Vučić bukásra áll, ezért nem írja ki a választásokat

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Ha Szerbiában viszonylag rövid időn belül kiírnák a rendkívüli parlamenti választásokat, az a köztársasági parlament összetételének jelentős átalakulásához vezetne, és egy olyan kormány megalakulását eredményezné, amelyet a diákok támogatnának – írja legújabb számában a belgrádi Vreme hetilap egy közvélemény-kutatásra hivatkozva, amelynek egyelőre csak néhány megállapítása hozzáférhető.

A felmérés eredménye szerint Vučić köztársasági elnökként egy olyan országgyűléssel lenne kénytelen együtt élni, amelyben nincs többsége, és egy olyan kormánnyal kellene együttműködnie, amelyben sem a Szerb Haladó Párt (SNS), sem annak partnerei nem szerepelnének.

Vučić és az SNS népszerűsége továbbra is csökken. Ami a haladók szövetségeseit illeti (a kisebbségi pártok kivételével), támogatottságuk messze a küszöb alatt van, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) pedig történelmi mélypontra süllyedt – ezt a pártot már semmi sem mentheti meg, így is túl sokáig húzta a kilencvenes években játszott dicstelen szerepvállalását követően!

Mindezek miatt Vučić nem hajlandó kiírni a választásokat, de úgy tűnik, az idő nem neki kedvez, és – ezt már mi jegyezzük meg – Szerbiában nemcsak politikai, hanem generációs váltás várható, remélhetőleg „vér nélkül”, bár a szerb elnök habitusából kiindulva, ebben nem lehetünk teljesen biztosak.

Vučić veszítene

Az egyelőre részleteiben nem ismertetett közvélemény-kutatást a Sprint Insight ügynökség készítette, amelynek egyik vezető munkatársa Dušan Vučićević, a Belgrádi Politikai Tudományok Karának docense. A részletes eredményeket a Vreme jövő szombati számában teszik közzé, a hetilap azonban két alapvető számsort és megállapítást már kiszivárogtatott az N1-es televízió segítségével.

Az egyik adat szerint a szerb elnök veszítene, ha most tartanák a választásokat (Screenshot)

Az egyik adat arra utal, hogy ha holnap lennének a választások, akkor a diákokat a szavazók 45,9%-a támogatná, Aleksandar Vučić a szavazatok 41,4%-át szerezné meg, az ellenzéki pártoknak pedig 10,2% jutna. Miután a szerbiai ellenzéki pártok jóformán az események külső szemlélői, így követőkre, vagyis szavazókra sem igen találnának, ha most lennének a választások.

Érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi választásokon a Szerb Haladó Párt minden listája a szerb elnök nevét viselte – vagyis Vučić közel sem volt minden szerbiai állampolgár elnöke –, így egy esetleges bukás nemcsak a haladók vereségét, hanem bizonyos értelemben Vučić kudarcát is jelentené – ezért nem akar az elnök most választásokat kiírni, mert neki biztosra kell mennie.

Az alábbi táblázat arra utal, hogy apad ugyan a szerb elnök támogatottsága, de nem olyan mértékben, ahogy a szerb ellenzéki sajtó próbálja sugallni. A szerb elnök kezében ugyanis többféle eszköz is van – a hamis ígéretektől kezdve a szavazatvásárláson keresztül egészen a megfélemlítésig, nem beszélve a kormányzati propagandagépezet lehangoló vagy éppen lelkesítő működéséről – ezt természetesen nézőpont kérdése.

Valamelyest esett a szerb elnök támogatottsága (Screenshot)

A másik kérdés körülbelül úgy hangzott, hogy hisz-e a tisztelt szavazó Vučićnak, amire majdnem 40% úgy válaszolt, hogy eddig sem hitt neki, ugyanakkor majdnem 35% azt mondta, hogy nem ingott meg a bizalma a szerb elnökben, és a megkérdezettek mindössze 12%-a állította, hogy nem bízik már benne.

Megbízhatók-e a kutatások?

A Vreme szerint még ebben a feszült helyzetben sincs jobb eszköz Szerbia jövőbeni irányának felmérésére, mint egy módszertanilag megalapozott helyszíni kutatás. A telefonos mérések – legalábbis ebben az esetben – jóformán semmit sem érnek. Ott is igaz a mondás, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választásokat – akár csalások árán is.

Kétségtelenül akadnak problémák. Egyes vélemények szerint a kutatók torzított közvéleményt mérnek – amit a rezsim propagandája jelentősen befolyásol –, az átmosott agyú választók ugyanis a rezsim propagandagépezete által formált vélemények alapján szavaznak.

Egy másik probléma a választói félelem, különösen 2025 elejéig. Az ellenzéki szimpatizánsok ugyanis nem szívesen vettek részt a felmérésekben, mert a kérdezőbiztosokat gyakran a Szerb Haladó Párt tagjaival azonosították, akik adatbázist építenek – ez jelentős visszautasításhoz vezetett.

A diáktüntetések azonban nagyban enyhítették ezt a félelmet, bár még mindig jobb válaszadási arányra lenne szükség. A bizalmat ugyanakkor növeli, hogy a választási és demográfiai kérdésekre adott válaszok nem mutatnak nagy eltéréseket a 2023. decemberi választások és a 2022-es népszámlálás adataihoz képest.

Ez arra utal, hogy a kérdezőbiztosok szabálykövetően dolgoztak, így az eredmények megbízhatók.

Miért nem teszik közzé a pártok támogatottsági adatait?

A diáktüntetések kezdetétől több kutatás készült, de ezek többségét nem hozták nyilvánosságra. A Szerb Haladó Párt és korábbi kormányzati partnerei – akik most a hírhedt „Mozgalom a népért és az államért” nevű szerveződés ernyője alá tartoznak – jelentős visszaesést szenvedtek el.

Bár ez a visszaesés nem jelenti a támogatás teljes eltűnését, a mozgalom – még ilyen egyenlőtlen körülmények között is – nehezen számíthat győzelemre. Februárban még úgy tűnt, hogy enyhe előnyben vannak, de azóta a helyzet számukra tovább romlott.

Ez egybeesik azzal az időponttal, amikor Vučić hirtelen abbahagyta annak hangoztatását, hogy a válságot választásokkal kell megoldani. Ma már az elnök menesztéséről szóló – alkotmányellenes – tanácsadó népszavazás sincs napirenden. Az SNS egy kedvezőbb pillanatra vár, hogy megmérje támogatottságát.

A kutatást végző szervezet munkatársai szerint ezért aligha lesznek választások a közeljövőben. A rezsim már 2024 decembere óta próbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy a jogos diáktüntetések lezárultak. A „győzelemről” legalább hatszor nyilatkoztak, de mindannyiszor visszafelé sült el.

Ha a tüntetések lecsillapodnának (ami nem valószínű), akkor az ellenzéki közvélemény apátiába esne, ami a kormányzat számára megfelelő alkalmat teremthetne az országgyűlés feloszlatására és Vučić győzelmére. Ezért valószínűleg „forró ősz” várható. Külső nyomás ugyan befolyásolhatja a választások kiírását, de jelenleg erre sem utal semmi.

Ha valami csoda folytán mégis lennének mostanság választások, akkor a Szerb Haladó Párt hatalmának meggyengülésére lehetne számítani, ami alapján olyan kormány alakulna, amely együtt él a köztársasági elnökkel. Ez a kohabitáció lenne a választások legvalószínűbb következménye. Csodák azonban nincsenek, Szerbiában pedig a jelen állás szerint kizártnak tűnnek – az idők végezetéig.