Demjén Ferencet idézte Pásztor az ’56-os forradalom vajdasági központi rendezvényén

Pásztor büszke Orbán világpolitikai szerepére

Te csak várj míg felkel majd a nap – Demjén Ferenc dala szövegéből idézett a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, kétszer is, beszédjének elején, majd a végén is, amikor, az utolsó pillanatokban úgy tűnt, talán dalra is fakad. Demjén egyébként nyíltan támogatja Orbán Viktort, a Fidesznek himnuszt is írt, s nemrég felháborodott, mert egy TISZÁ-s rendezvényen talán engedély nélkül adták le egy dalát.

A magyar kormány Szalay-Bobrovniczky Kristóf, magyar honvédelmi miniszter küldte a szabadkai rendezvényre, aki a Békemenetről érkezett közvetlenül, szavai szerint a békét hozta, s kiemelte, kétszer annyian voltak ők, feleannyian amazok. Pásztor néhány mondat erejéig kitért a szerbiai „blokádolókra is” és ismét hangsúlyozta: dolgozni kell, nem szájhősködni.

Kétszer annyian voltak a Békemeneten, mint a másikon

Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere a Békemenetről érkezett Szabadkára, elmondta, kétszer annyian voltak az ő rendezvényükön, mint “a másikon”, s azt mondta, ő a békét hozta el Szabadkára. A közönség megtapsolta ezt a ténymegállapítás. Azt mondta 1956 minden tragédiája ellenére egy szabadulástörténet: egy nemzet emelte fel a fejét és talált kiutat a megfélemlítésből, a félelemből és elnyomásból. Kiemelte, az emberek nemcsak a szabadságot találták meg, hanem egymást is.

Az ’56-as megemlékezés két szónoka: Szalay-Bobrovniczky Kristóf és Pásztor Bálint. Felszólalásuk előtt Palicson koszorúztak (Forrás: Facebook, Pásztor Bálint)

– 1956 örököseiként erősen hiszünk a békében, amely a szabadságban gyökerezik, és amely egyedül ad megfelelő teret arra, hogy az emberek teljes életet élhessenek. A békéhez pedig erőre van szükség. Szükség van arra, hogy kiálljunk önmagunkért és kitartsunk a jó ügyek mellett s azt mondta, reméli, részesei lehetnek az ukrán béke megteremtésének.

Kitartó munkával, nem pedig blokádokkal, szájhősködéssel, illegális plénumokkal

Egy új nap mindig új reményt ígér, a végtelen sötétjét tépve szét – hirdeti Demjén Ferenc – ezzel kezdte október 23-i beszédét Pásztor Bálint. Szerinte ez a gondolat ma is velünk van, amikor nemzeti ünnepünkön, október 23-án, együtt emlékezünk és együtt remélünk.

– Ahogy 1956 hősei számára is minden új nap a szabadságba vetett hitet jelentette, a legsötétebb órákban is. Ma tisztelgünk a 69 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc hősei előtt, és emlékezünk azokra az eseményekre, amelyek három röpke hét alatt megváltoztatták a magyar nemzet sorsát. Ma már tudjuk, világpolitikai jelentőségű esemény volt, ami már Szerbiában is állami védelem alatt álló magyar nemzeti ünnep.”, mondta Pásztor, majd felidézte azok emlékeit, akiknek kötődése vajdasági, de részt vállaltak, vettek a szabadságharcban, illetve mártírhalált haltak. Ilyen volt Sörös Imre is, aki több mint hatvan üldözött magyart segített átjutni a határon a megtorlás elől, míg végül a kommunista hatóságok elfogták, és koholt vádak alapján halálra ítélték. 1958-ban kivégezték, mindössze 25 évesen. Ma a temerini tájház udvarán áll szobra.

Az emlékező közönség a Jadran mozi szűk és poros színháztermében, mert hogy az igazi színház évtizedek óta nem tud elkészülni (Forrás: Facebook, Pásztor Bálint)

– Rajki Mártonra is büszkék lehetünk, mint szűkebb pátriánk szülöttére. Az akkor még Zentához tartozó gunarasi tanyákról származott, és ügyvédként Budapesten a forradalom szolgálatába állt. Dr. Rajki Márton az újpesti Forradalmi Bizottság elnökeként – Pataki Tibor szavaival – mindent megtett annak érdekében, hogy a forrongó időkben a lakosok élete visszakerüljön a normális kerékvágásba. Emléktáblája van ma Rajki Mártonnak a zentai Városháza oszlopcsarnokában. Ő az 1956-os szabadságharc egyetlen ügyvéd mártírja. A harcok után koncepciós perben halálra ítélték, és 1959-ben a kommunisták kivégezték. Rajki Márton és Sörös Imre sorsa is bizonyítja, hogy a magyar nemzet fiai, bárhol is éltek, egy emberként álltak ki 1956 eszméivel”, mondta Pásztor, majd több hősnőt is említett.

