Lemondott a román elnök – a politikai káosz nő

Hétfőn délután két óra tíz perckor jelentette be Klaus Werner Iohannis, hogy lemond államfői tisztségéről. Pontosan egy héttel ezelőtt történt, hogy újságírói kérdésre válaszolva, miért nem mond le, ha a szuverenisták mellett már az européer politikai koalíció és a progresszívek is felvetették a visszavonulás szükségességét, Klaus Iohannis azt felelte: „Engem hat millió román választott meg azért, hogy úgy dolgozzam, ahogy az a könyvben elő van írva. A könyv az Alkotmány.

Az Alkotmány világosan kimondja, hogy addig kell maradnom, amíg át nem adom a mandátumot az újonnan megválasztott elnöknek. Nem hiszem, hogy erről kellene beszélnünk. Mindenesetre néhány hónapon belül távozom.”

A néhány hónapból néhány nap lett.

Hétfőn olyasvalami történt, ami Mihály király 1946-ban kikényszerített lemondása óta nem történt Romániában: a román államfő lemondott. Igaz, hogy kikényszerített lépés volt ez is.

Kikényszerített lépés

Klaus Iohannis mandátuma tavaly decemberben lejárt. Az Alkotmánybíróság azonban úgy döntött, hogy meg kell ismételni az elnökválasztási procedúrát, a választások eredményhirdetéséig a volt elnök látja el az államfői teendőket.

Iohannis népszerűsége az alkotmánybírósági döntés hatására is soha nem mért mélységekbe zuhant, ma a leköszönt államfő bizalmi indexe 5 százalék körüli.

A megerősödött szuverenista pártok, az AUR, a POT és az SOS, december óta azon ügyködnek, hogy összegyűjtsék az elnök felfüggesztését célzó törvényhozói indítványhoz szükséges aláírásokat.

Kétszer az européer kormánykoalíció – procedurális okokra hivatkozva – elhárította, hogy a törvényhozásban szavazzanak Klaus Iohannis felfüggesztéséről. Miután a progresszívek közül is 26-an aláírták az indítványt, azt már nem lehetett elutasítani. Harmadszorra zöld utat engedtek az ellenzék kérésének.

Mint Ionuț Moșteanu USR-s képviselő Iohannis cinizmusát idézve mondta: az államfőnek végre sikerült közös nevezőre hozni a pártok álláspontját egy kérdésben, mindannyian szükségét érzik ugyanis a leváltásának.

Abban is konszenzus volt a kormánykoalícióban, hogy az elnök felfüggesztésének nem sok értelme van, amúgy is túllépte mandátumának végső határidejét, de felismerték, hogy a felfüggesztést követő népszavazási kampány sokat ártana elnökjelöltjüknek, a szuverenisták népszerűségét növelnék a véget nem érő csörték.

Délelőtt a koalíció vezetői találkoztak Klaus Iohannisszal, aki röviddel a megbeszélés után bejelentette, hogy lemond.

Iohannis legjobb beszéde

Iohannis legjobb beszédét mondta el, dramaturgiailag jól felépített, hatásos beszéd volt.

Azzal indított, hogy teljesen felesleges és megalapozatlan, sőt káros, hogy az ellenzék kezdeményezte a felfüggesztését, és a parlament napirendre is tűzte a szavazást az indítványról.

Kijelentette: ő soha nem sértette meg az alkotmányt, így a felfüggesztéséből senki nem nyer, sőt mindenki veszít. Figyelmeztetett, hogy ha a parlament megszavazza a felfüggesztését, az attól számított 30 napon belül népszavazást kell szervezni, hogy a nép megerősítse a törvényhozók döntését. A referendumnak szerinte az országban és külföldön is negatív hatása lenne.

A referendum megosztja a társadalmat, senki nem beszél majd a májusban esedékes államelnök-választásokról, a jelöltek nem tudják bemutatni elképzeléseiket. Románia partnerei pedig nem fogják érteni, miért kellene felfüggeszteni egy államelnököt, amikor úgyis hamarosan sor kerül az új államfő megválasztására.

Majd hatásszünetet tartva azt mondta: ezt a forgatókönyvet akarja megelőzni azzal, hogy önként távozik a hivatalából, és február 12-én lemond. Mert nem akarja Romániát a káoszba taszítani, nem akarja a nemzetközi közvélemény előtt nevetségessé tenni az országot, ezért visszavonul.

Érdekében állt lelépni

Iohannis nem azért mondott le, mert belátta, minden román államfőnél – Elena Lasconi USR-elnök szerint még Ceaușescunál is – rosszabb volt. Előnye származott abból, hogy nem hagyta a törvényhozás és a népszavazás ítélkezzen felette.

Miután a szuverenisták – az AUR, a POT és az SOS – szavazata nem volt kétséges, s miután az USR vezető politikusai is támogatták leváltását, a liberális pártelnök és az RMDSZ elnöke is kijelentette, jobb lenne, ha Iohannis lemondana, világossá vált, hogy az indítványt elfogadja a két ház együttes ülése.

Ebben az esetben Iohannist nem illették volna meg azok a kedvezmények, amelyek megilletik a mandátumukat kitöltő elnököt.

Kapcsolódó cikk

Elvágta a gordiuszi csomót a Román Alkotmánybíróság, új választások lesznek

Lépésről lelépésre haladt a népszerűtlenség útján Klaus Iohannis államfőként. Megosztotta a társadalmat. Tönkretette az oktatást. Megkérdőjelezte a demokrácia érvényességét.

Szász kisebbségiként semmilyen empátiát nem érzett a romániai nemzeti kisebbségek iránt. Történelmi tényeket lehazudott, azt állította, hogy Erdélyben soha nem volt autonómiájuk a szászoknak. Hogy jó románnak tűnjön.

Csúfolódott a magyar nyelvvel. Elnökségének egyetlen eredménye, hogy koalizálta (összehozta) az ősellenségeket, a liberálisokat és a szocialistákat, miután azt fogadta meg, hogy kiírtja a vörös pestist terjesztő szocialistákat.

Klaus Werner Iohannis február 12-én ott hagyja a cotroceni palotát. Dicstelenül.

Utána a káosz

Románia társadalmi megosztottsága növekszik. Felújulnak a politikai viták is. Hétfőn délután már a progresszív USR is a kormánybuktatás lehetőségéről beszél.

Călin Georgescu maga is a második fordulóhoz való visszatérést követeli, miután Románia népe győzelmet aratott, és lemondott Claus Iohannis (Forrás: X platform, Călin Georgescu)

A szuverenisták pedig tüntetések sorozatával kívánják elérni, hogy a Klaus Iohannis által semmisnek nyilvánított elnökválasztási első fordulót ismerjék el érvényesnek és jelöltjük, Călin Georgescu készülhessen a második fordulóra.

A kormánykoalícióban is észlelhető a zavar: néhányan arra gondolnak, hogy a közös jelöltnek kiszemelt Crin Antonescu helyett az ideiglenes államfői tisztséget betöltő Ilie Bolojan is képbe kerülhetne.

Egy valamire jó a politikai káosz. Eltereli a figyelmet a gazdasági, pénzügyi válságról.