Kitörés a cordon sanitaire‑ből: egy középre pozícionálás margójára

Puccskísérlettől EU-integrációig: Andrija Mandić politikai metamorfózisa

A montenegrói politika központi szereplője az 1990-es évek óta kétségtelenül Milo Đukanović. A második helyért azonban nagy a verseny. Az egyik kétségtelenül kiemelt jelölt Andrija Mandić, aki lényegében már minden volt a montenegrói és európai színtéren.

A montenegrói szerb politikus a szerb összefogást vezette, vádolták puccskísérlettel, jelenleg viszont az egyik támogatója az európai uniós integrációnak. De mi is valójában a helyzet? A cikkből kiderül!

Egy rövid puccskísérlet hosszú árnyéka

Mint ismeretes, a 2016-os montenegrói parlamenti választások előestéjén puccskísérlet zajlott Montenegróban. A sikertelen puccskísérlet egyik vádlottja, majd első fokon elítéltje Andrija Mandić volt, akit azonban a másodfokú tárgyaláson, amely 2024-ig húzódott, felmentettek a vád alól.

Sokak szerint a felmentés annak is volt köszönhető, hogy a 2020-ban megbukó DPS-kormányzat helyét átvevő pártok politikai okok miatt már nem kívánták a szerb politikus elítélését.

Terített asztal is várta Londonban a montenegrói delegációt (Forrás: montenegrói parlament)

Talán ennek is köszönhető, hogy 2025 nyarán az ügyészség munkája komoly kérdéseket vetett fel a kormányban és a parlamentben egyaránt. Ennek folyományaként súlyos vitákba ütközött az is, hogy egyáltalán elfogadják-e a szervezet előző évi beszámolóját.

A puccskísérlet ugyanakkor nem múlt el következmények nélkül. Ugyanis lényegében 2023 óta, hogy Andrija Mandić betölti a montenegrói parlament elnöki székét, ezt a pozícióját Nyugaton meglehetősen árgus szemekkel kísérik.

A vélt vagy valós orosz kapcsolatai és a puccskísérlet miatt például kinevezését követően egyetlen fontos nyugati államtól sem kapott – a diplomáciában általánosnak mondható – gratuláló üzenetet.

Például a beiktatási ünnepségét követő fogadására csak egyetlen NATO-állam nagykövete tette tiszteletét: Törökországé. Azonban 2025-ben már azt látjuk, hogy Mandić kitört a cordon sanitaire-ből. Mégis mi történhetett?

Változó széljárás, kitörés a cordon sanitaire‑ből

Mondani sem kell, de az már egyértelműnek tűnik, hogy a 2025-ös év slágertémája Montenegróban egyértelműen az európai uniós integráció kérdése volt. Erre a témára Mandić is rácsatlakozott, amikor november elején kiemelten nyilatkozott a montenegrói előrehaladás kapcsán.

Kapcsolódó cikk

A házelnök kéri: a szerb nyelv legyen hivatalos Montenegróban

Mandić hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság novemberben megjelent pozitív értékelése nemcsak az intézmények sikere, hanem minden olyan polgár számára elismerés, akik abban hittek, hogy Montenegró lesz az Európai Unió következő tagja, és hogy képes olyan reformokat végrehajtani, amelyek jobbá teszik a montenegrói társadalmat.

Úgy tűnhet, hogy a mandici kommunikáció meghozta a gyümölcsét, ugyanis a politikust nemrég az Egyesült Királyságban, valamint az Egyesült Államokban is fogadták.

Míg az utóbbira mindenképpen magyarázat lehet a MAGA-kurzus hatalomra kerülése, az előbbit érdemes az immár a politikus kommunikációjában megjelenő európai uniós integrációt támogató nyilatkozatai fényében értelmezni.

Persze a nagy kérdés is felmerülhet, hogy az európai uniós integráció támogatása mennyire lesz tartós Mandićnál. Az azonban mindenképpen kijelenthető, hogy az általános társadalmi közhangulattal nem tanácsos semelyik országban sem szembemenni. Így Montenegróban sem.

Találkozók a kitágult mozgástérben

Mandić az Egyesült Királyságban találkozót folytatott Lindsay Hoyle-lal, a brit parlament elnökével, míg a közelmúltban találkozott a Quint országok montenegrói képviselőivel (az USA, az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország és Olaszország), valamint az Európai Parlament elnökével, Roberta Metsolával is találkozott.

Az Egyesült Államokban pedig a MAGA-világ egyik befolyásos politikusával, a 2026-os New York-i kormányzóválasztás republikánus jelöltjével, Elise Stefanikkal folytatott találkozót.

Mandić politikai mozgástere az utóbbi időben látványosan kitágult: bár a DPS-es politikusok rendszeresen próbálták identitáskérdésekbe, NATO-vitákba és oroszbarát narratívákba terelni, többnyire sikerült elkerülnie ezeket a csapdákat.

Leginkább úgy, hogy nem foglalt állást a kérdésekben. Ezzel párhuzamosan a szerb politikai térből azonban kritikák is érték: Aleksandar Vulin például undorítónak nevezte, hogy az Új Szerb Demokrácia kulcsszerepet játszott a montenegrói katonák ukrajnai NATO-missziójához adott jóváhagyásban.

Érdekesség, hogy a törvényt Mandić és az Új Szerb Demokraták megszavazták, ellentétben Milan Kneževićtyel, a másik montenegrói szerb vezetővel és pártjával, a Demokratikus Néppárttal.

A háttérben közben a jelentősen átalakult geopolitikai okok is közrejátszanak. A korábbi „cordon sanitaire” lazulni látszik, részben azért, mert Washingtonban ma már a szuverenista, európai uniós reformokat sürgető politikai pártok élveznek nagyobb támogatást.

Egyes vélemények szerint ez a fordulat paradox módon éppen azoknak a politikai erőknek kedvez, amelyeket az Egyesült Államok korábban következetesen igyekezett távol tartani a hatalomtól. Legyen szó akár Mandićról, vagy épp Dodikról.

Más kérdés lehet, hogy hosszú távon Mandić mihez is szeretne kezdeni. Egy bizonyos: ahhoz, hogy a tapasztalt politikus egy magasabb pozícióba lépjen Montenegróban, egyfajta nyugati legitimáció is kellhet. Márpedig úgy tűnik, hogy meghallva az új idők szavát, éppen ezen dolgozik.