Araszolgat a hidrogén is – brit-horvát konferencia a lehetséges együttműködésről

Autók, vonatok és tetőpanelek: így épülne fel a hidrogénkorszak

Az eurokraták eszeveszett és eszét vesztett zöldítései, amelyek nem kis mértékben hozzájárultak a kontinens iparának leépüléséhez, valamikor a jövőben akár még eredményesnek is bizonyulhatnak.

Ez természetesen nem a túlfizetett, pöffeszkedő elvtársaknak lesz köszönhető, akik egy politikai biztos arroganciájával osztják az észt, hanem a fejlesztőcsapatoknak, feltalálóknak, akik fantáziát látnak a hidrogén erőforrásként történő hasznosításában.

Mielőtt tovább lépnénk, a hidrogénalapú gazdaság még nagyon messzi távlatként van jelen, sem a gáz fejlesztése, sem ennek szállítása, tárolása még korántsem tekinthető sem gazdaságosnak, sem kielégítően megoldottnak.

Azonban világszerte van mozgolódás, így például az ausztrálok megkezdték az üzemanyagcellás áramfejlesztők telepítését kisegítő megoldásként, kiváltva az eddig használatos dízelgenerátorokat.

Lehetséges brit-horvát együttműködés a hidrogén felhasználásában

A zágrábi brit nagykövetség által szervezett konferencián Samantha Dunger, a nagykövetség alkalmazottja és Vjekoslav Jukić, a Gazdasági Minisztérium Energiapolitikai és Tervezési Ágazatának vezetője mondott bevezetőt, amit ennek muzsikaszó-jókívánság jellege miatt nem közlünk.

Vjekoslav Jukić, a horvát Gazdasági Minisztérium Energiapolitikai és Tervezési Osztályának vezetője, mint illetékes elvtárs, a hidrogén horvátországi felhasználásának kilátásairól beszélt, ennek során megemlítette a hidrogénpiac létrehozását, amire talán érdemes lesz odafigyelni (Forrás: zágrábi brit nagykövetség)

A konkrétumokra Ankica Kovač, a Zágrábi Egyetem Gépészmérnöki és Hajóépítő Karának előadója (Fakultet strojarstva i brodogradnje, FSB) világított rá, mondván, hogy Horvátországnak vannak megvalósításra kész projektjei, az Egyesült Királyság pedig rendelkezik tapasztalatokkal, és olyan cégei is vannak, amelyek berendezéseket és megoldásokat kínálnak.

A horvát fél ismertette az Észak-Adriai-Hidrogénvölgy projektet is, amelynek tagjai Horvátország, Szlovénia és Olaszország északi része.

A projekt 37 partnert köt össze, több mint 120 résztvevővel, és a cél a hidrogéntermelés, azaz olyan technológiák fejlesztése, amelyek biztonságosak a környezet számára.

Lényegében ezzel arra törekszenek, hogy piacot teremtsenek a zöld hidrogénnek. Emma Guthrie, a British Hydrogen Energy Association munkatársa az Egyesült Királyság helyzetéről beszélt. Szólt az ország küldetéséről 2030-ig, valamint a fosszilis tüzelőanyagokról a fenntartható energiára való átmenetről is.

Vesna Kučan Polak, a Szénhidrogén Ügynökség munkatársa ismertette a tanulmányt, amely a horvátországi hidrogénhasználat állapotát és potenciálját elemzi.

„A helyzet az, hogy a hidrogént használó iparágunk nem túl nagy, még nem kezdődött meg érdemben a zöld hidrogén előállítása, de ez várhatóan hamarosan változni fog. A tanulmányból láthatjuk, hogy a közlekedési szektor az egyik leggyorsabb módja annak, hogy a hidrogént bevezessük a gazdaságunkba. Ennek előnyei vannak, mint például az égéstermékek, illetve ezen belül a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése. A hidrogént megoldásként látjuk ott, ahol az akkumulátorok nem elegendőek, például a vasúti közlekedésben.”

Mit mondtak a cégek

A konferencia keretében üzleti lehetőségeket is megvitattak. A brit cégek képviselői mellett a horvát cégek munkatársai is felszólaltak.

Kapcsolódó cikk

HIDROGÉNVÖLGY ÉS EGYÉB GYÖNYÖRÖK: Zöld hidrogénnel folyó Kánaán a kéklő Adrián

Filip Stojmenović, a DOK-ING Energo munkatársa beszélt arról, hogyan dolgoznak a hidrogénnel.

„Olyan termokémiai hulladékkezelési üzemet állítottunk elő, amely úgy működik, hogy különféle anyagokat – elsősorban veszélyes műanyaghulladékot, biomasszát, textíliákat – ezer Celsius-fokos hőmérsékletnek teszünk ki oxigénmentes légkörben, így ezeknek az anyagoknak a molekulái oxidáció nélkül bomlanak, vagyis olyan szintézisgáz keletkezik, amelyből hidrogén nyerhető ki: ez pedig közvetlenül felhasználható tüzelőanyagként, vagy hidrogént nyerhetünk belőle. Mondhatni, a végtermékünk a hidrogén, a jövő üzemanyaga.”

Mario Perić, a Končar konszern munkatársa emlékeztetett a vonatgyártás hagyományára a cégnél, és hozzátette, hogy jelenleg kifejlesztettek egy elektromos akkumulátoros vonatot, de tervben van az első hidrogénmeghajtású horvát mozdony elkészítése is.

Amit nem említettek

Amit a konferencia résztvevői nem említettek, az egy izgalmas fejlesztés, amelyet a belga Solhyd jelentett be valahol 2025 szeptemberében. A hagyományos napelemekkel ellentétben a tetőre telepített hidrogénelőállító rendszerek napenergiát használnak arra, hogy közvetlenül a vizet (gyakran levegőből kivont vízpárát) hidrogénre és oxigénre bontsák.

Ezek a panelek normál körülmények között naponta körülbelül 250 liter hidrogént termelnek. Ez azért rendkívül érdekes, mert gyakorlatilag „házhoz szállítja” a hidrogént, összekapcsolva a helyben lévő fogyasztókkal, akik áramfejlesztésre, fűtésre, járművek feltöltésére használhatják.

Belgiumban épül a világ első hidrogéntermelő napelemparkja (Forrás: Solhyd)

Ez nemcsak a háztartásokra alkalmazható, hanem telephelyekre, gyárakra is, így egyrészt decentralizált, nagy ellenállóképességű rendszer létrehozására alkalmas, másrészt pedig gyakorlatilag kiiktatja a hidrogén vezetékes szállításának problémáit.

Jelen pillanatban ez még nagyon kezdeti fázisban van, mert a kezdeti költségek magasak az összetett alkatrészek és a korai gyártási szakasz miatt, de meg kell birkózni majd a biztonsági követelményekkel is.

A Hindenburg-katasztrófa óta nem kell különösképpen magyarázni senkinek sem, hogy a nyomás alatt álló hidrogén tárolása megfelelő biztonsági óvintézkedéseket igényel, mivel gyúlékony, illetve robbanékony.

A Hindenburg-katasztrófa óta a közvélemény nem energiapolitikára, hanem lángoló léghajókra asszociál – nem teljesen alaptalanul. (Forrás Wikipédia, a kép eredetileg fekete-fehér)

Ugyancsak megoldásra vár a megfelelő tárolási infrastruktúra is. Ahhoz, hogy egy ilyenfajta rendszer széles körben elterjedjen, biztonságos és költséghatékony helyszíni tárolási megoldásokra van szükség.

Viszont egy ilyen energiaszegény kontinensen, ahol mi élünk, minden apró lépés számít.