Az oroszok mégis csak elengedik a NIS-t? – Félig

Az oroszok átadják a NIS feletti irányítást és befolyást egy harmadik félnek

A polgároknak nem szabad szenvedniük, nem maradhatnak üzemanyag nélkül – üzente Dubravka Đedović Handanović, amikor bejelentette, hogy a NIS (Szerb Kőolajipari Vállalat) orosz tulajdonosai készek átadni a vállalat irányítását egy harmadik félnek. A harmadik felet egyelőre nem nevezte meg.

Az OFAC-hoz fordultak

A szerbiai bányászati és energetikai miniszter szerint Szerbia támogatta azt a kérelmet, amelyet a NIS orosz tulajdonosai nyújtottak be az amerikai OFAC-hoz (Idegen Vagyont Ellenőrző Hivatal), amelytől a döntést várják.

– Az orosz tulajdonban lévő NIS vállalat tulajdonosai az OFAC-hoz fordultak engedélyük meghosszabbítása érdekében, ami lehetővé teszi a vállalat további működését – közölte a miniszter.

A szerb elnök szerint az oroszok már keresik a partnert (Screenshot)

Mint elmondta, az OFAC-hoz benyújtott dokumentumban az orosz fél kifejezte készségét arra, hogy „átadja az NIS feletti irányítást és befolyást egy harmadik félnek”, amivel lehetőség nyílna egy olyan megállapodásra, amely biztosítaná a vállalat zavartalan működését.

– Szerbia hivatalosan is támogatta ezt a kérelmet – mondta Đedović Handanović, hozzátéve, hogy az OFAC már megküldte az első észrevételeit a beadvánnyal kapcsolatban.

– Arra számítunk, hogy a héten ismertté válik az álláspontjuk. Egyre kevesebb az idő, és megoldást kell találni, de a polgárok nem szenvedhetnek, és nem maradhatnak üzemanyag nélkül. Ez nem történhet meg, és nem is fog megtörténni – hangsúlyozta a szerb energetikai miniszter.

Vučić szerepe

Aleksandar Vučić szerb elnök szombaton kijelentette, hogy várhatóan hétfőn vagy kedden levelet küld az OFAC-nak az oroszokkal és más, az orosz fél által megjelölt személyekkel együtt, hogy mentesítsék a NIS-t az amerikai szankciók alól.

– Azt várom, ez a hír, hogy hétfőn vagy kedden az oroszokkal és néhány más, az orosz fél által talált személlyel együtt levelet küldünk az OFAC-nak, az amerikai kormánynak, és választ várunk tőlük, hogy egy, két vagy három hónapon belül elfogadják-e a szankciók alóli mentesülésünket, mert egyértelmű, hogy elkezdtük megoldani az irányítás kérdését – jelentette ki a helyzet megoldásába majdnem egy éves késéssel belekezdő szerb elnök.

– Hogy később szükséges lesz-e megoldani a tulajdonjog kérdését, az még a jövő zenéje – toldta meg a nyilatkozatát Vučić.

Amit a szerb elnök most tesz, azt a szerb nyelvben használt „šibicarenje” szóval lehet a legpontosabban kifejezni, ami az „itt a piros, hol a piros” játék elnevezésének továbbfejlesztett etimológiai alakja, és átvitt értelemben olyan alkudozást jelent, amelynek végső célja a megtévesztés.

Csak a kezét figyeljék: šibicarenje

Az amerikaiak nem azt várják el Szerbiától és a NIS-től (Naftna Industrija Srbije), hogy alakítsa át a menedzsmentet, hanem hogy az orosz tulajdonosok teljesen vonuljanak ki a cégből. Ezt próbálják most a szerbek kijátszani, miután a Gazprom részéről felmerült az irányítás átadása – ami azonban Washington számára önmagában nem elegendő.

Az is érdekes, hogy a szerb elnök csak most beszél arról, hogy „elkezdték megoldani az irányítás kérdését”, amikor az Egyesült Államok már január elején bejelentette a „NIS megszankcionálását” február 26-i időponttal, ha az oroszok nem vonulnak ki a NIS-ből.

Mit tett a mindenható elnök?

Vučić természetesen felfogta, hogy miről van szó, hiszen maga fogalmazta meg: „az USA arra kéri Szerbiát, hogy teljesen távolítsa el az orosz érdekeltségeket a NIS-ből. A következő mondatban viszont azt fogalmazta meg, hogy Szerbia nem ellenséges ország az Orosz Föderációval szemben, és hogy nem akarják „ellenséges módszerekkel átvenni” mások tulajdonát.

A szerb elnök – mint szinte mindig – ezúttal is áldozatnak tüntette fel Szerbiát, amely a két nagyhatalom közötti ellenségeskedés szenvedő alanya, miközben tétlenül vagy tehetetlenül várta a fejleményeket, és legfeljebb azzal hencegett, hogy hány halasztást kért az OFAC-tól: „ő személyesen, és nem Szent Péter”, mint ahogy ezzel példálózott.

A szerb vezetés és a NIS többször kért és kapott haladékot az Egyesült Államoktól, de valójában nem történt semmiféle érdemi változás, ezért október elején amerikai részről elfogyott a türelem a halogatással szemben, és aktiválták a NIS elleni szankciókat – vagyis a szerb elnök személyesen felelős azért, hogy idáig fajult a helyzet.

Kapcsolódó cikk

NAGYHATALMI JÁTSZMÁK: Az LNG-terminálok és a Három Tenger

Az viszont továbbra sem világos, hogy mi vezérli Vučićot, hogy folytassa a „šibicarenje” szóval jellemezhető politikáját, és későbbre halasztja a tulajdonjog kérdését, inkább kockára teszi saját népe energiaellátását, semhogy eleget tegyen a világpolitikai realitásoknak.

Mielőtt még bárki is azzal vádolná a BALK-ot, hogy Victoria Nulandhoz van becsatornázva – mint ahogy ilyen vád már elhangzott –, emlékeztetnénk arra, hogy szinte közvetlenül hat évvel ezelőtti indulásunk után írtunk arról, hogy az amerikaiak délkelet-európai barátaik segítségével létrehozták a Három Tenger Kezdeményezést, hogy Oroszországot kiszorítsák Európából az energetika terén, és hogy a Három Tenger Kezdeményezés valójában az előbb említett amerikai projekt álcázása.

Érdekes, hogy akkortájt ez még nemigen tudatosult sem a Balkánon, sem Közép-Európában – hogy a vízfejű Brüsszelről ne is beszéljünk –, pedig a napnál világosabb volt.

Ráadásul arról is beszámoltunk, hogy Seymour Hersh, a tényfeltáró újságírás legendás alakja egy 5000 szavas cikkben részleteiben megírta, hogyan robbantotta fel az Egyesült Államok kormánya az Északi Áramlat gázvezetékeket, feltehetően ukrán segédlettel – mint ahogy arról később több más cikkünk szólt.