Május 9 – Schuman és Sztálin

Van egy jó kérdésem: mi a hasonlóság Robert Schuman és Josif Viszarionovics Sztálin között? Mindkettő forog a sírjában. Az előbbi azért, mert az Európai Szén és Acélközösségből nem maradt sem szén – kisebb mértékben –, sem acél, sem közösség, míg a második azért, mert oda a Szovjetúnió, a kommunizmus és az utódok meg ahelyett, hogy áldozatokkal nem törődve felperzselték volna azt a nyavalyás Ukrajnát, itt totojáznak már több mint három éve. Pedig a recept egyszerű: fogj 15 millió katonát és indítsd el őket nyugati irányba. Nincs a világon annyi drón, lövedék, ami ezt a tömeget meg tudja állítani.

Mindeközben Plenković

A történelmi mélázásból visszatérve, a délceg horvát miniszterelnöknek május 8-án kifejezetten jó napja volt, amikor egy remekbeszabott szmokingban, Washingtonban átvette az Atlantic Council nagyhatalmú gittegylet által odaítélt díjat.

Erről már írtunk, így semmi értelme megismételni. Viszont az amerikai kirándulásnak volt némi haszna is, mivelhogy Plenx részt vett a Horvát-Amerikai Barátság Kongresszusi Klubja új összehívásának megnyitóján.

Kapcsolódó cikk

Plenković plecsnit kap túl az Óperencián

Az előzetes tervek szerint Plenkovićnak találkoznia kellett volna az Egyesült Államok képviselőházának elnökével, Mike Johnsonnal. Ez a találkozó azonban elmaradt, mert Trump sürgősen magához hívatta Johnsont.

Ez kissé kellemetlen volt – rávilágított ugyanis arra, hogy Plenković Washingtonban körülbelül olyan súllyal esik latba, mint Vučić Moszkvában. Viszont lehetett nagyokat mondani.

– Horvátország, mint elkötelezett transzatlanti szövetséges, továbbra is Amerika mellett fog állni

– tette hozzá Plenković. Hangsúlyozta, hogy a két ország közötti mély kapcsolatok nemcsak közös értékeikben tükröződnek, „hanem azoknak a horvátoknak az életében is, akik segítettek Amerika fejlődésében”.

– Együtt továbbra is elkötelezettek vagyunk a transzatlanti kötelék megőrzése mellett, ami a szabad és demokratikus világ alapja

– mondta Plenković. Rámutatott, hogy ennél kevesebb „gyengítené Európát és az Egyesült Államokat is, és csak felbátorítaná azokat, akik megkérdőjelezik közös értékeinket”.

Ebből a jóból ennyi talán elég is.

Pénteken a horvát miniszterelnök gratulált az ország népének Európa Napja alkalmából és hangsúlyozta, hogy Horvátország „az Unió legfiatalabb tagjaként gyorsan fejlődik”, és az európai forrásoknak köszönhetően napi szinten olyan projektek valósulnak meg, amelyek „megváltoztatják Horvátország arculatát, és közelebb viszik az Unió fejlettebb és idősebb tagjainak szintjéhez”.

A köztársasági elnök az antifasizmust ünnepelte

Ha nem lenne ekkora felfordulás a világban, miből kifolyólag a kis országoknak nagyon észnél kell lenniük, le merem fogadni, hogy Zoran Milanović horvát köztársasági elnök repülőre pattant volna és általános konsternáció közepette Moszkvában landolt volna, hogy élőben nézze végig a nagy díszfelvonulást, s ha mást nem is, de lefotózkodjon Putyinnal és Hszi Csin-pinggel.

Úgy látszik, hogy a „fenegyerek korszak” leáldozott, legalábbis a továbbiakig, mert Milanović az elmúlt pár hónapban meglepően normálisan viselkedik, és nem igyekszik minél több borsot törni a miniszterelnök orra alá.

Mindazonáltal a fasizmus feletti győzelem napjának és Zágráb felszabadításának 80. évfordulója alkalmából csütörtökön (május 8) rendezett ünnepélyes akadémián elmondta, mit gondol a mai európai helyzetről és a védelembe történő befektetésről.

– Európa bolondozik, háborúzik, fegyverkezik. Persze egyetlen felelős államférfi sem lesz, és nem is lehet az ellen, hogy országa felfegyverkezzen azért, hogy megvédje magát. Enélkül nincs állam. Miközben mi itt a dicsőséges múltról beszélünk, vannak olyan kezdeményezések, hogy néhány éven belül a GDP öt százalékát kötelezően fegyverkezésre és védelemre kell költeni.

Milanović kifejtette, hogy a GDP öt százalékának védelemre való befektetésére irányuló kezdeményezés a NATO kezdeményezése a következő, egy hónap múlva megrendezésre kerülő csúcstalálkozóra.

– Erről a nyilvánosságnak tudnia kell

– mondta a köztársasági elnök és hozzátette, hogy nem katonai titkokról van szó, ezek politikai tények. Ez a horvát elnök szerint a gyakorlatban azt jelentené, hogy Horvátországnak a jelenlegi egymilliárd négyszázmillió dollár helyett, évente ötmilliárd dollárt kellene költenie védelmi célokra.

Horvát elnöki töprengés: Ha ehhez hozzáadjuk még, majd gyököt vonunk belőle…

Ez azt jelenti még, hogy Európát megterhelik, megrakják fegyverekkel. Kitől, hol és hogyan fogják megvenni, és mit tudunk majd mi kapni ebből az összegből? Ezt Milanović szerint jól meg kellene gondolni, mert ez visszafordíthatatlan folyamatok kialakulásához és általános romláshoz vezetnek.

– Így nem fogunk boldog Európát építeni, nem lesz béke és együttműködés a nemzetek között, nem lesz jelen mindaz, amiért Európát alapították. Egy olyan Európát, amely végül is egy nagyszerű és sikeres békeprojekt, amelyben az országok minden hiányosságukkal együtt együttműködnek, és nem háborúznak

– mondta Milanović.

A horvát elnök intelmei annál is inkább megfontolásra méltók, mert a világot időközben még egy sokk érte. A pakisztániak az újabb kori történelem legnagyobb légi csatájában, kínai gépekkel, illetve az ezekről indított rakétákkal olyan fejlett nyugati és orosz gépeket lőttek le, mint a francia Rafale, vagy a Suhoj Su-30MKI, az orosz Szuhoj nyugati, izraeli kütyükkel felturbózott indiai változata.