerint kapcsolatokat kell fenntartani Brüsszellel, Moszkvával és Pekinggel is – ez nem gyengeség, hanem okos állami stratégia.

„Egy olyan időszakban, amikor a kis országok eltűnnek a nagy blokkok árnyékában, Szerbia megmutatja, hogy lehet mindenkivel együttműködni, miközben megőrzi önállóságát. Ez egy olyan modell, amelyet más országok, köztük Szlovénia is követhetne” – fogalmazott, vagyis magyarra lefordítva: lehetne akár olyan is, mint Szerbia.

A politikus azt is javasolta, hogy a szlovéniai szerbek kapjanak kisebbségi státuszt – amit egyesek jogkiterjesztésként, mások geopolitikai előkészítésként értelmeznek.

Stevanovićot azzal is megvádolták, hogy kapcsolatban áll a hírhedt montenegrói škaljari klánnal, mivel annak tagjai jelen voltak a Resni.ca egyik rendezvényén, amit ő tagadott.

A történet ezen része ismerős lehet: ha nincs botrány, akkor majd lesz, vagy ha önmagától nem lesz, akkor keletkezik, vagyis inkább „csinálódik”.

Minimum a belügyminisztérium kell neki

A jövőbeli kormány támogatásának feltételeként Stevanović minimum a belügyminisztérium irányítását, azaz a biztonsági rendszer feletti kontrollt követeli.

Az Istraga szerint amennyiben igazak azok az állítások, hogy a Resni.ca egy olyan regionális szerb párt, amelyre Belgrádnak befolyása van, akkor Szlovénia Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Koszovó után egy újabb ország kerülhet abba a zónába, ahol a szerb befolyás – finoman vagy kevésbé finoman – alakítja a politikai valóságot.

A regionális folyamatok azt mutatják, hogy Szerbia mára háttérbe szorította egyetlen komolyabb versenytársát, Horvátországot is. Zágráb ugyanis – különösen a boszniai együttműködések révén – olyan politikai teret nyitott meg, amely megerősítette a szerb befolyást a térségben, és legitimálta az etnikai alapú politizálást a Balkánon.

Kapcsolódó cikk

SzlovéniaLjubljana december végéig kitiltotta a balkáni rezesbandákat

Ebben a játszmában rendszerint az kerül előnybe, akinek a határain kívül is jelentős etnikai közössége – kisebbsége – van.

Így még az az egyetlen ország is, amely ugyan határos Horvátországgal, de eddig nem állt közvetlen belgrádi befolyás alatt, egyre inkább közeledik Szerbiához, miközben fokozódik a feszültség Zágrábbal.

Elképzelhető, hogy a „szerb világ” esetleg csak illúzió – és inkább egy újfajta „jugoszláv valóság” körvonalai rajzolódnak ki, amelyben szerb dominanciával létrejön valami, amibe a térség népei egyszer-kétszer-háromszor már belebuktak. Racionálisan gondolkodva ennek a lehetősége a nulla körül van, viszont a politikának általában túl sok köze nincs a racionalitáshoz.