Horvát tömegtájékoztatás: amikor a profit megeszi a politikát

Tulajdonosi hálók, hirdetési alkuk és külföldi médiabefektetők árnyékában formálódik a horvát médiapiac

Bár a szélcsend nem teljes – a miniszterelnök Kijevben volt, Šušnjar gazdasági miniszter az Egyesült Államokba utazott valamilyen energetikai konferenciára, „Zoki Bond” Milanović pedig Izrael körül erőlködött – a mai nap alkalmasnak tűnt arra, hogy körbejárjuk a horvát tömegtájékoztatás témáját.

Nincs sem kormánypárti, sem ellenzéki orgánum

Ahogy ezt felénk szokták mondogatni, Horvátország e tekintetben is különös, mint a hagymaszósz.

A földkerekség országainak túlnyomó részében a sajtó, az elektronikus médiumok általában kormánypártira és ellenzékire bomlanak, ehhez csapódik a jellegzetesen apolitikus rétegsajtó, a „Mit főzzünk ma?” örök kérdésével, illetve különböző kütyük, fegyverek, szerszámok, vitorlavászon rejtelmeivel.

Plenković miniszterelnök gyakran panaszkodik, hogy a nagyközönség nincs megfelelő módon tájékoztatva a kormány eredményeiről, s hogy a médiumok nemegyszer hisztérikusan reagálnak mindenre, ami csak egy kicsit is botrányszagú.

Az, akinek hűségére a kormány mindenkor számíthat, a HINA, a horvát nemzeti hírügynökség és a közszolgálati televízió, bár ez utóbbi néha kísérletet tesz az objektivitás látszatának megőrzésére. Ez érthető, ugyanis a kormány pénzeli mindkettőt, közvetlenül a költségvetésből, illetve a lakosság túlnyomó része által gyűlölt, kötelező rádió-téve előfizetésből.

Az összes többi ott áll ugrásra készen, a „ha nincs botrány, majd mi csinálunk“ mentalitásával. Ez sűrűn a tudósító agyára megy, de a polgárok is határozottan unják, a médiumokba vetett bizalmuk igen alacsony mutatókat produkál, a nem kevésbé irritáns közvéleménykutatásokban.

Apropó, közvéleménykutatás. Az utóbbi mondhatni tíz évben ezek teljesen megbízhatatlanok és ebből kifolyólag szinte rendszeres a pofára esés egyes választások eredményének előrejelzésében – világszerte. Lásd: Trump.

Persze a valóságban a helyzet ennél jóval árnyaltabb, de az egyszerűsítés a szükséges velejárója minden újságcikknek.

Amikor a profit megeszi politikát

A helyzet egyik lehetséges magyarázata valahol ott lehet, hogy az írott sajtó szerepe és befolyása lassan a nulla felé konvergál.

Az egykor a tömegtájékoztatás pilléreinek számító napi- és hetilapok súlyos anyagi gondokkal küzdenek, a szó szoros értelmében napi szinten élet-halál harcot vívnak az egyre zsugorodó hirdetési piacért, a fizikai, nyomtatott eladott példányok számát, a tirázst szinte senki sem emlegeti.

A Tisak mindennel foglalkozik, csak azzal nem, ami a nevében van (Forrás: Tisak)

Jellemző a közállapotokra, hogy az eredetileg a sajtó terjesztésre szakosodott kiskereskedelmi lánc, a Tisak (magyarul Sajtótermék) tavaly bejelentette, hogy visszavonul a sajtótermékek terjesztéséből, ezt a kormány oldotta meg valahogy a költségvetésből. Főként azért, hogy a turisták nyáron ne maradjanak újság nélkül a tengerparton.

Tehát a politikai pártok számára teljesen felesleges költség lenne bármelyik lap fenntartása. Ha valamit szeretnének a hasábokon látni, azt üzleti alapon elintézik, azaz én neked hirdetést, te nekem hízelgő cikket/cikksorozatot.

Ez a hozzáállás tükröződik az internetes hírközlésnél is. Ugyanakkor, mivel a kormánypárt viszi el a balhét a legtöbb botrányért, az ellenzék itt kissé jobb helyzetben van, mivel a helyzet fokozása érdekében a portálok szívesen – és ingyen – közlik az ellenzék elmésségeit ezzel, vagy azzal kapcsolatban.

