A kihallgatott magánya

A szolidaritás elszalasztott pillanata egy pozsonyi tüntetésen

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Orosz Örs neve január 30-án bejárta a magyar nyelvű sajtót, amikor a rendőrök bevitték kihallgatásra a Beneš-dekrétumokat megkérdőjelező pozsonyi tüntetésről. Talán másoknak is feltűnt valami megmagyarázhatatlan furcsaság a sztoriban. Az egy szem kihallgatott története mögött feltételezhetően súlyosabb történetek rejlenek.

A szerző a bumm.sk hírportál főszerkesztője

Ezen a portálon már több cikket szenteltünk a Beneš-dekrétumok kritikájának, kriminalizálásának és a szlovákiai magyarok különböző tiltakozó akcióinak, amelyeknek ez a pozsonyi tüntetés lehetett volna az ékköve. Most szakítva kissé az elemzői attitűddel inkább a felmerülő kérdésekre koncentrálnánk, és a végén bizony némi moralizálásra is ragadtatja magát szerző, mert valami nem klappol. De visszatérve az eseményekhez!

Kapcsolódó cikk

Nemkívánatos csomag került a felvidéki karácsonyfák alá

A tüntetést eredendően a Köz.ügy nevű, fiatalokból álló csoport szervezte, és sok ismert aktivista mellett felszólalt a Beneš-dekrétumok ügyét még tavaly felmelegítő Progresszív Szlovákia, azaz a legnagyobb ellenzéki párt képviseletében a magyarul is beszélő Martin Dubéci, illetve a szlovákiai magyar hagyománynak megfelelően a kérdést a todolist-jén tartó Magyar Szövetség elnöke, Gubík László is.

A következő események ismeretében felidéződhetnek Gubík ismertté válásának körülményei is, amikor is a kettős állampolgárságot tiltó szlovák törvények idején bejelentette a szlovák hatóságoknak, hogy márpedig ő felvette a magyar állampolgárságot, de nem kíván lemondani a szlovákról.

A tiltakozáson kevesen voltak – kb. 300-an –, pedig hetek óta bejelentett tüntetésről volt szó, amelyre külön buszokat is biztosított a Magyar Szövetség.

Kapcsolódó cikk

Újra szól a régi sláger Szlovákiában: a Beneš-dekrétumok ismét árkokat vájnak

A magyar kormány támogatásából működő Ma7 publicistája elsősorban a kanapéhuszárokat kárhoztatta az alacsony létszámért. Hozzá kell tenni, hogy a politikai spektrum ezen oldalán nem ritka, hogy kétségbe vonják a liberálisabb gondolkodásúaknak még a magyarságát is, ami az utóbbi években nyilván nem építette a közös ügyek iránti szolidaritást.

A tüntetés szervezői egy olyan sárga mellényt biztosítottak a résztvevőknek, melynek kétnyelvű, magyar és szlovák felirata szerint az illető megkérdőjelezi a Beneš-dekrétumokat. A helyszínen lévő rendőrök megkérték a szervezőket, hogy vetessék le a mellényeket a tüntetőkről, akik a felszólításnak eleget is tettek.

A tömeg így lassan megszabadult a plusz ruhadaraboktól, miközben Orosz Örs éppen fordítva cselekedett – éppen ekkor bányászta elő a zsebébe rejtett mellényt és öltötte azt magára, amit a rendőrök azonnal észre is vettek. Végül nem a mellény felirata miatt, hanem azért kísérték be Orosz Örsöt az őrsre, mert nem engedelmeskedett a szervezők felszólításának. És ezen a ponton kezdődnek a kérdések.

Miért maradt magára Orosz Örs? A szervezők miért nem álltak ki az általuk kiosztott mellény viselése mellett? A tüntetés résztvevői miért nem vették vissza a korábban általuk is felvállalt mellényt, hiszen többszáz kihallgatás valószínűleg meghaladta volna a rendőrség kapacitását… Még a kezdeti sokk után is meglátogathatták volna a kihallgatás helyszínét és követelhették volna Orosz elengedését…

Kapcsolódó cikk

Balkáni állapotok a pozsonyi parlamentben – büntethetővé vált a Beneš-dekrétumok kritikája

Ehelyett a tüntetés lezajlott, a beszédek pedig kiálltak a szólásszabadság korlátozása ellen… Szóban. Pontosabban Gubík azért készített egy közös videót Orosszal a szabadon engedését követően, de a szereplők bántóan magányosaknak tűntek a késő esti pozsonyi utcákon.

A szlovákiai magyar sajtó jobbára előjel nélkül dolgozta fel az események krónikáját – a fentebb felsorolt kérdések nélkül. Mi több, az Új Szó egy feltehetően álnéven megjelentett publicisztikája Orosz Örsöt úgy jellemezte, mint aki kereste az alkalmat a letartóztatására, közben pedig felidézte a korábban vele rendezvényszervezésben együttműködő dél-szlovákiai polgármesterek kellemetlen élményeit is. Persze Orosznak ezeket az ügyeket is tisztába kell egyszer tennie, de ez most éppen nem az a pillanat. Ez a szolidaritás pillanata kellett volna hogy legyen, de erről a szlovákiai magyarság az utóbbi évtizedekben leszokott.