Nagy Imre kapcsán elmondta Jugoszlávia budapesti nagykövetségén keresett menedéket a forradalom leverését követően, bízva Tito országának védelmében.

– És akkor megtörtént az, ami ma, a két ország kapcsolatából fakadóan elképzelhetetlen lenne egy hasonló szituációban. Nagy Imrét Tito kiadta a szovjeteknek. 1958-ban kivégezték, a többi perbe fogott társával együtt.

Pásztor kiemelte, hogy az 1956-os szabadságharc a nemzet erkölcsi és történelmi magaslatainak egyike. Célja a nemzeti függetlenség és a politikai szabadságjogok kivívása volt egy totalitárius, idegen, kommunista diktatúrával szemben. Ezt követően viszont Pásztor a mai eseményekre reflektált. Szerinte „ma a szerbiai magyar közösség és Szerbia egésze más jellegű kihívásokkal néz szembe. Identitásőrzés, gazdasági boldogulás, a demokratikus intézményrendszer erősítése. Ezeket a kihívásokat demokratikus eszközökkel, tárgyalásokkal, a többpártrendszer keretein belül oldjuk meg. Összefogással, állhatatossággal, bajtársiassággal, mindennap folytatott kitartó munkával, nem pedig blokádokkal, szájhősködéssel, illegális plénumokkal, amelyek – semmiért egészen – megbénítják a fiatalok érvényesülését.

Később Pásztor kijelentette, ma nyugodt szívvel mondhatjuk „ha ma egy magyar hazafi menedéket kérne Szerbiától egy külföldi zsarnok ellen, Szerbia soha nem adná őt ki. Ahogyan mi is kiállunk szerb barátaink mellett mindenikben. Pásztor István nélkül, aki a forradalom évében, 1956-ban született, nem jött volna létre a magyar–szerb megbékélés. Emléke kötelez bennünket. A Vajdasági Magyar Szövetség továbbra is tartóoszlopa lesz a magyar–szerb hídnak, mivel ez közösségünk és a két ország érdeke.

Orbán világpolitikai szerepe és dicsérete

Pásztor ezt követően kijelentette: nem szokták véka alá rejteni, hogy büszkék vagyunk Orbán Viktor miniszterelnök úr megkérdőjelezhetetlen, pozitív világpolitikai szerepére is.

– Ugyanis Magyarország kapcsolata mára a honvédelem és a biztonságpolitika területére is kiterjedő stratégiai partnerséggé nemesedett. Mindez azt az üzenetet hordozza számunkra, vajdasági magyarok számára is, hogy a megbékélésből kinövő stratégiai barátság nemcsak lehetséges, de az egyetlen út a békéhez, a stabilitáshoz és a fejlődéshez. Nagy Imre történelmi vízióját, aki 1956-ban bízott Titóban, ma abban látjuk folytatódni, hogy Magyarország mindenben segíti Szerbiát, Szerbia pedig támogatja a vajdasági magyar közösség fejlődését. Közös jövőt építünk, amelyben büszkén őrizzük saját nemzeti identitásunkat, politikai önállóságunkat és függetlenségünket, de együttműködünk a közös érdekek mentén”, mondta Pásztor, majd beszédét ismét Demjén idézettel zárta:

– Október 23-án, tisztelt hölgyeim és uraim, amikor hazatérünk, vigyük magunkkal a szabadságharc üzenetét. Legyünk bátrak, összetartóak, és higgyünk a holnapban, az összefogás erejében. Mert, ahogy Demjén Ferenc mondja: „Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj. Együtt, míg a nap utoljára kél. Együtt mondjuk annak, ki még fél: Te csak várj, míg felkel majd a Nap! Te csak várj, míg felkel majd a Nap!, idézte Pásztor, s csaknem dalra fakadt.

Az előadás véget ért