Most Újvidéken, 1994-ben Szabadkán érte támadás a katolikus templomot

A szerb nacionalisták módszerei nem változnak

A szerb pátriárka karácsonyi üzenetében arra hívott fel mindenkit, hogy lépjen túl a megosztottságon, nyújtson kezet másoknak, és értse meg, hogy szükség van egymásra. Porfirije pátriárka szerint a keresztény hit nem arra tanítja a szerbeket, hogy jobb időkre várjanak, hanem hogy már most a béke és Isten országának élő követei legyenek, akik nem félelemmel válaszolnak a félelemre, és nem gyűlölettel a gyűlöletre.

A pátriárka szerint a mai emberiségnek sürgetőbben van szüksége a béke forrásához való visszatérésre, mint valaha, mert a világ egyre mélyebb vallási, etnikai és kulturális megosztottságban él, a geopolitikai feszültségek növekednek, a háború egyre gyakrabban válik politikai és gazdasági eszközzé, miközben a globális hatalmi átrendeződés bizonytalanságot és félelmet szül.

Mindhiába a magasztos szavak

A szerb pátriárka mondott még egyebeket is a békét illetően, de mindez felesleges szócséplés maradt az újvidéki gyújtogatást követően.

Az éjszaka folyamán tűz ütött ki az Újvidék központjában lévő Szűz Mária Neve katolikus templom (székesegyház) bejárati ajtajánál. Zsellér Attila, a templom plébánosa szerint a tüzet szándékos gyújtogatás okozta.

Zsellér elmondta, hogy reggel hat óra körül érkezett a templomhoz, ahol a helyszínen már tűzoltók és rendőrök tartózkodtak.

„Azt mondták, hogy a tüzet nagy valószínűséggel szándékosan okozták, és jelenleg helyszíni szemlét végeznek” – nyilatkozta a plébános.

A tűzeset idején senki sem tartózkodott az épületben.

„Személyi sérülés nem történt, kizárólag anyagi kár keletkezett” – tette hozzá.

Zsellér szerint amióta ő a templom plébánosa, nem fordult elő hasonló incidens. A tűzeset indítékáról és a keletkezett anyagi kár mértékéről az eljárás lezárása után lehet majd pontosabb információkat tudni.

BALK: szimbolikus kár

Az újvidéki esetnek szimbolikus jelentősége van abban a városban, amely a vasútállomási tragédia után szembeszállt a jelenlegi rezsimmel, és ahol az államfő az utóbbi időszakban következetesen elkerüli a személyes jelenlétet.

A katedrális elleni támadás célja ugyanakkor megfélemlítő üzenetként értelmezhető, amely az újvidéki közösség ellen irányult, a legnagyobb kár ugyanis a békén és az együttélésen esett, ezért a pátriárka szavai mostanra már kiüresedtek.

Egy olyan városban, amelynek identitása éppen a vallási, etnikai és kulturális sokszínűségből épült fel, a katolikus székesegyház elleni támadás óhatatlanul túlmutat az anyagi káron. A kép az Újvidéki Műszaki Kar diákjainak oldalán jelent, azzal a megjegyzéssel, hogy a felelősök száma ezúttal is nulla (Forrás: X Platform)

Egy olyan városban, amelynek identitása éppen a vallási, etnikai és kulturális sokszínűségből épült fel, a katolikus székesegyház elleni támadás óhatatlanul túlmutat az anyagi káron. Akkor is, ha senki nem sérült meg, akkor is, ha a nyomozás még nem zárult le.

A szerb pátriárka békéről, megbékélésről és félelem nélküli együttélésről szóló szavai ebben a kontextusban különösen élesen ütköznek a valósággal. Nem azért, mert önmagukban ne lennének igazak, hanem mert a kimondott szavak és a megtörtént cselekedet között óriási szakadék tátong.

Amikor egy templom ajtaját felgyújtják, a békéről szóló üzenetek könnyen üres formulákká válnak, ha nem követi őket azonnali, egyértelmű társadalmi és intézményi reakció.

Az ilyen incidensek lassan, de biztosan erodálják a kölcsönös bizalmat. A félelem nem robbanásszerűen jelenik meg, hanem beszivárog a mindennapokba: egy soknemzetiségű közegben ez a fajta bizonytalanság különösen romboló, mert az együttélés alapját jelentő hallgatólagos megállapodást kezdi ki.

Újvidék esete arra figyelmeztet, hogy a béke nem a deklarációk szintjén létezik, hanem a határok tiszteletben tartásában, a másik közösség szentségének sérthetetlenségében. Ha ezek a határok átléphetők maradnak, akkor minden békéről szóló beszéd valóban szócsépléssé válik.

A kérdés most nem teológiai és nem is kizárólag rendészeti, hanem mélyen társadalmi: képes-e a közösség egyértelműen kimondani, hogy az ilyen cselekedetek nem férnek bele semmilyen feszültséggel magyarázott „normalitásba”.

Magyar reakciók

Az eset után a Vajdasági Magyar Szövetség Újvidéki Városi Szervezete közleményt adott ki. Ebben azt írták: mélységesen elítélik az oldalsó bejárat felgyújtását.

„Az ilyen vandál és erőszakos cselekmények nem csupán egy vallási épületet támadnak meg, hanem az alapvető tolerancia, együttélés és kölcsönös tisztelet értékeit is, amelyeket Újvidék és Vajdaság évtizedek óta ápol.”

Szerintük ez az incidens nem ronthatja meg a magyarok és szerbek közötti jó kapcsolatokat, sem Szerbia és Magyarország „kivételes államközi viszonyait”.

Visszatérnek a kilencvenes évek

A BALK-on már sokszor hangot adtunk annak a véleményünknek, hogy Szerbiában visszatérnek a kilencvenes évek, és ezt bizonyítja a mostani újvidéki gyújtogatás is: mivel 1994-re emlékeztet, amikor Szabadkán történt egy hasonló eset.

Kapcsolódó cikk

Elfogták az újvidéki gyújtogatás feltételezett elkövetőjét

Csak az nem gyújtogatás, hanem robbantás volt, és nem télen, hanem nyáron érte támadás a szabadkai ferences rendi templomot: a különbség csak annyi, hogy nem voltak főpapi szólamok.

Az eset után két vajdasági politikus – Kasza József és Szecsei Mihály – járt Zoran Lilić bábelnöknél, és megemlítették a szabadkai robbantást is, ami Kasza és Szecsei szavai szerint „nagy nyugtalanságot keltett a többnemzetiségű város polgárainak körében”.

Lilić elnök „mélyen elítélte” az esetet, és meggyőződését fejezte ki, hogy az illetékes szervek – mint korábbi hasonló esetekben – akcióba lépnek, és kézre kerítik a szabadkai ferences rendi templom elleni „vakmerő támadás” elkövetőit, hogy mielőbb bíróság elé állítsák őket, függetlenül attól, milyen nemzetiségűek.

Talán mondani sem kell, hogy nem történt semmi.

Nem sokkal később jártam Szabadkán, ahol a fenti képeket készítettem. Az azóta velem történt sok viszontagság ellenére is megőriztem őket, és most ezekkel tudom bizonyítani, hogy „vuk dlaku menja, ali ćud nikada” (a farkas a szőrét ugyan váltja, de a jellemét sohasem).