Holtában is politikai vihart kavart a 90-es évek meghatározó személyisége

Csütörtökön temetik a kedden elhunyt Ion Iliescut, Románia első szabadon választott köztársasági elnökét. De az általa is elmélyített társadalmi, ideológiai árkokat máig nem sikerült elföldelni. Sőt, ismét a felszínre kerültek azok a mély politikai ellentétek, amelyek az Iliescu-rajongókat az Iliescu-kárhoztatóktól elválasztják.

Moszkvától az antikommunista forradalomig

A 95 éves korában elhunyt Ion Iliescu 1930. május 3-án született a dél-romániai Olteniţán. Édesapja, Alexandru Iliescu a kommunista ideológia híve volt volt, akárcsak nagyapja, Vaszilij Ivanovics aki orosz bolsevik és állítólag veszélyes bűnöző volt, és akit a cári rendőrség üldözött. Menekülésként 1895-ben Oltenițába költözött, ahol nevet változtatott, hogy elrejtse származását.

Alexandru Iliescu apja mintáját követve a Szovjetunióba menekült, ahol a Komintern és az NKVD ügynökeként tevékenykedett. Oltenițai házát titkos kommunista gyűlések helyszínéül ajánlotta fel. Alexandru Iliescut árulásért elítélték, a börtönben állítólag beszervezték és a Sziguránca informátora is volt.

Ion Iliescu mostohaanyja, Maria 1944 után a kommunista vezető, Ana Pauker cselédje és szakácsnője volt, majd Gheorghe Gheorghiu-Dej Szófiába, illetve Moszkvába küldte, ahol mint kémet leleplezték. Hazatérve a Román Vámhatóság főigazgatója lett.

Ion Iliescu nagybátyja kommunista állambiztonsági tiszt volt, és részt vett a román elit kemény elnyomásában az 50-es, 60-as években. Sztálin halála után elbocsátották, egy cipőgyár igazgatójává nevezték ki.

Ion Iliescu az általános iskolát szülővárosában végezte, a gimnáziumot azonban már Bukarestben. 1948-ban, 18 évesen alapítója volt a romániai kommunista diákszövetségnek, 1950-ben felvették a bukaresti műszaki egyetemre, ahol vízgazdálkodást tanult. Felvételét állítólag azért támogatták, mert nagynénje, Ana Pauker házvezetőnője volt.

Ez megnyitotta számára az utat a Moszkvai Energetikai Intézet felé, ahol 1950 és 1954 között tanult. Moszkvai tartózkodása alatt Iliescu a Román Kommunista Diákok Egyesületének titkára volt. Moszkvai élményeiről A Szovjetunióban való tanulás öröme címmel írt cikket a Scânteia című pártlapnak. Az egyetemen ismerhette meg Mihail Gorbacsovot, a Szovjetunió leendő vezetőjét.

Az ifjú kommunista

Hazatérte után megválasztották a kommunista diákszövetség elnökévé, majd 1965 és 1984 között a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja lett. 1967-től 1971-ig ifjúsági ügyekért felelős miniszter volt, majd hat hónapig a Román Kommunista Párt Ifjúsági Szervezete Központi Bizottságának titkára. Nicolae Ceaușescu háttérbe szorította, érdemeinek elismerése mellett más, (kevésbé) fontos beosztásba helyezték: Temes megye elsőtitkára, majd a Műszaki Könyvkiadó igazgatója lett.

Mellőzöttsége ellenére már a 80-as évek második felében Nicolae Ceaușescu lehetséges utódjaként emlegették, nem minden ok nélkül, ugyanis Mihail Gorbacsov támogatta őt. 1989 decemberében, a rendszerváltó hangulatban, a forradalom első óráiban hirtelen megjelent a Román Televízióban, és magához ragadta a hatalmat, hogy aztán 1996-ig ki se adja a kezéből.

A rendszerváltás elorzója

Mint Gabriel Liiceanu író megállapította: „Ion Iliescu nem a demokrácia megalapítója, hanem az, aki a demokrácia ígéretével leplezte a hatalomkoncentráció régi reflexeit.”

Irányításával egy ügyesen menedzselt és jól palástolt elitcsere ment végbe, amelynek fő haszonélvezője ő és az új hatalmi kör maradt, amely a kommunista párt második-harmadik vonalából és a villámgyorsan megszüntetett titkosszolgálat, a Szekuritáte első vonalából szerveződött. A forradalom így nem beteljesült, hanem kisajátították.

A híres mosolya

Iliescut 1990-ben, az első szabad választásokon az érvényes voksok 85 százalékával választották az ország elnökévé, 1992-ben 61-39 százalékos szavazataránnyal nyert Emil Constantinescu, a Román Demokratikus Konvenció jelöltjével szemben.

1996-ban 54-46 százalékos arányban elvesztette a választást ugyancsak Constantinescu ellenében, de 2000-ben újabb négy évre visszatért az elnöki hivatalba, miután a választás második fordulójában Corneliu Vadim Tudorral, a szélsőségesen nacionalista Nagy Románia Párt elnökével került szembe, akit 67-33 százalékos arányban győzött le.

Ion Iliescu 1996-tól 2000-ig, illetve 2004-től 2008-ig az általa alapított Román Kommunista Párt utódpártapárt szenátoraként vett részt a román törvényhozás munkájában.

Társadalomkozmetikázás bányászokkal

Iliescu legnagyobb bűne az 1990-es egyetemista tüntetés szétverése volt. A kommunista reflexek ellen lázadó fiatalokat, az ellenzéki pártok képviselőit, a protestáló értelmiségieket a fővárosba invitált és szállított bányászok verték szét. Szó szerint.

