Franciaország
Amikor kitör egy háború, a tábornokok megszállják a stúdiókatA Charlie Hebdo szerint a francia hírtévék háborús show-t csinálnak
Amikor kitör egy háború, a televíziós stúdiók azonnal rámozdulnak. A francia Charlie Hebdo szatirikus írása azt mutatja meg, hogyan lepik el ilyenkor a hírcsatornákat a nyugállományú tábornokok és katonai szakértők, miközben a háború lassan televíziós műfajjá válik. A célpont ezúttal a francia média, de ha az olvasó néhány jelenetet máshonnan is ismerősnek érez, az aligha a véletlen műve.
Az alábbi írás nem a BALK szerkesztőségének terméke, hanem a francia Charlie Hebdo cikkének magyarítása. A szöveg a francia médiát veszi célba, de az olvasó könnyen találhat benne ismerős jelenségeket más országokban is.
Katonai menza tábornokok számára
Az első iráni csapások óta a francia televízió mintha a hadügyminisztérium egyik melléképületévé változott volna. A tábornokok nap mint nap sora váltja egymást a stúdiókban, reklámszünetek közé ékelve demonstrálják a taktikai szakértelmet. Ez egy jól bevált médiakampány, amelyben a szakértő állítólagos függetlenségét gyakran a védelmi minisztérium támogatja.
Van valami sajátos abban, hogy amikor kitör egy új háború: hirtelen újrahasznosíthatóvá válik a felhalmozódott nyugállományú tábornoki kar. Az amerikai és izraeli beavatkozás kezdete óta a BFM, az LCI, a CNews, sőt a franceinfo is katonai menzává alakította át a stúdióit.
A szereposztás állandó. A szereplők mindig ugyanazok: „másodosztályú” vagy nyugdíjas tábornokok, akik tanácsadók vagy újságírók lettek, és akiket a műsorvezetők extázisban „tábornok úrnak” szólítanak, olyan tisztelettel, mint egy frissen leszerelt katona.
Mindeközben a villogó 3D-s térképeket bámulva, öltönyös nyugdíjasok vitatják meg az iráni ballisztikus rakéták hatótávolságát, elemzik a Forradalmi Gárda külföldi műveleteket irányító al-Qods haderejének felépítését, vagy mérlegelik az amerikai légi-tengeri haderő összetételét.
És ez bejön: az időjárás-jelentés és egy egészségbiztosítási reklám között a tévénéző, aki a kötelező katonai szolgálat felfüggesztése óta nem látott egyetlen katonát sem, hirtelen egy parancsnokság hangulatába csöppen. Ha nem is érti a háborút, de legalább elsajátítja a szókincsét.
Hogy jobban tudjuk értelmezni ezeket a célzott bombázásokat, távvezérelt lőszereket és a rakétavédelmi rakétákat, a Charlie Hebdo úgy döntött, hogy március 2-án, hétfőn 11 és 14 óra között megnézi a négy legnagyobb francia hírtelevíziót.
Az eredmény: néhány reklámszünet és rövid, nem katonai hírek kivételével a műsoridő nagy részét a harcoló felek ballisztikai és taktikai elemzésének szentelték. Három óra alatt nem kevesebb mint tizenegy tábornokot láthattunk sűrű egymásutánban a négy stúdióban.
Televíziós katonai show
Késődélelőtt a BFM csatornán Bernard Norlain tábornok, a légierő volt parancsnoka tartott előadást. Két technikai elemzés között, amelyek Irán „stratégiai mélységéről” szóltak, miután Irán egyszerűen túl nagy ország ahhoz, hogy könnyű legyen bombázni –, így hát a politikai valóság utolérte a műszaki adatokat.
A stúdió Amerika-barát hangulatától feldühödve a tábornok végül élesen helyre tette az újságírókat, emlékeztetve őket arra a kellemetlen részletre: hogy ha Irán atomfegyvert gyárt, az elsősorban azért van, mert Donald Trump 2018-ban egyoldalúan felmondta a nukleáris megállapodást. Élő adásban kényelmetlen helyzet alakult ki, amelyet a műsorvezető úgy kezelt, hogy sietve visszatért a rakéták témájához.
A televízió szereti úgy bemutatni ezeket a szereplőket, mint független gondolkodókat. Guillaume Ancel volt alezredes szerint a kép némileg árnyaltabb. Elmondása alapján néhány nyugalmazott tábornok még a televíziós szereplés előtt fejtágítást kap a vezérkartól. A stúdióban aztán fegyelmezetten megismétlik azokat a fordulatokat, amelyeket a minisztérium elfogadhatónak tart. Akadnak kivételek, idősebb tisztek, akik kevésbé törődnek az intézmény véleményével, de a rendszer azért működik.

