Szerbia
A hatalom olyan drog, amiből sosem elég – Balkáni thriller (2)
Feltárul az Újvidék politikai elitje és az alvilág közötti kapcsolat. Árulás, hatalom, bűn és háttéralkuk szövik át a város életét. Ez a cikk az Újvidék politikai elitjéről és az alvilág kapcsolatáról szóló oknyomozó anyag alapján készült, fikciós elemekkel gazdagítva. A leírt események részben regényesítettek
Az alábbiakban folytatódik Újvidék kifosztásának regényes története. A szerbiai KRIK oknyomozó portál cikke alapján az első fejezetben felvázoltuk az erőviszonyokat, és thriller stílusban „regényesítettük” a történetet, így könnyítve meg a bonyolult helyzet megértését. A második fejezet önmagában nem áll meg, ezért mindenképpen ajánlatos az első fejezet elolvasása. Bocsánatot kérünk azoktól, akik a két mondatos híreken nevelkedtek, de a bonyolultabb helyzeteket nem lehet elmagyarázni két mondatban!
A hallgatás kódolva
A hatalmi egyensúly kezdett felborulni. A háttéralkuk és a politikai machinációk lassan túl sok embert érintettek, és a rendszer belső feszültségei kezdtek felszínre törni.
Amikor a KRIK oknyomozói eljutottak az első bizonyítékokhoz, és megpróbálták elérni a főszereplőket, a válaszok mind ugyanazok voltak: tagadás, fenyegetés, jogi lépések kilátásba helyezése.
Andrej Vučić: „Minden, amit írtak, szemenszedett hazugság.”
Nikola Petrović: „Önök csak rosszat akarnak írni rólam. Nem kívánok ebben részt venni. Legjobban azt élvezem, amikor a bíróságon látom Önöket, és bizonyítaniuk kell a hazugságaikat.”
Zvonko Veselinović: „Konzultáljanak egy pszichiáterrel.”
Dragoljub Zbiljić: „Önöknek túl élénk a fantáziájuk.”
A történet azonban már nem volt visszafordítható. Az üzenetek napvilágra kerültek, és egyre több bizonyíték utal arra, hogy Újvidék politikai elitje és a szervezett bűnözés között már régen megszűntek a határok.
Az árulás küszöbén
A város éjszakai fényei tompa visszhangot vetettek az iroda falán, ahol Dragoljub Zbiljić egy pohár whiskyt forgatott az ujjai között. A kijelzőn megnyitott üzenetek sorakoztak előtte – mind egyetlen emberre mutattak: Miloš Vučevićre.
„Vučević most rendben van. Zbiljić oldalán áll.”
Ez a mondat, amelyet Miloš Pandrc küldött neki 2020 szeptemberében, pillanatnyi megkönnyebbülést hozott, de egyúttal újabb csatát is előrevetített.
A Szerb Haladó Párt újvidéki frakciói egymás torkának estek, és most egyetlen dolog tartotta egyensúlyban az erőviszonyokat: a pénz.

Dragoljub Zbiljić, az „Energotehnika Južna Bačka” cég felügyelőbizottságának elnöke, 2022 óta az FK „Vojvodina” labdarúgó klub elnöke
Zbiljić hatalma a semmiből nőtt ki. Fő vállalata, a Južna Bačka a Szerb Haladó Párt kormányzása alatt vált Újvidék egyik legnagyobb állami megrendelésekkel dolgozó cégévé. Pénzt és befolyást szerzett, még a közmédia, a Vajdasági Televízió (RTV) híradásait is befolyásolhatta.
A hatalom bitorlói azonban mindig éhesek. 2020-ban Zbiljić még nagyobb falatot szerzett meg: az Elektromontažát, egy vállalatot, amely dollármilliókat mozgatott az energetikai szektorban.
Ez a lépés felborította az újvidéki Szerb Haladó Párton belüli erőviszonyokat. A döntés lavinát indított el. A politika világában az egyik ember felemelkedése mindig mások bukását vonja maga után.
A háttérben kötött üzletek
Pandrc, a tapasztalt bűnöző, tökéletesen érzékelte az átrendeződést. Tudta, hogy az Elektromontaža átvétele nemcsak Zbiljić számára jelentett hatalmat, hanem az ő saját lehetőségeit is megnövelte.
– Most kötöttem üzletet az Elektromontažával és a Južna Bačkával. 800 ezer. Megőrülnek ezek. Mindent összeraktam. Majd meglátod jövőre, amikor 100 millió lesz havonta.
A hatalom kapuja most nyitva állt előtte.

Zbiljić „Elektromontaža” cége tavaly elnyerte az EXPO 2027 projekt villamosenergia-ellátási infrastruktúrájának kiépítését (Forrás: Elektromontaža)
Zbiljić még tovább ment: megígérte Pandrcnak, hogy az Elektromontaža egy kisebb cégét is átengedi neki.
– Az Elektromontaža vett egy kis építőipari céget. Csak építkezéssel foglalkozik. És most Zbiljić el akarja adni nekem. Illetve… ingyen kapom meg. Beolvasztom az enyémbe.
Pandrc már látta a jövőt. A vállalkozások, az infrastruktúra, az áramelosztás – minden az ő kezében összpontosulhatott.
– Tudod, mit csináltam most az Elektromontažával? Káosz. Čačak-Kraljevo-Vrnjačka Banja-Trstenik-Kruševac. Most már mindenki tudja, hogy az áramnak is rajtam kell keresztülmennie.
A hatalom olyan drog volt, amelyből sosem elég.
A háttérben meghúzódó feszültségek
Miközben Pandrc a saját birodalmát építette, Zbiljić egyre nagyobb politikai játszmába keveredett.
A kiszivárgott üzenetek tanúsága szerint a város politikai elitje kezdett gyanakodni rá.
Vučević, az akkor még polgármesteri széket betöltő politikus, aggódni kezdett a háttérben zajló manipulációk miatt.
– Téged és Mandićot figyelnek. Azt mondják, ti vagytok a főnökök a városban. Azt terjesztik, hogy ellenem dolgoztok.
A politikai árulás szele megcsapta őket.
– Ezek hülyék… És mi közük van hozzá?
– válaszolta Zbiljić.
– Jönnek majd pénzt követelni, de a f@szt kapnak. Akkor indul a háború.
És a háború valóban közeledett.
Miloš Mandić, az újvidéki ultrák egyik vezetője – és Zbiljić egyik szövetségese – két évvel később merénylet áldozata lett.
Valaki úgy döntött, hogy túl sokat tud.
A hatalom ellenségeket szül
Zbiljić befolyása gyorsan nőtt, de ezzel együtt ellenségei száma is megsokszorozódtak.
Pandrc, aki eddig a háttérből figyelte a politikai játszmákat, most egyre jobban belefolyt az eseményekbe.
Zbiljić minden lépéséről ő kapta az első információkat – ő volt a tanácsadó, az árnyékban mozgó erő.
A tapasztalt bűnöző útmutatást adott az üzletembernek.
– Amikor eljön a pillanat, szükséged lesz lojális emberekre.
Zbiljić válasza mindent elárult:
– Testvérem, én üzletember vagyok… Nekem ez az egész olyan, mint a kínai nyelv.
A kártyák le voltak osztva. A tét emelkedett. A következő lépés a háború volt.