A román legfőbb ügyészség több ízben is megpróbálta bíróság elé állítani Ion Iliescut az 1989-es forradalom, illetve az 1990. júniusi úgynevezett „bányászjárás” – a politikai ellenfelek megfélemlítését célzó erőszakhullám – ügyében, de ezek a perek sosem jutottak el az érdemi tárgyalás szakaszába, mert a legfelsőbb bíróság rendre visszaküldte a vádhatóságnak a periratokat, és elrendelte, hogy kezdje elölről a bűnvádi eljárást, arra hivatkozva, hogy a bizonyítékok összegyűjtésénél nem járt el jogszerűen.

A katonai ügyészség korábban azt állapította meg, hogy Nicolae Ceaușescu félreállítása után, az ország vezetését 1989 decemberében magához ragadó Nemzeti Megmentési Front rémhírkeltéssel provokált ki fegyveres összetűzéseket, hogy egy nem létező ellenség elleni győztes harccal legitimálja hatalmát.

1989. december 22-e, Nicolae Ceaușescu elmenekülése után 862-en meghaltak és 2150-en megsebesültek – szerepelt a vádiratban, Ion Iliescunak ezek miatt kellett volna felelnie.

A magyarellenes Iliescu

Az erdélyi magyarok számára sem kedves Iliescu emléke. 1959-ben Iliescu és Ceaușescu szervezte meg és vezényelte le azokat a tanszemélyzeti és diákgyűléseket, amelyek az 1956-as magyarországi forradalom apropóján nacionalista elhajlásra hivatkozva előkészítették a Bolyai Tudományegyetem felszámolását, összeolvasztását a Babeș Tudományegyetemmel.

Az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlet, az úgynevezett fekete március idején magyarok és románok kérték Iliescut, hogy állítsa meg az őrültséget. Kincses Előd ügyvéd, jogvédő így emlékezett:

– 1990-ben, amikor láttuk, hogy baj lesz, Marosvásárhelyre hívtuk Ion Iliescu államfőt is, de ő elutasította. Alexandru Todea Maros-menti görög-katolikus tiszteletes értesült a szervezésről és személyesen utazott Bukarestbe, és kérte Iliescut, hogy állítsa le az akciót, de ő azt mondta: csak a végén avatkozik közbe.” A fekete március ürügyén újraalakították a decemberben felszámolt titkosszolgálatot…

Kincses Előd meggyőződése volt, hogy Bukarestből szervezték a fekete márciust, a legfőbb vétkesnek Ion Iliescu mellett Victor Atanasie Stănculescu egykori hadügyminisztert és Mihai Chiţac akkori belügyminisztert tartotta. Kincses Előd rezignáltan állapította meg: „éppen akkor járt le a Securitate megszüntetése után az alkalmazottaknak juttatott három havi fizetett szabadság, így a magyarveszély kapóra jött a hírszerző-szolgálat újraszervezéséhez, beindításához.”

Holtában is politikai zűrzavart kelt

Augusztus 7-én nemzeti gyásznapot hirdettek az elhunyt Ion Iliescu előtt tisztelegve. A Szociáldemokrata Párt (PSD) nehezményezte, hogy a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) azt kérte a kormánykoalíció kedd esti ülésén, hogy a forradalom és a bányászjárás áldozataira való tekintettel ne hirdessenek nemzeti gyásznapot. Dominic Fritz, a párt elnöke bejelentette azt is, pártja képviselői nem vesznek részt Ion Iliescu temetésén.

Az USR elnöke egyébként azok közé tartozik, akik már kedden felhánytorgatták a volt államfő vitatott múltját. Dominic Fritz azt mondta, Iliescunak fontos szerepe volt Románia stratégiai irányváltásában, nem hallgathatják el a forradalom és a bányászjárások áldozatainak, az áldozatok hozzátartozóinak a szenvedését sem.

A PSD azonnal megsértődött, amiért a koalíciós partner USR nem adózik a volt államfő emléke előtt.

Kapcsolódó cikk

MÉLYÁLLAM / STATUL PARALEL: Hatalomra kerülhet-e hadsereg Romániában, avagy a tartalom nélküli formák világa

Sorin Grindeanu, a Szociáldemokrata Párt ügyvivő elnöke bejelentette: a párt vezetőségi tagjai úgy döntöttek, nem vesznek részt a koalíciós üléseken addig, amíg az USR tagjai „nem mutatnak politikai érettséget, és nem vizsgálják felül a hozzáállásukat”. Párttársai nevében felkérte az USR-es politikusokat, hogy mutassanak tiszteletet és tisztességet „a demokratikus Románia első elnöke iránt, aki az országot rávezette az európai és euroatlanti útra.”

Az államfő, akinek megválasztásához Ion Iliescu utolsó nyilvános megszólalásában gratulált, kiegyensúlyozott véleményt fogalmazott meg.

– A történelem ítélkezik majd Ion Iliescu, az átmenetet jelentő 1990-es évek központi alakja felett. A mi kötelességünk tisztázni ama korszak nagy büntetőügyeit, hogy az igazság tudatában léphessünk tovább – fogalmazott Nicușor Dan az elnöki hivatal Facebook-oldalán közzétett üzenetében.

Szép reménység, csak ne lenne hiú ábránd azt remélni, hogy a történelem elvégzi, ami az igazságszolgáltatás dolga lett volna.