Izraeli csapások Libanonban: „Az izraeli terv az egész régió megtisztítása; már megtették ezt Iránnal, és valószínűleg végig is viszik a munkát, mert senki sem állítja meg őket” – mondta Vincent Desportes nyugalmazott tábornok a franceinfo műsorában (Forrás: X platform, franceinfo)
A legtöbb meghívott szakértő a második szekcióhoz tartozik. Ez a sajátos státusz azt jelenti, hogy a tábornok hivatalosan tartalékban marad, megtartja rangját, cserébe kötelessége tartózkodni a kormány nyílt bírálatától. A képernyőn szerepelhet, díjazást kaphat, feltéve, hogy nem kérdőjelezi meg az elnöki döntéseket.
Ez a televíziós katonai show egyébként nem új keletű. Már az első öbölháború során – amelyet a televízió először közvetített élőben – a francia közönség felfedezte a csatornák rajongását a nyugalmazott tábornokok és a kis hadműveleti térképek iránt.
A stúdióban megjelenő tisztek így mindennapos jelenséggé váltak, és vendégként történt megjelenésük után gyakran rendszeres kommentátorok lettek. Néhányan közülük, mint például Michel Goya ezredes vagy Jakovlev tábornok, állandó bútordarabbá váltak a stúdiókban.
Guillaume Ancel szerint van ennek haszna is. A társadalom egyre távolabb került a honvédelem kérdéseitől. „A kötelező katonai szolgálat idején a lakosság jó harmada rendelkezett katonai ismeretekkel, ma ez az arány 3%”. Amikor a teheráni propaganda azt állítja, hogy négy rakétával elsüllyeszt egy amerikai repülőgép-hordozót, nem árt, ha kéznél van valaki, aki emlékezteti a közönséget arra, hogy egy ballisztikus rakétát repülés közben nem lehet átprogramozni, és matematikailag nulla esélye van arra, hogy eltaláljon egy mozgó célpontot.
A hadsereg a jobboldal fellegvára
A meghívottak köre ugyanakkor beszédes. A hadsereg, mint köztudott, nem éppen a baloldali erők gyűjtőhelye. Egy 2019 es felmérés szerint a laktanyák környéki szavazókörökben felülreprezentáltak voltak a radikális jobboldali RN szavazói. Ez a Rassemblement National párt, vagyis magyarul a Nemzeti Tömörülés, amely Marine Le Pen pártja. Ez a probléma még inkább jelen van a vezetők körében, ha hinni lehet egy a vezérkarhoz közeli forrásnak.
Sok tiszt katolikus, nagyon hagyományos és konzervatív környezetből származik, ami miatt fogékonyak Putyin nyugati dekadencia-elméleteire, amelyek szerint a Nyugat hanyatlóban van. A hadsereg karikatúraszerűen férfiakból álló kaszt: a laktanyákban még mindig hiába keresnénk olyan nőt, aki tiszti rangban van. Ez elégé logikus, ha figyelembe vesszük, hogy a minisztérium adatai szerint a nők aránya a tiszti állományban alig haladja meg a 10%-ot.
Meglepő azonban látni ezeket a fontos embereket a tévében parádézni, ha ismerjük a belső kultúrát. A francia hadseregben az átláthatatlanság a 19. század vége óta jellemző vezetési módszer része.
Mindez azért is feltűnő, mert a francia hadseregben hosszú ideje erős a hallgatás kultúrája. Egy volt személyzeti vezető szavai szerint „a háború egy sor mocskos dolog. A katonákat azért fizetik, hogy elkövessék ezeket a mocskos dolgokat, és hallgassanak, aki beszél róluk, az áruló.”
Ez a könyörtelen hallgatási törvény a ruandai népirtástól a srebrenicai mészárlásig lehetővé tette a hierarchiának, hogy eltitkolja az állam legsúlyosabb kudarcait anélkül, hogy egyetlen magas rangú tiszt is nyilvánosan kifogásolta volna azokat.
Ma ugyanezek a tisztek a hírtelevíziókban kommentálják Irán ballisztikus fegyverarzenálját vagy a Fehér Ház stratégiáját, taktikai zsargonnal tömve tele a nézők fejét. A saját botrányairól a nagy többség továbbra is hallgat, mások háborúiról viszont szívesen beszél.

