Megmenekülhet-e az EU a csúfos bukástól? Kell hozzá egy kis energia!

Talán felvirrad a nap, amikor nem a rögzített kupak lesz az EU fő szimbóluma

Így karácsony és új év között hagyományosan évértékelőket, mindenféle áttekintéseket szoktunk irkálni, részint azért, mert ebben az időszakban nehéz valami egyéb okosságot kitalálni, részint meg azért, mert az emberek állítólag szeretik az ilyesmit.

Idén valahogy nem érzek nagy kedvet az effajta szórakozáshoz. Egyrészt túl hektikus év volt a 2025-ös, gyakorlatilag nem volt uborkaszezon, másfelől viszont mondhatni, hogy a nagy geopolitikai helyezkedésen kívül konkrétan szinte semmi sem történt.

Oké, a Közel-Keleten sikerült valamilyen békeszerűséget felállítani, de az ukrán háború tovább folyik, pedig már régen pontot kellett volna tenni a végére. A Nyugat szovjet stílusú propagandája továbbra is ezer hülyeséggel riogatja a polgárokat, a para az egekbe csap, mert az oroszok ezt, meg azt.

Ezzel egyidejűleg hidegen fújnak az atlanti szelek és egyre többen hirdetik az EU összeomlását. Bár ezen sokan dolgoznak az óceán mindkét partján, a tapasztalat azt mutatja, hogy semelyik kását, így ezt sem eszik forrón.

Megmenekülhet-e az EU a csúfos bukástól?

A rendelkezésünkre álló információk alapján, úgy tűnik, hogy igen. Ha eltekintünk attól, hogy az európai politikai elitek, illetve a brüsszeli megabürokrácia józan ésszel felfoghatatlan, rossz döntéseket produkált az elmúlt pár év folyamán, a helyzet még mindig nem kritikus.

Bár Európa, illetve az EU gyors ütemben veszít geopolitikai jelentőségéből, ez nem jelent sokat, Európa ugyanis már jó ideje képtelen beleszólni a világ dolgaiba. Az elmúlt pár évtizedben az Egyesült Államok vezetését követte, lényegileg Amerika geopolitikai befolyásának volt a haszonélvezője, ha a valóságban nem is, de gondolati síkon mindenképpen.

Kapcsolódó cikk

FÚZIÓS ENERGIA: Vissza a jövőbe, de hol van a repülő autóm?

A legközelebb akkor kerültünk az önálló cselekvéshez, amikor az EU nagy része nem volt hajlandó részt venni Irak megszállásában, de ez egy másik történet. A csatlós lelkületnek köszönhetően befürödtünk az orosz-ukrán háborúval. Nemhogy lábon lőttük magunkat, de egy teli tárat voltunk szívesek kiüríteni saját magunkba, de most ezt is figyelmen kívül hagyjuk.

Európa, illetve az EU, igazi geopolitikai erőssége nem a hadereje, vagy mások sanyargatásának képessége, más eszközökkel, hanem a szinte fél milliárd embert felölelő közös piac. Ezt nem lehet kikerülni, mindenkinek fontos, kicsiknek, nagyoknak egyaránt.

Egyúttal az is tény, hogy az EU még mindig a világ második ipari ereje (hogy ez mennyire fontos, rámutat az amerikai AI válasza erre a kérdésre, amikor úgy csűri csavarja a dolgokat, hogy tulajdonképpen ipari termelésben az USA áll a második helyen, és nem az EU, mert ez utóbbi nem állam, hanem gazdasági entitás) de a kutatás-fejlesztésben is van mit letennünk az asztalra, mondjon bárki bármit.

Továbbá, némi szerencsével úgy tűnik, hogy a súlyos energetikai helyzetet is sikerül távlatilag rendbe tenni. Kevesen tudják, de a jelek szerint a németek megoldják a gyakorlatilag hasznosítható magfúzió kérdését.

Az élet nagyon egyszerű, de kell hozzá egy QI sztellarátor (Forrás: Proxima Fusion)

A müncheni székhelyű Proxima Fusion azt állítja, hogy a nagy Wedelstein 7x kísérleti fúziós erőmű sikereire támaszkodva 5 éven belül bemutatja az erőmű kereskedelmi változatát, amely 24/7 üzemmódban képes lesz energiát biztosítani a fogyasztók számára, jóval olcsóbban, mint bármilyen más energiaforrás.

A Proxima szerint két nagyon fontos dolgot sikerült megoldaniuk (a fenntartható fúzión felül), nevezetesen a reaktor jóval kisebb lesz, mint a Max Planck Intézet behemótja, ezért költséghatékony lesz az építése és használata. Azt is állítják, hogy az általuk tervezett reaktor meglévő, azonnal beszerezhető anyagokat és eljárásokat alkalmaz.

Ha energia van, minden van

Miután az EU legnagyobb rákfenéje az energiaszegénység – szükségleteinek 60 százalékát importálja – egy ilyen jellegű áttörés biztosíthatná az EU jövőjét. Az elöregedő lakosság, munkaerő problémáját a robotika – a jelenlegi fejlesztések erre utalnak – viszonylag egyszerűen meg tudja oldani.

Az általános boldogsághoz még csak annyi hiányzik, hogy megreformáljuk az EU-t, és eltávolítsuk a sok szerencsétlent a vezető pozíciókról. Ha egyszer majd átlagos intelligenciával és felkészültséggel rendelkező emberek veszik át a kontinens vezetését, minden a helyére kerülhet.

Nem valószínű, hogy valaha is katonai nagyhatalom leszünk, ám erre nincs is szükségünk. Az ésszerű védelmi képességek elegendőek lesznek ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani a kereskedelmi nagyhatalom státusát, és ennél több valójában nem is kell.

Talán felvirrad majd az a nap is, amikor nem a rögzített kupak lesz az EU fő szimbóluma.