A gyakorlatban ez természetesen semmit sem jelent, mert ugyanolyan boldogan közlik az ellenzékhez köthető botrányokat is, amikor viszont a kormánypárt jut ingyen ebédhez. Amikor tétje van a dolognak választások, ilyesmi, a nagyok általában a kormánypárttal bújnak ágyba, amely ki tudja őket fizetni, míg a kisebbek az ellenzéket támogatják.

Itt még csak annyit tennénk hozzá, hogy a hagyományos sajtó főként horvát kezekben van, a Večernji list kivételével, amely az osztrák Styria tulajdona. A Jutarnji list és a Slobodna Dalmacija a zágrábi Hamza média, a Glas Slavonije, Glas Istre és a Zadarski list a Glas Slavonije Rt. a Novi list pedig a Media Solutions, ugyanazon eszéki tulajdonosok által vezetett médiacég tulajdonában van.

Kereskedelmi televíziók

Három évvel ezelőtti adatok szerint – és ezek javarészt ma is aktuálisak – mindhárom vezető kereskedelmi televíziós csatorna Horvátországban (két országos és egy kábel TV) luxemburgi és német cégek tulajdonában vannak.

Továbbá megjegyzendő, hogy 9 horvát hírportál tulajdonosa Németországból, 4 hírportál tulajdonosa Ausztriából, 2 hírportál tulajdonosa Luxemburgból, 2 hírportál tulajdonosa pedig Szlovákiából származik.

További 8 hírportált a Hanžeković család birtokolja, egy hírportál Ninoslav Pavić kezében van.
Itt a megszokott keverés-kavarás van napirenden, de mindennek középpontjában továbbra is a pénz áll, a politika másodlagos.

Jellemző eset a Nova TV esete. A Nova TV tulajdonosa és egyetlen részvényese a SLOVENIA BROADBAND S.Á R.L. cég, amelynek bejegyzett irodája Luxemburgban található, a Rue Edward Steichen 2. címen.

A SLOVENIA BROADBAND cég egyúttal egy hírportálnak, az Dnevnik.hr-nak is a tulajdonosa. A Nova TV valódi tulajdonosai az Amszterdamban bejegyzett United Group mögött rejtőznek, társtulajdonosai pedig a szerb vállalkozó, Dragan Šolak és a brit befektetési alap, a BC Partners.

Šolak cégei a délkelet-európai piacokon a elsőbbségért folytatott küzdelemben megjelenő botrányokról ismertek, hajlamosak megkerülni a szabályokat és elkerülni az adófizetést.

A United Media különös adózási technikája

A Malta Files dokumentumai, amelyek 2017-ben az Európai Kutatási Együttműködés (EIC) birtokában vannak, kimutatták, hogy a Nova TV tulajdonosa elkerülte az adófizetést Horvátországban, ahol egy év alatt a Hrvatski Telekom, Iskon és VIPnet 6,7 millió eurót fizetett a United Media Groupnak televíziós jogokért.

Ez a pénz a United Media Group ciprusi és liechtensteini titkos számláira került, anélkül, hogy ez után Horvátországban adót fizettek volna.

Nevezetesen a United Group a United Media cégén keresztül más kábelhálózatok (Sport klub kanali, Grand, Cinemania, N1) tartalmainak terjesztésével is foglalkozik, és ezeknek a csatornáknak a sugárzási jogait a horvát kábelszolgáltatók (HT, Iskon, A1) fizették be az United Group egyik leányvállalatának máltai címére.

Mivel Málta nem adóparadicsom, hanem az EU-tag, amellyel Horvátországgal megállapodást írt alá a kettős adózás elkerüléséről, a La Valettában fizetett adót (35 százalék) úgy számolják, mintha Horvátországban fizették volna ki.

Máltán azonban van egy érdekes szabály, hogy az adók 85 százalékát visszatéríti azoknak a külföldi cégeknek, amelyek csak náluk vannak bejegyezve „papíron”, ami azt jelenti, hogy az United Group valójában csak az adó 5 százalékát fizette ki.

Szóval így élünk mi, Croátiában.